Ők és mi #4

558 27 2
                                    

Reggel Brandon karjaiban keltem fel, megvártam, hogy ő is felkeljen. 
Mikor felkelt, adott egy homlok puszit, majd elmentem felöltözni, azután ment ő is.  Miközben öltözött, lementem reggelit csinálni, anyával váltottam pár szót és ment is dolgozni,  a két húgomomat elvitte a barátnőjükhöz, tehát csak mi ketten maradtunk a házban.
Kijött a szobámból Brandon és leült a székre.
- Annyira jó érzés volt melletted felkelni - mosolygott rám
- Én is így éreztem, mikor kinyitottam a szemem - hajoltam közel hozzá és nyomtam egy puszit szájára.
- Jobban van már a lábad? - kérdezte
- Igen már annyira nem fáj - néztem rá
- Akkor ma, elviszlek bemutatni anyának, de előtte még megyünk valahova. - mosolyogva nézett rám
-Anyukádnak? - kérdeztem félénken.
- Igen, ne félj, hallott már rólad, és szimpatikus vagy neki. -nézett rám biztatóan.
-Rendben, de előtte hova viszel?
- Hát, az titok - mosolygott
- Jójó - öleltem meg
Vissza mentünk a szobámba, és elkezdtünk egy filmet nézni. Én karjaiban voltam fogságban. A film közben elaludtam, arra keltem fel, hogy Brandon a nyakamat puszilgatta.
Kinyitottam a szemem és felé fordultam, majd szája után kaptam, levegő hiányban elváltak ajkaink, majd megölelt, és én ismét elaludtam ölében.
Hangos zenélésbe kezdett a telefonja, erre felirattam, mikor letette a telefont
- Haza kell mennem
- Mért mi a baj? 
- Nem tudom, de vissza jövök érted.
-Rendben, hívj fel légyszi bármi van. Jó?
- Jó - ölelt meg - Szia
-Szia - kísértem ki az ajtón
Mikor vissza mentem felnyitottam a laptopot, és megnéztem, írtak-e

Domii

-Szia,én egyre jobban bele szerettem, és tudom, hogy én nem tetszek neki, de kérlek segíts

Én
- Szia, honnan veszed? Lehet hogy tetszel neki, csak nem mutatja.

Domii
- Nem tudom, de én most megyek, irt, hogy találkozni akar velem wiiiii

Én
- Naa látod ;) okés sziaa

Domii
-Szia

Letettem a gépet és vártam Brandon hívását, de nem hívott, így lefeküdtem aludni.
Kb egy óra múlva kopogást hallottam így felkeltem és elindultan az ajtó felé, Brandon állt az ajtóban kisírt szemekkel.
- Hé mi a baj?  - kérdeztem aggódva
- Semmi, csak...  - sírta el magát
- Gyere be, és mond el kérlek mi a baj.
- Csak ölelj meg - húzott magához.
Tudom, ilyenkor nem fog beszélni, úgyhogy megöleltem és próbáltam nyugtatni.
Mikor már meg nyugodott, megfogta a kezem és elindultunk egy helyre, gondolom ez a "titok".
Annyira szép helyen voltunk, volt itt egy pad ahova leültünk, és beszélgettünk.
5 perc múlva Brandon rám nézett és
- Kérdezhetek valamit?
- Igen, nyugodtan
- Azt szeretném kérdezni, hogy szeretnél-e a barátnőm lenni? - pirult el
- Uhh de cuki vagy,  igen szeretnék a barátnőd lenni - mosolyogtam
- Szeretlek - puszilta meg a szám szélét
- Én is szeretlek
Megfogta a kezem és indultunk hozzájuk.
Mikor a házuk előtt voltunk megszorítottam a kezét.
Beérve a házba  bemutatott az anyukájának, igazából nagyon jófej és kedves.  Mikor felmentünk Hunterhez, láttam, hogy nincs egyedül, mellette ült Dominika, és ahogy elnéztem nagyon boldogok voltak.
Át mentünk Brandon szobájába és tévét néztünk, közben beszélgettünk, aztán ismét elaludtam 19:57- kor keltem fel, és mivel holnap még suli ezért haza kellett mennem.
-Brandon haza kísérsz - szólaltam meg
-Igen persze - puszilta meg a homlokom.
Gyorsan elköszöntem Huntertől és Ashitől,  aztán indultunk is.
Az útközben éreztem, hogy nem akarom elengedi, túlságosan kötődöm hozzá.
Házunk elé érve, magához húzott és hosszasan megcsókolt, aztán elengedem kezét és megígértem neki, hogy holnap is találkozunk.
Beértem a házba és anyától bocsánatot kértem, hogy késtem majd felmentem a és lefeküdtem aludni.

Sziasztok

Bocsi hogy most jött a rész, csak egy kicsit beteg vagyok, de itt van, lehet kicsit lapos, de a következőbe mindent bele adok.
Puszii
😘

Első találkozás /Befejezett/ Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon