Nem tudom mit érzek, Blake itt hagy, Brandon pedig szeret.
Lehet, hogy Blake csak azért kellett, hogy rájöjjek, Brandont szeretem igazán. De nem lesz köztünk semmi, nem bízok benne. Blake, ő biztos talál valaki jobbat Arizonában. Domi és Hunter szeretik egymást, ők boldogok együtt. Nem vagyok a legjobban, és attól félek, hogy rosszat fogok csinálni.
Egész reggel ezen agyaltam, addig ameddig a telefonom nem rezgett, hogy írták, gyorsan megnéztem ki írhatott hát ez nem volt más mint Brandon, nem leszek vele seggfej, ahoz túlságosan sokat jelent, ezért vissza írtam neki.
Brandon
~ Szia, ne haragudj, hogy zaklatlak, csak azt szeretném kérdezni, láthatnálak-e mielőtt elmegyek?
Én
~Mi? Te is itt hagysz? Rowland nehogy itt merj hagyni! Gyere át, és beszélünk. Most rögtön gyere.
Szia.
Brandon
~ Máris megyek. Szia
Nem engedhetem el őt is.
Tudom, hülye vagyok, hogy még mindig szeretem, de túlságosan sokat jelent még mindig.
Brandon 5 perc múlva kopogott, le szaladtam és kinyitottam az ajtót, nem számított arra, hogy megölelem, de ő is nagyon szorosan magához ölelt.
- Hiányzol - szólalt meg halkan
- Ne hagyj itt te is, kérlek - mondtam halkan
- Nincs kiért maradnom - engedett el
- Miattam maradhatnál - néztem rá mosolyogva
- Te szeretnéd,hogy maradjak? - nézett szemembe
- Igen, nem szeretnék mindenkit elveszíteni magam körül
- Nagy részt az én hibám - fogta meg kezem
- Hé - néztem rá - mindent meg lehet oldani - mosolyogtam
- Ezt már elrontottam
- Nehogy már most fogyjon el az egod - néztem rá
- Hidd el nem fogyott el - mosolygott
- Akkor, bejössz? - néztem rá
- Bemehetek? - kérdezte félénken
- Ha nem szeretnél megfázni - nevetem
- Jó, inkább bemegyek - mosolygott
- Köszi - húztam be kezénél fogva.
Felértünk a szobámba majd leültünk az ágyra.
Nagyon kínos volt a csend.
- Na és, hogy vagy - kérdeztük egyszerre
- Én jól - feleltem - de te jól vagy?
- Nem szeretek neked hazudni, nem vagyok valami jól, hiányzik a kezed, a szád, az illatod, és te is- nézett földre
- Néha te is hiányzol.
* Najó ez nem igaz,mindig hiányzol, egyfolytában rád gondolok,de nem fogom elmondani*
- Nap 24 órájában, csak a képeidet bámulom, és csak te jársz az ágyamba - nézett bűnbánóan
- A tegnap eléggé cuki volt, hogy énekeltél, és hogy miattam rángattad el Shawn-t - mosolyogtam
- Miattad bármit, ha kell kiírom mindenhova, hogy szeretlek - jött közelebb
- Nem kell - haraptam számba
- Megtenném - szinte már össze érte ajkaink
- Ismerlek már - mosolyogtam
- Tudom, hogy szeretnéd - nézte a szám, majd szemem
- Mit? - kérdeztem hülyén
- Semmit - távolodott el
- Rowland, tudom mire gondoltál, de... - néztem a földre
- De nem szeretnéd, nem akarok hülye lenni megint.
- Nem vagy hülye - húztam magamhoz és csókoltam meg.
Nem tudom mért tettem, de hiányzott a szája, hogy félve húz magához közel. Mindene hiányzott.
- Mért? - kérdezte mikor eltávolodott
- Magam sem tudom - válaszoltam egy kicsit hazudva
- Ez is hiányzott - mosolygott
- Nekem te hiányoztál - motyogtam
- Mit mondtál - kérdezte
- Semmi semmi - feleltem
- Figyelj, anyának azt mondtam, hogy csak 20 percre megyek el, tehát mennem kell.
- Rendben, de nagyon szépen kérlek ne hagyj itt minket, nagyon hiányoznál.
- Nem hagylak itt, de most tényleg megyek - állt fel az ágyamról
- Ki kísérlek - álltam fel az ágyról
- Rendben - mosolygott
Az ajtóhoz támaszkodtam, és elköszöntem Brandontól, aztán vissza mentem a szobámba.
Nem tudom mért tettem, hogy megcsókoltam, de már tényleg nagyon hiányzott, és nem akartam,hogy tényleg elmenjen.
Blake ma nem keresett, lehet anyukája tényleg nem szeretné, hogy emberek közelébe legyen. Nem tudom mért érzem azt, de szeretném ha most itt lennének a barátaim, barátaim alatt Domit és Huntert értem, rossz, hogy nincsenek mellettem, és hogy nem adnak tanácsot, hogy Domi nem mondja mit csináljak, hogy Hunter hülyéskedik mindig.
Magányos vagyok.
Nem bírom tovább, sírva aludtam el, és kb két-három óra múlva keltem fel, hogy csengettek.
Kómásan lesétáltam a lépcsőn és az ajtóhoz siettem.
- Szia kislány - szólalt meg Hunter
- Szia Dóra - köszönt Domi
- Sziasztok - öleltem meg őket
- Te sírtál - nézett rám gyanús szemekkel Domi
- Én? Öhm nem, nem sírtam - válaszoltam hirtelen
- Túl jól ismerlek, mond el mi a baj - emelte fel fejem
- Tudom, gyertek fel és elmondom - indultam fel
A szobámba érve, leültek az ágyamra én pedig a székre.
- Na mesélj kicsi lány - mondta Hunter fura hangon
- Az van, hogy én még mindig őt szeretem, ma itt volt és megcsókoltam, nagyon össze vagyok zavarodva.
- Hé kislány, most azt mondod, hogy le smároltad az öcsém?
- Hát ezt mondta, figyelj már rá egy kicsit - szólalt meg Domi
- Jó na picim, csak néha nem értem. - válaszolt Hun
- Na és mi a terved? - kérdezte Domi
-Blake itt hagy, Brandon ő szeret, csak nem tudok megbízni benne ismét, félek, hogy elrontottam mindent.
- Kislány ezt eléggé elrontottad - nézett rám Hunter
- Fejezd már be - szólalt meg Domi - oké, ott van neki Blake, de nem ő csókolt meg egy random embert. Tehát nem te rontottad el Dorca - nézett rám
- Lehet, de ez nem segít.
- Tudjuk, de ezt csak te tudod eldönteni mit szeretnél, vagy Brandon, aki mindent megtenne érted, ezt be is bizonyította, vagy Blake aki itt hagy egy nap múlva.
- Igazad van Domi, köszönöm - öleltem meg
- Bármikor, de mi megyünk, döntsd el mit szeretnél, és bárhogy döntesz én itt vagyok, és segítek.
- Okés, akkor én ki kísérlek titeket.
Amikor elmentek ismét vissza feküdtem az ágyba és gondolkoztam, Blake még mindig nem keres, és mivel még csak 17:31 van ezért felhívom.
- Szia Blake - szóltam bele
- Szia - szólt bele
- Jól vagy? - kérdeztem
- Igen, bocsi, hogy ma nem mentem át, de pakolnom kellett
- Semmi baj - halkultam el
- Figyelj most mennem kell, holnap megköszönném ha eljönnél a reptérre.
- Ott leszek - beszéltem halkan
- Jó éjt szia - tette le a telefont
Elmentem zuhanyozni majd vissza mentem, tévé nézés közben elaludtam. Hajnali 3 kor keltem, hogy az ablakom nyitva van. Nem láttam semmit csak egy papír volt a szekrényemre rakva amin az állt
Tudom, nem szeretsz már úgy mint régen, de egyszerűen nem tudok nélküled élni, nem tudom elviselni az, hogy nem vagy mellettem, nagyon szeretlek! Vigyázz magadra! Szia♥
Ezt csak is Brandon írhatta, féltem, hogy valamit csinál ezért felhívtam.
- Te teljesen hülye vagy? - szóltam bele
- Igen - felelte álmosan
- Mi az, hogy vigyázzak magamra, nagyon jól tudod, hogy nem tudok magamra vigyázni.
- Igen tudom, ezért vigyázok majd én rád.
- Bran, most figyelj rám.
- Figyelek
- Én végig téged szerettelek, és még most is téged szeretlek, túlságosan fontos vagy nekem. Nem akarom, hogy hülyeséget csinálj.
- Szeretlek Dóra - hallotam hangján, hogy sírt
- Bran, én is szeretlek, annyira hiányzol - nyögtem ki
- Te is hiányzol - erre elsírtam magam
- Bran én most megyek aludni, holnap beszélünk, jó éjt szia
- Rendben, jó éjt szia
- Szeretlek - motyogtam halkan
Letettem a telefont és elaludtam.
