Reggel elég hamar ébredtem fel.
Daniel mellettem aludt, de közben kezemet fogta.
Ami tegnap történt engem is megijsztett és ahogy elnézem őt is.
Próbáltam elengedi kezét anélkül, hogy felébredjen, nagyon óvatosan felálltam és a szekrényhez vettem az irányt, hogy felöltözzek.
Amire ki mentem a fürdőszobából Daniel már ébren volt.
- Jó reggelt - köszöntem mosolyogva
- Kukoricám, ugye jól vagy? - állt fel és megfogta derekam
- Igen - néztem szemébe
- Megijesztettél, nagyon. - súgta
- Jól vagyok, tényleg. - öleltem meg
- Én így nem szeretnélek itt hagyni téged. - rázta fejét
- Nem lesz semmi bajom, hidd el, a rajongók meg alapból fontosabbak mint én.
- És ezt mikor döntötted el? - nézett rám
- Öhh?
- Bárkinél fontosabb vagy.
- De...
- Semmi de, ez így van. - ezzel a mondattal elhagyta a szobát.
Furán érezem magam most. Nem volt még ilyen. Nem tudom mi volt ez. Tényleg nem.
Úgy döntöttem meglátogatom Huntert, hisz végülis neki is köszönhetem, hogy most itt vagyok.
Szép lassan a házukhoz értem és becsengettem.
Egy darabig nem nyitott senki ajtót, majd egy kis idő után Hunter álmos fejével találtam szembe magam.
- Szia - köszöntem vigyorogva
- Szia - mosolygott elpirulva
- Felébresztettelek? - kérdeztem halkan
- Egy kicsit - mutatta újat
- Én csak...
- Gyere be - ragadta meg kezem
A szobájába vissza feküdt az ágyba és mosolyogva nézett. Felületem mellé és néztem ahogy ő néz.
- Most mi van? - kérdeztem nevetve
- Nezem a gyönyörű szemed.
- De miért? - mosolyodtam el
- Nem tudom, imádom a szemed. - vonta meg válát
- Annyira cuki vagy - súgtam magam elé amit meghallot és felült velem szembe.
- Hogy mondtad? - mosolygott
- Semmi - ráztam meg fejem
- Imádom, hogy ilyen vagy.
Hirtelen kezét álam alá tette és nyugodtan felemelte fejem.
Egyre közelebb és közelebb kerültünk. Aztán mikor centik választottak el, kezét lassan levette álamról. Bele nézett szemben és mosolyogni kezdett.
- Elég közel kerültünk - mondta elégedetten
- És most mit csinálsz? - kérdeztem mosolyogva
- Én öhm... - harapott szájába... Ismét közelebb kerültek ajkaink, majd kezét arcomra téve megcsókolt.
Amikor eltávolodtak ajkaink beszélni kezdett.
- Sajnálom, én csak...
- Hunter, ne, ne sajnáld.
- Csak egyre jobban kezdelek meg kedvelni. - nézte az ágyat
- Igen, bevallom elég közel kerültünk egymáshoz, de én is kedvellek, jobban mint hinnéd. - fogtam meg kezét
- Elrontottam, ugye? - nézett rám
- Nem, nem rontottál el semmit, tényleg nem - ráztam meg fejem
- Biztos? - kérdezte halkan
- Igen, teljesen biztos.
- Köszönöm - ölelt meg
- Szerintem én most haza megyek és majd beszélünk, rendben? - néztem szemébe
- Rendben - mosolygott
Elhagytam a házat és siettem haza. Daniel szobájába mentem legelőször.
Daniel csak nézett, hogy beestem az ajtón.
- Mi a gond? - pattant fel az ágyról
- Megcsókolt, vágód? Megcsókolt - ültem le mellé
- Ki csókolt meg? Mivan? Hol voltál? - nézett nagy szemmel
- Hunter.
- Szádat?
- Szerinted?
- Csak puszi volt vagy tényleg nyelv meg minden? - kérdezte egyre idegesebben
- Csak simán puszi, de csók volt.
- Tetszik neked? - nézett rám
- Nem tudom. A testvére jelenleg a barátom.
- De a testvére itt hagyott.
- Igen...
- Na jó, hagyjuk a pasi témát, én szeretlek téged és ez a lényeg, nemde? - karolta át derekam
- De igen. - motyogtam
- Na akkor király, nézzünk egy filmet.
- Jojó.
A film közben Daniel vállán feküdtem, végig járt az agyam, mi történt, hogy ezt tettem? Én szeretem Brandont de ő itt hagyott és ez az érzés egyre rosszabb, egyre kevesebbet érzem magam mellett, és most, hogy ez történt nem tudom mit tegyek.
Úgy érzem addig nem kell ezzel foglalkoznom ameddig itt van mellettem Daniel.
Pár perc múlva átöleltem Dan hasát és úgy aludtam el.
Pár óra múlva ébredtem fel, ekkor már 19:35 volt.
Gyorsan elmentem zuhanyozni és befeküdtem az ágyamba.
Daniel öt perc múlva bejött és mellém feküdt.
- Kukoricám, ugye tudod, hogy rám bármikor számíthatsz?
- Tudom, csak annyira nehéz ez az egész. - sírtam el magam
- Jaj kicsi lány gyere ide, figyelj nem történt semmi, csak össze vagy zavarodva, amin könnyedén segíthetünk. - húzott magához
- Nem akarok erről beszélni.
- Aludjak veled?
- Kérlek - öleltem meg
- Rendben, akkor aludj nyugodtan, vigyázok rád. - bújt a nyakamhoz
- Köszönöm, szeretlek Dan - szipogtam, majd szépen lassan elaludtam.
Sziasztok 😊
Itt lenne a kövi részt.☺
Remélem tetszik majd nektek 😘
Ne felejtsetek el votelni😊
Szeretlek titeket! ❤
Puszi😚
