~ A szeretet lényege, hogy fogjuk a másik kezét, akivel törődünk, és a jelenben élünk. A múlt és a jövő csak mítosz. Nem valóság. A múlt nem más, mint a már elhalt jelen, a jövő pedig soha nem is létezett, ugyanis mire odaértünk hozzá, jelen lett belőle. Csak a jelen számít, az örökké változó, nyughatatlan jelen, amely oly könnyen elillan.~
▁▁▁▁▁▁∞▁▁▁▁▁▁▁
Catherine Marshall~
Szavaival olyasféle félelmet keltett bennem, amelyet már régen éreztem. Szívem ütemtelenül dobogott bordáim börtönében, miközben a férfi még éppen olyan közel volt hozzám, mint pár másodperccel ezelőtt.
-Fogadd el, kérlek.-helyezte a fegyvert szorításomba, de még mielőtt elengedhette volna, hátam mögé húztam tagjaimat.
-Nem vehetem el.-ingattam meg a fejem-Különben sem tudom, hogyan kell lőni. Nálad sokkal jobb helyen van.-bizonygattam, de csak ezek után néztem a férfi szemeibe. Gyönyörű íriszei sötétnek tűntek, hiszen a kint uralkodó fényviszonyok túl gyérnek bizonyultak ahhoz, hogy megmutassák elképesztően szép színüket.
-Megmutatom, hogyan kell lőni, de addig is maradjon nálad. Biztonságban szeretnélek tudni.-szavai után egyik kezét a mögöttem lévő korlátra rakta-Kérlek, Cat.-szólított becenevemen.
-Miért akarsz ennyire megvédeni? Tudtommal nem vagyok veszélyben.-kérdeztem remélve beavat valami előlem elhallgatott dologba. Mélyet sóhajtott, ezután pedig eltávolodott tőlem.
-Tudtoddal...-motyogta orra alatt, ám olyannyira mélyre és rekedtre sikerült ez a szava, hogy nem voltam biztos abban, hogy komolyan ezt mondta. Bement a hálószobába, a fegyvert pedig az ágyra dobta. Utána siettem.
-Mond el mi folyik itt!-próbáltam szemkontaktust teremteni vele, viszont Ő azt sehogy sem akarta. Megfogta nadrágja övét és kicsatolta azt-Most mit csinálsz?-kérdeztem döbbenten.
-Vetkőzöm, minek látszik?-kérdezte és felvonta szemöldökét.
-Annak, de ha nem vetted volna észre, próbálok veled beszélgetni arról, hogy mi történt ma, amiért úgy határoztál, hogy nekem adsz egy pisztolyt.-ismertettem vele nézőpontom. Viszont elengedte a füle mellett, s nem is foglalkozott mondandómmal, egyszerűen csak levette magáról a pólóját és az ágyra dobta, a farmerja mellé.
-Gyere el velem fürdeni.-kérte, majd közelebb jött hozzám. Szemeim nagyra nyíltak. Mégis miért nem akarja megbeszélni velem ezt a dolgot?
-Nem, Harry. Én már tiszta vagyok.-mutattam magamra. Ahogy végigvezette rajtam égető tekintetét, gyomromban izgatott görcs keletkezett.
Vajon mi lenne vele fürdeni? Szinte már éreztem, ahogyan a csupasz, vizes bőrünk egymáshoz tapadt, ettől pedig kirázott a hideg. Igaz, voltak már intim dolgaink mégsem tudtam volna teljes mértékben elképzelni a fürdőben történteket. Ahogy félmeztelen tetovált testére néztem, muszáj volt beharapnom az alsó ajkam annak érdekében, hogy ne egyezzek bele egyből minden szavába.
-Nem, Cicám tudom, hogy ez itt még mocskos maradt.-mutatóujját halántékomhoz érintette, ezzel jelképesen megmutatva azt, hogy őszerinte mennyire piszkos fantáziám volt.
-Harry, kérlek.-próbáltam eltolni magamtól, ám teste sehogy sem akart eltávolodni az enyémtől. Annyira furcsa volt azon az éjszakán. Olyan sokszor változott a hangulata, ahogy még nem láttam.
-Emlékszel mikor pár nappal ezelőtt, a nevemet kiáltottad?-suttogta ezután pedig fogai közé vette fülcimpám. Nyöszörögtem érintésétől, hiszen perzselte a bőrömet, ugyanakkor az emlékkép még inkább feltüzelt.
-Ennek nincs itt az ideje.-léptem hátrébb. Mikor íriszeibe néztem láttam, hogy azok huncutul csillogtak, ezután pedig még időm sem volt felfogni a történteket, hiszen Harry túl gyorsan kapott a karjaiba. Kezei fenekemnél biztosítottak abban, hogy közel maradjak hozzá, azután pedig már csak rajtam volt a sor, hogy karjaimat nyaka köré fonjam.
Felnevettem, gyors mégis szívmelengető tettére, még akkor is, hogyha előtte képes lettem volna veszekedni vele a történtek miatt. A fürdőbe sétált velem, ezután pedig a hatalmas tükör előtti márványpultra ültetett, egy csókot nyomott ajkaimra, majd a fürdőkádhoz lépett, és engedni kezdte bele a kellemesen meleg vizet. Amíg vártunk, hogy megteljen folyadékkal visszasétált hozzám, majd ajkaimhoz hajolt, és csókolgatni kezdte a puha területet.
Lábaimat keskeny csípője köré fontam, míg kezeimet nyakában pihentettem. Az Ő ujjai testemen kalandoztak fel s le, így kényeztetve a bőröm. Göndör fürtjeivel babráltam, ami belőle apró, jóleső morgásokat váltott ki. Haragudtam rá amiatt, mert majdnem életveszélybe sodort, és mert a szobában is provokált, viszont akkor mikor hozzám ért, minden egyes haragom elpárolgott. Mikor velem foglalkozott, akkor a szívem olyan ütemeket vert, amelyeket csak nála tapasztaltam. Talán nem is lesz más, akinél ezt fogom érezni. Bevallom, soha nem is akarom, hogy másnál is ezt érezzem.
Pár hónap alatt Harry olyannyira fontos lett az életemben, hogy nem bírám vagy merném elképzelni nélküle a mindennapjaimat. Függtem a jelenlététől, ez pedig hihetetlen jó mégis rossz érzés volt.
Percek múlva, a férfi megállt tettében, és nem mozgatta tovább ajkait, majd mikor elvált tőlem, és lenézett a lábaihoz, döbbent íriszekkel nézett vissza rám. Ahogy észrevettem, hogy miért képedt el, nevetésben törtem ki. Ő is csatlakozott jókedvemhez, fejét pedig nyakhajlatomba temette, úgy hagyta, hogy eluralkodjon rajta a kacagás.
Később eltávolodott tőlem, majd elzárta a csapot, hiszen az abból kifolyó víztől csordultig volt a fürdőkád, olyannyira, hogy már a padlón is volt egy kevés. A férfi lejjebb engedte vízszintet, miközben én még mindig eredeti helyemen ültem, és kémleltem izmos alkatát. Ahogy a kád felé hajolt, izmai táncoltak tetovált bőre alatt, ettől a látványtól pedig muszáj volt beharapnom az ajkaimat. Amint észrevette, hogy figyeltem, szélesen elmosolyodott, majd visszasétált hozzám, és leemelt a pultról.
-Ezeket le kell venned ahhoz, hogy beszállhass a kádba.-csípte össze a rajtam lévő póló és nadrág anyagát.
-Szabályzatot alkottál róla?-kérdeztem incselkedve. Féloldalas mosolyra húzta ajkait, így beleegyezve a játékba.
-Pontosan.-vigyorgott-Segítek.-gyűrte feljebb a szövetet, én viszont sietősen eredeti helyére húztam vissza-Remélem tisztában vagy vele, hogy már láttalak meztelenül.-mosolygott rám kedvesen.
-De... ez nem ugyan az.-sütöttem le a szemeimet.
-De, Cicám, pontosan ugyan olyan.-bólintott-Nyugalom, engedd el magad.-kérte, majd levette a felsőmet, mely alatt már csak csupasz felsőtestemet láthatta-Gyönyörű vagy Catherine, nincs mit takargatnod, főleg nem előttem.-adott egy szeretetteljes puszit az orrom hegyére. Lejjebb húzta nadrágom szegélyét, de hagyta, hogy én vegyem le saját magamról. Addig Ő kicsit távolabb lépet, majd minden figyelmeztetés nélkül lehúzta magáról a bokszerjét. Arcom a pipacs színét üthette meg, főleg akkor, mikor elhaladt mellettem, és rácsapott ruhátlan fenekemre.
Dühös arckifejezéssel fordultam utána, viszont már nem láttam mást mint azt, ahogyan elhelyezkedett a hatalmas fürdőkádban. Félve hajtottam össze a ruháimat, majd tettem arra a területre ahol nemrégen helyet foglaltam. Harry a kezét nyújtotta, hogy segítsen beszállni maga mellé. Combjára ültetett, ahol óvatosan mocorogni kezdtem, mivel sehogy sem volt kényelmes.
-Cicám, ez nem éppen az a helyzet, ahol ezt kellene csinálnod.-mormogta fülembe nemsokkal később pedig megéreztem nőiességemnek nyomódó kemény tagját. Nagyot nyeltem, majd vállam felett a férfire néztem. Vállának döntöttem hátam, s hagytam, hogy megcsókoljon.
Ujjai levándoroltak az enyémekhez, majd összefűzte ujjainkat. Bőre, és a víz melegsége biztonságérzetet nyújtott, olyannyira, hogy abban a pillanatban nem is akartam máshol lenni, csak vele. Régen éreztem már olyan oltalmat mint akkor... vagy talán még sosem.
-Ugye, hogy nem olyan rossz velem fürdőzni az éjszaka közepén?-kérdezte öntelt mosollyal, miközben tenyerébe egy jó adag tusfürdőt nyomott, és bekente vele hátam, majd vállaim, később pedig kezeim. Megforgattam szemeim, közben pedig élveztem érintéseit amelyek végigperzselték az egész testem-Ez micsoda?-kérdezte hirtelen, mikor csuklómat mosta.
Szemeim kipattantam, majd ujjai helyére néztem. Nagyot nyeltem, mikor megláttam a vastag, kissé kidülledő heget. Nem voltam büszke a történetére, sőt talán soha nem is leszek. Elvégre nem dicsőségre való volt az, amiért az a sebesülés díszítette a kezemet.
-Ez csak... ez csak egy heg.-dadogtam. Úgy éreztem, a helyiségben egyre melegebb lett.
-Néhány nappal ezelőtt is láttam.-vallotta be-De miféle heg?-vonta össze szemöldökét gyanakvóan.
-Nem fontos.-rántottam vállat, majd leöblítettem magamról a maradék habot. Harry megállított a tettemben, és megfogta állam, majd maga felé fordította.
-De, nagyon is fontos, miért van az ott?-kérdezte félve. Akarata ellenére is elfordítottam fejemet, majd dühösen fújtam egyet.
-Mondtam, hogy nem fontos!-emeltem fel a hangomat, és rácsaptam a vízre, melytől tenyerem fájdalmasan bizsergett és kipirosodott.
-Hé, nyugalom.-fogta meg a kezem, majd gyengéden simogatni kezdte-Nem akarlak feldühíteni, csak kíváncsi vagyok-ismertette-Szeretném tudni mi történt veled, hogy könnyebben megértselek.-motyogta, miközben magához ölelt.
-Miért akarsz megérteni?-gyűltek könnyeim íriszeim elé-Nem vagyok olyan fontos, hogy megfejtsenek.-szóltam, majd összekulcsolt kezeinkre néztem. Ennek nem szabadna megtörténnie.
-De, Catherine fontos vagy, legfőképpen nekem.-mondta, szavait pedig egy apró csókkal pecsételte meg, amelyet ruhátlan vállamra hintett.
-Nem kellene, hogy az legyek. A fontos emberek túl hamar lépnek ki az életünkből.-hunytam le szemeimet, hogy még véletlenül se zokogjak fel.
-Éppen ezért akarok rád vigyázni, Cat.-simította meg az államat. Mély sóhaj szakadt fel belőlem, majd a férfire néztem, egyenesen gyönyörű, smaragdzöld szemeibe.
-Elárulom, hogyha te is elmondod, miért adtad a kezembe azt a pisztolyt.-vetettem fel egy ötletet, melynek látszólag nem örült, de rábólintott.
-Rendben, legyen.-sóhajtott-Azért adtam oda azt a fegyvert, mert régen egy rossz társaságba keveredtem, és ellenségeket szereztem. Úgy hallottam, itt tartózkodnak a városba, így szeretném, hogyha megtudnád védeni magad, ha bármi probléma felmerülne.-magyarázta.
-Honnét tudnák, hogy veled vagyok?-kérdeztem értetlenül.
-Félek attól, hogy követnek engem, és mivel elég sokszor mutatkoztunk együtt meglehet, hogy felismernének téged is.-ismertette velem gondolatait.
-Mit tettél, hogy ellenségeid lettek?-hangoztattam egy újabb, számomra teljesen tisztázatlan kérdést.
-Ezt majd még később megbeszéljük, viszont én teljesítettem az egyességünk rám eső részét, most te jössz.-mondta, majd karjait szorosabban fűzte körém ezzel megmutatva nekem, hogy nála biztonságban volt minden szavam, illetve én magam is.
-Két évvel ezelőtt történt. Lucy és én bulizni mentünk az akkori barátainkkal. Aztán... életünk első bulija katasztrófába torkollott...