*Ayumi szemszöge*
Reggeli után hamar elindultunk, és gyorsan ott voltunk a Vidámparknál. Útközben Anyu, Apu, én, a bátyus és Nemuri-chan a kocsiban voltunk. Grimmjow a háztetőkön ugrálva jött utánunk. A bátyus és Nemuri-chan elkezdtek beszélgetni. Anyu és Apu is beszélgetett valami uralkodásról, meg erők visszaadásáról. Én meg csak néztem Grimmjow-t, ahogyan ugrál házról házra. Gyorsan megérkeztünk és Anyu megvette a jegyeket.
- Anyu! - mentem oda hozzá.
- Mi az, Ayumi? - kérdezte Anyu.
- Elmehetünk Grimmjow-wal körülnézni? - kérdeztem.
- Persze... Grimmjow! - szólította meg Anyu Grimmjow-t.
- Mi az? - jött ide hozzánk.
- Elmennél a gyerekekkel körülnézni, hogy mi minden van? - kérdezte Anyu.
- Miért? Nem vagyok a bébisitterük. - morogta Grimmjow.
- Kérlek, Grimmjow! Gyere velünk! Úgy sem voltál még vidámparkban. - mondtam. A kék cica rám nézett, és csak bámult. Végül sóhajtott egyet.
- Rendben. Megyek... - mondta. - De nem rángattok fel semmilyen gyerekes baromságra! - tette hozzá gyorsan.
- Oké! - eresztettem el egy aprócska mosolyt.
- Itt van egy kis költőpénz, ha szeretnétek valamit venni. - mondta Anyu és odaadta Grimmjow-nak.
- Rendben. Indulunk, Tökmagok! - mondta Grimmjow.
- Shun! Nemuri! Gyertek! - kiáltottam oda nekik. Idejöttek hozzám. Grimmjow felé pillantottam, aki már elindult.
- Fussunk! Várj meg minket, Cicaember!! - kiáltottam utána miközben futottunk utána a nagy tömegben.
*Hikari szemszöge*
Néztem ahogyan futnak Grimmjow után, aztán Sousuke felé fordultam.
- Nos, mi mit csináljunk, Őfelsége? - kérdeztem, miközben átkaroltam jobb karját.
- Mit szólna egy romantikus sétához, Őfelsége? - kérdezett vissza Sousuke egy mosollyal az arcán.
- Benne vagyok. - mondtam mosolyogva. - Útközben vegyünk vattacukrot. - tettem hozzá.
- Igenis, Őfelsége. - mondta Sousuke, és lassan elindultunk.
...
*Ayumi szemszöge*
Grimmjow vett nekünk vattacukrot miközben járkáltunk. Én áfonyásat kértem. Eljátszottam a gondolattal, miszerint ha Grimmjow fejére tenném a vattacukromat, akkor úgy tűnne, mintha nagyobb lenne a haja. De természetesen elvetettem ezt az ötletet, mivel mégis csak a vattacukromról van szó, és az százszor többet ér, mint Grimmjow megviccelése. Miközben nézelődtünk, feltűnt egy stand, ahol játszani kell ahhoz, hogy kapj valamit. Miközben elhaladtunk mellette, akaratlanul is a nyeremények felé pillantottam, és akkor megláttam azt. Egy hatalmas kék macit, aminek a hasán volt egy nagy piros szívecske, és még nyakkendőt is hordott. Teljesen megbabonázott. Annyira, hogy mást sem tudtam csinálni, minthogy nézzem. 'Kell.' csak ez járt a fejemben. Grimmjow-ék felé néztem, akik tovább mentek, és akkor eszembe jutott az ötlet.
- Grimmjow!!!! - kiáltottam utána, mire ijedten felém fordult, a többiekkel együtt. Gyorsan visszajöttek.
- Mi az, Tökmag? Történt valami? - támadott le hülye kérdéseivel.
- Kell nekem... Nyerd meg... - mondtam miközben az óriás kék macira mutattam.
- Mi van? Nem fogok ilyen baromságokban részt venni! - mondta erre Grimmjow.
- Tessék?... Azt mondod, nem fogod megtenni?... Nem engedelmeskedsz a szavaimnak? - kérdeztem.
- Igen. Ez van, Tökmag... Nem kaphatsz meg mindent, amit szeretnél, és ezért nem hibáztathatsz másokat. Fogadd el és kész. - mondta Grimmjow. Úgy éreztem, valami sötét, nyomasztó aura leng engem körbe.
- Értem... - kezdtem halkan. - Ebben az esetben... Elmondom Apunak, hogy mennyire rosszul bánsz velem... - mondtam fenyegetően.
- Mondd csak! Úgy sem mered. - mondta Grimmjow összefont karokkal.
- Rendben... Ha te mondod... Találkozunk a kivégzéseden, Grimmjow... - mondtam, és elindultam Apuék után. Nem reagált semmit, mert gondolom úgy gondolta, hogy úgy is visszafogok fordulni. De rosszul hiszi. Nem fogok visszafordulni, csak miután Anyu és Apu is velem jönnek.
*Grimmjow szemszöge*
'Tch! Elkényeztetett kis Tökmag! Nem fogok neki engedelmeskedni csak azért, mert Hikari-sama és Aizen-sama gyereke! Menjen csak! Úgy is visszajön.' Gondoltam magamban miközben a tökmagot néztem ahogyan elmegy. A másik kettő meg mellettem állt és nézték.
- Nem kéne valamit csináljon, Grimmjow-san? - kérdezte a kislány
- Nem. Úgy is visszajön. - mondtam.
- Nem fog. - szólalt meg a mini Aizen is.
- Ezt, hogy érted? - kérdeztem.
- Nem fog visszafordulni. Csak akkor amikor már Apu is vele lesz. És akkor neked véged, Grimmjow. - magyarázta az okoska.
- Tch! Azt még meglátjuk - mondtam.
- Én figyelmeztettelek, Grimmjow. -mondta mini Aizen. Lehet, hogy igaza volt, mert Ayumi még nem tért vissza. 'Lehet, hogy igaza van?... Mi van ha tényleg nem tér vissza, csak az apjával?' "És akkor neked véged, Grimmjow." 'Basszus! Nem szabad hagynom, hogy elmenjen!' Gondoltam magamban.
- Hé! Ti itt maradtok! Megkeresem Ayumi-t! - mondtam, és elindultam arra, amerre Ayumi is pár perce.
...
'A rohadt életbe! Hova a francba mehetett a Tökmag?' Gondoltam magamban. Már egy jó ideje járkáltam az emberek közt, de nem találtam meg Ayumi-t. Fáradt voltam, ráadásul a reiatsu-ját sem éreztem. 'Hol a pokolban lehet?!' Gondoltam magamban kétségbeesetten. Futottam a standok között. Fojt rólam a víz. Egyszer csak egy kis térre érkeztem, amit körbe vettek a standok. Megálltam, hogy kifújjam magam, és alaposan körül néztem. A tér közepén volt egy szökőkút, körülötte padok. A vízfolyáson keresztül észrevettem egy fekete hajkoronát, és még valami kék cuccot is. Rögtön megkerültem a szökőkutat, és az említett dolog felé fordultam. Ayumi-t láttam a padon ülve, kezében az áfonyás vattacukrot. Maga elé bámult a semmibe. Odamentem hozzá, és eléje álltam. Nem reagált rám.
- Hé, Tökmag... - mondtam halkan. Nem reagált. - Mit művelsz te itt? - kérdeztem, és leguggoltam, hogy rám nézzen.
- Én csak... - kezdte, de elkezdett könnyezni.
- Hé-hé! Ne sírj! Mondd el mi a bajod. - mondtam, és vigasztalásképpen, amit soha életben nem csinálok, megfogtam a szabad kezét, mire rám nézett.
- Éppen Apuékhoz mentem, hogy elmondjam nekik, mi történt. De aztán arra gondoltam, hogy mit fog veled tenni Apu, mert ha elmondom neki, akkor neked tuti véged... - mondta Ayumi. 'Hah! Tisztára olyan, mint a bátyja.' - És én ezt nem akarom, mert... mert jó veled lenni... Még ha néha rossz cica is vagy... Nem akarom, hogy elmenj. - mondta a Tökmag és letörölte azt a kósza könnycseppet a szeme sarkában.
- Barom! Emiatt ne sírj! Ilyen baromságok nem érdemlik meg, hogy sírj miattuk... Idefigyelj... Megnyerem neked azt a macit, de cserébe nem sírsz többet. Rendben? - kérdeztem.
- Rendben. - mondta, és megjelent egy kis mosoly a szája sarkában.
- Na ezt a mosolyt akarom én mindig látni! - mondtam, és felálltam. - Na menjünk vissza! Biztosan már bőgnek, hogy hol a pokolban vagyunk. - mondtam, és indultam volna, de Ayumi megfogta a dzsekim ujját.
- Hm? - fordultam feléje.
- Foghatom a kezed? - kérdezte.
- Mi a-... Én nem-... Árr! Jól van! De csak ez egyszer! - adtam be a derekam.
- Igen!... Köszi, Grimmjow... - mondta a Tökmag, megfogta a kezemet, és visszamentünk a többiekhez.
...
*Ayumi szemszöge*
Miután Grimmjow visszavitt a bátyusékhoz, megnyerte nekem azt a nagy, kék macit. Akkora volt, mint én, szóval elég nehéz volt megtartanom. De Grimmjow volt olyan kedves, és vitte helyettem. Egyszer csak elhaladtunk a hullámvasút mellett. Gyorsan összebeszéltem a többiekkel, és Grimmjow elé álltunk, arra kényszerítve, hogy megálljon.
- Mit akartok, Tökmagok? - kérdezte unottan, kezében a kék macimmal.
- Menjünk fel a hullámvasútra! - könyörögtünk kiscicaszemekkel.
- Na azt már nem! Nem ülünk fel arra az izére! - mondta határozottan.
- Ne már!!! - nyavalyogtunk.
- Nincs nyavalygás! - szólt ránk Grimmjow.
- Elmondunk Apunak! - mondtuk egyszerre a bátyussal.
- Ne-ne!... Hah! Jól van!... Felülhetünk... - adta meg magát Grimmjow.
- Igen! - ujjongtunk mindhárman. A bátyussal a hátunk mögött ököl-pacsiztunk. Odamentünk a bácsihoz, aki kezeli a hullámvasutat.
- Jó napot! Kérnék három jegyek a kölyköknek. - mondta Grimmjow.
- 12 éves kor alatt felnőtt nélkül nem mehetnek. - mondta a bácsi. Grimmjow fáradtan sóhajtott.
- Rendben, akkor négy jegyet kérnék. - mondta és kifizette az árat. Bepattantunk a kocsikba. Én és Grimmjow ültünk legelöl, mögöttünk meg Shunsuke és Nemuri. Becsatoltuk magunkat. Beültek még más gyerekek is.
- Kellemes utat! - mondta a bácsi és elindította a vasutat. Először lassan felfele mentünk.
- Ez de unalmas. - szólalt meg Grimmjow.
- Ne mondj ilyet! Majd akkor lesz izgalmas amikor felértünk! - mondtam izgatottan. Felértünk a tetejére, és pár pillanatra megálltunk. Aztán szélsebesen elindultunk lefele.
- Juhuuuu!!! - kiáltottuk és felemeltük a kezünket. Grimmjow kiáltása inkább valami halálsikolyra hasonlított.
- Áááááá!!!!! - kiáltotta és szorosan fogta az előttünk lévő kapaszkodót. Ezek után újabb hullámok jelentek meg, és mindegyiknél ujjongva felkiáltottunk. Volt egy hurok is. Amikor fejjel lefele voltunk, a vasút megállt egy pillanatra, aztán szélsebesen tovább ment. Nagyon tetszett. A végén is volt egy hatalmas lejtő, ahol volt egy kamera, ami lefotózott minket. Végül végigértünk a hullámvasúton, és oda jutottunk, ahol felszálltunk rá. Mi hárman nagyon jól szórakoztunk, de Grimmjow nem. Mikor kiszálltunk, ő még ott ült remegve, és fogta a kapaszkodót, annyira, hogy holt fehérek lettek az ujjai. Tisztára olyan volt, mint egy macska, ami nem tud lejönni a fáról. Szegényt a bácsi segítette ki a kocsiból. Vettem egy példányt a készült képből, hogy majd később megmutathassam Anyuéknak.
- Nyugodj meg, Grimmjow... Már vége van. - kuncogtam miközben ránéztem a holtsápadt képére.
- Én... többet... nem... ülök... fel... arra... - mondta Grimmjow még mindig remegve. Mind a hárman elnevettük magunkat.
- Jaj, ugyan már, Grimmjow! Nagyon jó volt! Főleg a az arcod ezen a képen. - mondtam, és eléje tartottam a képet, amin halálsápadtan sikoltozik, mint egy kislány. Rögtön felélénkült, amikor meglátta magát.
- Add azt ide! - mondta, és a fényképért nyúlt, de én gyorsabb voltam, és eltettem.
- Csak ha elkapsz! - kiáltottam, és mindhárman elkezdtünk futni a gyilkos tekintetű kék cica elől, akit nem volt képes lelassítani a hatalmas, kék maci, pedig reménykedtem benne.
...
*Hikari szemszöge*
Már késő délután van, és a Nap is nemsokára lemegy. Grimmjow-ék még nem értek vissza.
- Biztos ne induljunk el megkeresni őket? - kérdeztem Sousukétől miközben sétáltunk.
- Ne aggódj. Biztosan minden rendben van velük. Különben Grimmjow már rég szólt volna nekünk. - mondta Sousuke.
- Igazad van. Túlaggódom. - mondtam. Megálltunk. Felnéztem, és a hatalmas óriáskereket láttam magam előtt.
- Megyünk rajta egy kört, Őfelsége? - kérdezte Sousuke mosolyogva.
- Hát... Mehetünk, Őfelsége. - mondtam egy mosollyal az arcomon. Egyenesen az óriáskerék felé mentünk. Sousuke kifizette az egy kört, és felültünk. Lassan elindultunk. Fáradtan Sousuke vállára hajtottam a fejem.
- Hosszú nap volt ez a mai. - mondtam.
- Igen. De szerintem Grimmjow-nak még hosszabb volt. - mondta kuncogva Sousuke.
- Milyen igaz. Szegény Grimmjow. Három gyerekkel több, mint 4 órán keresztül. Biztosan ő is kimerült már. - kuncogtam én is halkan. Idővel felértünk a tetejére, és megálltunk. A Nap készülődött lemenni. Végig néztük ahogy a piros és a narancssárga minden árnyalatában felfesti az eget. Sousuke gyengéden megfogta az állam és önmaga felé fordított. Elvesztünk egymás tekintetében.
- Szeretlek, Hikari. - mondta halkan amikor már csak centik voltak ajkaink közt.
- Én is szeretlek, Sousuke. - súgtam. Sousuke gyengéden megcsókolt.
...
Üzentem Grimmjow-nak, hogy a bejáratnál várjuk őket. Nem telt bele sok idő, és hangos kacagás zaja csapta meg a fülünket. A távolból Grimmjow és a gyerekek jöttek felénk és látszólag nagyon jól szórakoztak. Amikor közelebb értek, akkor tűnt csak fel, hogy ki van festve az arcuk. Mindannyian kék macskák voltak.
- Anyu! - kiáltotta Ayumi miközben hozzánk futott és megölelt.
- Szia, kincsem. - öleltem vissza.
- Képzeld, Anyu, kifestettük magunkat, és most olyanok vagyunk, mint Grimmjow. - mondta Ayumi.
- Igen, azt látom. Jól szórakoztatok? - kérdeztem.
- Igen! Grimmjow megnyert nekem egy hatalmas, kék macit! - mondta Ayumi. Grimmjow felmutatta a hatalmas nyereményt. - És voltunk a hullámvasúton is! Nézzétek, milyen fejet vág Grimmjow! - mondta Ayumi, elengedett, és átadott egy képet, amin a hullámvasúton vannak. Sousuke-vel, a szánk elé téve a kezünket, próbáltuk visszatartani a nevetést. Szegény Grimmjow holtsápadt volt.
- Ez nagyon vicces. Hahaha! Még szerencse, hogy Sousuke-ről is van egy ilyen kép! Hahaha! - nevettem. A két férfi halványan elpirult zavarukban, amin mind a négyen elkezdtünk nevetni. Idővel sikeresen lenyugodtunk.
- Na! Most már elég. Eleget szórakoztunk mára. Nemuri-nak és Grimmjow-nak haza kell menniük. - mondtam.
- Ez igaz. - helyeselt Nemuri.
- Haza tudnád vinni Nemuri-t, Grimmjow? - kérdeztem feléje fordulva.
- Persze, Hikari-sama. - mondta Grimmjow. Sousuke kinyitott nekik egy Senkaimon-t.
- Máskor is szívesen látunk, Nemuri-chan. - mondtam.
- Köszönöm a mai napot! Sziasztok! - mondta Nemuri, és belépett a Senkaimon-ba.
- Grimmjow! - szólította meg Ayumi az említettet.
- Mi van, Tökmag? - kérdezte Grimmjow.
- Szerintem mosd le azt a festéket az arcodról mielőtt hazaviszed Nemuri-chant, mert kifognak nevetni! - mondta Ayumi.
- Oké! - mondta Grimmjow, és a Senkaimon felé ment.
- És nem vagyok Tökmag! - mondta oda neki Ayumi. Grimmjow felemelte a karját köszönésképpen, és belépett a kapun, ami utána rögtön becsukódott, és eltűnt.
- Akkor mi is menjünk haza. - mondtam.
- Rendben. - mondták a gyerekek álmosan. A kocsiban az óriás maci volt középen a hátsó ülésen, mellette kétoldalt a gyerekek. Mire hazaértünk már mindkét kék cica a macinak támaszkodva békésen aludt.
---
Helló! Végre hoztam egy új részt! Próbálom majd hozni a folytatást is. Remélem, tetszett. :)