Brandon ma ment haza.
Nem tudom mikor látom legközelebb.
Már most nagyon hiányzik.
Este mikor vacsorázni ültünk le, anya nagy levegőt vett és rám nézett.
- Kicsim vissza költözünk Amerikába. - nyögte ki
- Mi? Miért? - néztem rá kikerekedett szemmel
- Te ott vagy bolodg, és többet nem szeretnék nélküled bárhol lenni, szóval vissza megyünk.
- Úristen köszönöm anya! - álltam fel, hogy megöleljem
- Remélem Barandonnal minden rendben.
- Igen,és most, hogy vissza költözünk minden jobb lesz. - mondtam
Miután végeztem vissza mentem a szobámba és felhívtam Brandont.
- Szia Bran - szóltam bele
- Szia mi a baj? - kérdezte
- Semmi, csak anya azt mondta, hogy haza megyünk Amerikába. - mondtam halkan
- Hogy mi? - éreztem mosolyogni kezdett
- Igen, jól hallottad. - mosolyogtam
- Ezaz, holnap jösztök? - kérdezte
- Igen, de most felhívom Danielt és utána megyek aludni, majd beszélünk, jó éjt, szeretlek.
- Oké, én is téged, puszi.
Mikor letette a telót, rögtön hívtam Danielt.
- Kicsi lány, hogy vagy? - szólt bele
- Neked is szia, egyébként nagyon jól, és tudod miért?
- Na mesélj.
- Holnap megyünk vissza Amerikába.
- Kislány nem ér viccelődni, mond hogy csak szivatsz.
- Nem, nem szivatlak, tényleg megyünk haza.
- Ahh, akkor hívj fel holnap és kimegyek elétek, úgy megölellek, hogy egy évig elég lesz neked.
- Hiányzol te bolond, erre itt mondod, hogy megölelsz.
- Szeretlek.
- Én is téged, de majd beszélünk, most megyek aludni, szia puszi.
- Oké, szia.
A telefonom letettem, behunytam szemem és el is aludtam.
***
Reggel miután felébredtem, összepakoltam a bőröndbe, és útra kész voltam.
A konyhába anyáék vártak.
A taxi elég hamar a ház elé ért.
Huszonöt perccel később megérkeztünk.
Anya megvette a jegyeket és vártunk addig ameddig az a hang meg nem szólalt.
Anya odaadta a nőnek a jegyeket és fél szállhattunk a gépre.
Mindenki külön helyet kapott, aminek anya nem nagyon örült, de utána már el viselte, hogy nincsennek a gyerekei körülötte.
Mikor elindultunk felhívtam Brandont majd Danielt, megbeszéltük, hogy mikor leszállunk felhívom, hogy elénk tudjon jönni.
Pár órával később
Épségben leszálltunk a gépről.
Mindenki fogta a kis cuccát, és elindultunk.
Épp hívni akartam Danielt mikor megpillantottam a parkolóban.
Bőröndömet elengedtem és felé kezdtem futni.
Mikor odaértem szorosan megöleltem.
- Hiányoztál - mondtam halkan
- Te is nekem kis csaj.
- Jól vagy? - néztem rá
- Igen, és te? - mosolygott rám
- Megvagyok. - néztem háta
Anya a bőröndömmel jött.
- Kisasszony, legközelebb nem hozom utánad. - nevetett
- Csókolom - köszönt Daniel
- Hogy vagy fiam? - kérdezte anya
- Jól, de most hogy itt van ez az idióta, a mégjobban.
- Igen én is szeretlek Daniel. -néztem rá
- Jó na - borzolta össze hajam - szálljatok be.
- Én ülök melléd. - mondtam neki
- Ez természetes. - mosolygott rám ismét
Mikor a házunk elé értünk, anyáék bementek.
Én meg kint maradtam Daniellel.
- Köszi, hogy haza hoztál minket.
- Ugyan semmiség, neked bármikor segítek.
- Hé nem jösz be? Gyorsan le pakolok és utána elmegyünk Brandonék.
- Brandon? - nézett rám
- Jaj, tényleg neked nem is mondtam, asszem minden rendben van.
- Mi? Nem azért hagytad el a város, mert, hogy el akartad felejteni? - kérdezte egyre idegesebben
- Neked mi bajod? - kérdeztem
- De most kajak azért hagytál itt engem, hogy utána ismét össze gyere ezzel a fiúval? - túrt bele hajába idegesen
- Daniel, te féltékeny vagy?
- Mivan veled? Most tényleg szenvedni akarasz? Mert ha igen akkor én arrébb állok, és nyugodtan szenvedj.
- Miért vagy velem ilyen?
- Nem értelek Dóra, egyáltalán nem.
- Miért vagy velem ilyen? - kérdeztem ismét felemelt hangnemben
- Azért mert szeretlek, nem akarom, hogy újra az legyen, hogy szenvedsz és estéket nem alszol.
- De nem lesz így.
- És azt te honnan tudod? Nem fogod sokáig bírni, és mivel ismerlek és tudom, ezért nem is fogom hagyni.
- De én...
- Szereted te őt? Vagy csak azt akarod, hogy ne fájjon neked vagy, hogy neki ne fájjon?
- Daniel... Én...
- Tudom, hogy te már nem azt érzed iránta amit régen. Ismerlek Dóra.
- Én nem tudom már mit érzek.
- Gyere ide - ölelt meg
- Lehet igazad van. - súgtam, s közben egy könnycsepp utat tört magának
- Ne haragudj, hogy úgy beszéltem veled. Nem ezt érdemled.
- Igazad van Daniel, teljesen igazad van. - néztem rá
- Ne sírj kérlek, segítek neked bármiben, abban is, hogy elmondom neki, helyetted. - törölte le arcom
- Tőlem kell tudnia.
- Ilyen állapotban nem mész oda hozzá. Én pedig csak simán közlöm vele, hogy vége.
- Szeretlek - öleltem meg
- Én is téged, és nem hagyom, hogy újra szomorú légy.
Bementünk a házba és a szobámba kipakoltam a cuccom, amiben ő is segített.
- Jobban vagy már? - kérdezte mikor végeztünk
- Nem tudom, mi lesz velem nélküle? Össze fog törni. Nem tudok neki ekkora fájdalmat okozni.
- Nem te fogod neki a fájdalmat okozni hanem én, és egyébként is, ő hányszor okozott neked fájdalmat?
- Jó, de akkor is, én nem ilyen lány vagyok.
- Igen, tudom, de megoldom, majd szépen lássam adagolom neki.
- Daniel...
- Bízz bennem, nem fog összetörni a pici szíve.
- De, kérlek ne nagyon durván.
- Ne félj, utána vissza jövök.
- Igyekezz.
- Rendben, de addig is nyugodj meg, és nehogy sírj, addig ameddig nem vagyok itt, utána már igen de addig nem, értve vagyok? - kérdezte mosolyogtam
- Igen - öleltem meg
- Na szia.
- Szia.
Mikor elmente, nagyon rosszul éreztem magam, annyira rossz érzésem van.
Nem tudom miért csinálom ezt.
Nem akartam őt megbántani, talán ezért is szerettem volna ennyire ezt az egészet.
Talán jobb lesz ha vége lesz ennek az egészének.
Fél órával később
Éppen az ablaknál álltam mikor Daniel bejött az ajtón.
Nem szólt semmit, csak átölelt.
Nem tudtam hová tenni ezt az egészet, valami azt súgta, nagyon rossz dolog történt.
- Mivan? - néztem rá feszülten
- Elmondtam neki.
- Hogy mondtad neki, és mit mondtál?
- Elmondtam, amit az előbb mondtál, hogy igazam van, és elmondtam neki, hogy szereted de már nem úgy mint régen.
- Mit mondott?
- Tök jól fogadta, megértette. - nézett oldalra
- Rám nézz és úgy mond, mit mondott?
- Dóra, ő már nem szeret, azt mondta ugyanúgy érzi ahogy te, szeret de már nem olyan erősen mint az elején.
- Ezt ő mondta? - könnybe lábadt a szemem
- Ezt mondta, nem hazudnék neked, ezt te is tudod.
- Értem. - ültem le az ágyra
- Segítek, itt leszek neked mindig, és bármikor számíthatsz rám, szeretlek. - ölelt át egy kézzel
- Köszönök mindent, és én is szeretlek téged.
- Gyere - állt fel
- Hová megyünk? - kérdeztem
- Shh, gyere.
- Oké, de szóljunk anyának, hogy elmegyek. - mondtam halkan
- Már szóltam.
- Oké.
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk.
Nem tudom hová megyünk, de úgy látom a mellettem lévő fiú, nagyon is tudja.
- Mond el hová megyünk. - fordultam felé
- Majd meg tudod - mosolygott rám
- Ne már. Mond el. - kérleltem
- Nyugi már, nem foglak megerőszakolni. - nevetett
- Haha vicces vagy - néztem rá
- Na de nyugi már.
- Jó.
Pár perccel később egy rétre érkeztünk.
A telómat néztem, amin térerő nem volt.
- Minek jöttünk ide? - kérdeztem
- Csak, hogy ki szellőztesd a fejed.
- Ahj, olyan sok mindent megteszel értem, tök jól esik.
- Mondtam, hogy mindent megteszek azért hogy boldog légy. - lépett hozzám közel
- Köszönöm - néztem szemeibe
- De nincs mit köszönnöd, ez természetes. - fogta meg derekam
- Szeretlek. - öleltem meg
- Én is téged, de ezt már ma sokszor elmondtam. - fogta meg arcom
- Tudom, de tök sokat köszönhetek neked és... - kezét számhoz tette
- Ne folytasd, nem kell hálálkodnod. - nyomott egy puszit arcomra
- De kell, mert nélküled egy depressziós lány lennék.
- De nem vagy egy depis lány, úgyhogy örüljünk neki. - mosolygott
- Jólvan.
- Sétáljunk még egy kicsit, utána haza viszelek.
- Rendben.
Egy óraval később visszaértünk a kocsihoz.
Mielőtt elindultunk volna csak előre nézett és nem mondott semmit.
- Mi a baj? - kérdeztem
- Öhm semmi. - dünnyögte
- Mondjad.
- Majd elmondom.
- Most mond el kérlek.
- Majd otthon ígérem.
- Jó akkor igyekezz.
- Megyünk máris.
Hamar haza értünk és mikor kiszálltunk rá néztem.
- Elmondod? - mosolyogtam
- Csukd be a szemed.
- Mi? Miért?
- Na, kérlek.
- Jó. - becsuktam szemem
- Mondhatom? - kérdezte
- Igen. - bólogattam
- Oké akkor nagyon figyelj.
Egyik keze kezemet fogta a másik pedig arcom, nem tudtam mire készül.
Ekkor nagy levegőt vett és hosszasan megcsókolt.
Nem tudtam hova tenni az egészet.
Sziasztok
Itt lenne a kövi részt.
Remélem tetszik 😀
Kövi hamarosan.
Holaa 😘