Ez a hét hamar eltelt, már téli szünet van, egy ideig nem kell korán kelni, nem kell tanulni és nem kell néznem a fejüket akiknek nem felelek meg, annyira nem bánom, hogy végre szünet.
Egész este nem aludtam, agyaltam, vajon Brandon mért sírt, és mért nem mondta el.
Reggel nagyon álmos voltam, de nem érdekelt, ami vagy éppen aki érdekelt az csak Brandon volt, nem tudtam, hogy mi történhetett ezért, felöltöztem és mivel tudtam, hogy hol laknak elsétáltam hozzájuk.
Mikor házuk elé értem, az ajtón kopogni kezdtem, Brandonék anyukája nyitotta ki
- Csókolom - köszöntem mosolyogva - Brandon itthon van?
- Szia - mosolygott kedvesen - igen, fent van a szobában - mutatott fel.
- Fel mehetnék hozzá? Egyébként bocsánat, hogy most jöttem, csak beszélni szeretnék vele.
- Persze menj nyugodtan, ugyan semmi baj, Hunter barátnője 7 óra után itt volt - mosolygott.
Hunter barátnője? Mivan?
Najó mindegy, bár Domi eléggé fura volt mostanság, de nem mond nekem semmi olyan dolgot, nem értem mért titkolozik, mindig megbeszéltük az ilyen dolgokat, de most minden megváltozott.
Felérve Brandon szobája ajtajához kopogni kezdtem, nem nyitott ajtót így benyitottam, láttam, hogy Brandon alszik, leültem a székére, és vártam, hogy felkeljen.
Egy óra múlva, arra lettem figyelmes, hogy ébren van.
- Jóreggelt - köszöntem
- Jóreggelt - mosolyogva nézett rám - hogy kerülsz te ide?
-Beszélni szeretnék veled és anyukád beengedett így feljöttem aztán vártam, hogy felébredj.
- Mért nem szóltál, akkor itt aludhattál volna.
- Majd legközelebb, figyu azt szeretném tudni, hogy mi volt a baj mikor sírva jöttél hozzám - néztem rá
- Anya hívott, hogy Hunter beszélni szerene velem, mikor haza mentem Hunter várt és leültünk beszélni, annyi volt, hogy vannak az utalóink és hát csináltak egy kamu oldalt ahol engem állítanak be, úgy mint ha én csináltam volna és minden féle hülyeségeket posztoltak, a rajongók nem tudták ezt és persze nekik is rosszul esett,hogy minden felé baromságot írnak róluk, aztán mikor kiderült, írtam az oldalamra, hogy nem én voltam bocsánatot kértem és így ennyi, ne haragudj, hogy nem mondtam el, csak azt hittem, hogy hülyének nézel ezért sírni, de a rajongók azok akik szeretnek és rosszul érintett.
- Ugyan semmi baj, megértem, de figyelj ne foglalkozz velük, azért csinálják, hogy fel figyelj rájuk, nincs saját életük, így a tiéddel szórakoznak mert híres vagy.
-Akkor sem kellene ilyeneket csinálni - nézett a földre
- Nem kéne, de azt hiszik elérnek vele valamit.
- Nem maradsz itt? - nézett szemembe
- Szeretnék, de álmos vagyok - végig sem hagyta hogy mondjam
- Gyere aludjunk együtt - kacsintott
- Rendben, de figyu bármi van elmondhatod, és segítek - öleltem át meleg testét
- Megígérem elmondom mostantól - ölelte meg derekam.
Így elaludtam karjaiban.
Hunter kopogására keltünk fel.
-Sziasztok - köszönt halkan
-Szia - köszöntem
- Te itt aludtál? - nézett lepődötten
- Nem, csak.. Hát öm most jöttem vagy 2 órája,és ja itt aludtam
- Jaa hát akkor nem zavarok
- Hé állj csak meg, neked van barátnőd? - kérdeztem mire Brandon is felemelte fejét
- Neked van csajod? - nézett rá hülyén
-Nekem van csajom? - kérdezte tőlem
-Hát anyukád - kezdtem bele
- Haaj anyaa mért kellett be árulni - szakított félbe
- Tehát van barátnőd, és mégis mikor akartál szólni erről? - nézett rá mérgesen Brandon
- Ne haragudj öcsi, de ez nem olyan amit el szerettem volna neked mondani
- Ja jó, menj ki.
- Hát oké sziasztok
-Szia - köszöntem
Brandon rá sem nézett
-Brandon,ezért haragszol rá?
- Nem, nem haragszom rá, csak elmondhatta volna.
- Nem minden fiú szeret erről beszélni a testvérének, sőt te sem mondtad el neki.
- Igaz, de tudta, hogy valami alakul, ő viszont ennyit sem mondott.
- Megértem, én ugyanígy vagyok Dominval, régebben mindent megbeszéltünk most meg mindent titkol.
-Nem tudom mi lehet velük, lehet együtt vannak? - nézett rám
-Én tényleg nem tudom.
Megfogta kezem és át mentünk Hunter szobájába, ekkora már egyedül volt.
- Bátyó, ki az a lány? - kérdezte
- Dóra kimennél - kért meg Hunter
-Nem, nem megy ki. - fogta meg a kezem mikor indulni akartam
- Akkor így mondom el.
- Hallgatom
- Dominika - nézett rám
- Mi??! Az én barátnőm a te barátnőd? És ő erről mikor akart szólni? - néztem rá idegesen
- Ne haragudj rá, én kértem erre, nem akartam, hogy mindenki erről beszéljen.
Rá néztem Brandonra és ott hagytam őket, át mentem a szobájába és sírni kezdtem.
5 perc múlva benyitott Ashton
-Dóra mi a baj?
- Jaj te itt vagy Ashi szia
- Szia, mért sírsz?
- Nem tudom, már nincs semmi baj. - szipogtam
- Szólok Brandonnak
Elhagyta a szobát, és Brandonnal jött vissza
- Hé mért sírsz? - fogta meg az arcom
- Csak rosszul esett, hogy nem mondta el a legjobb barátnőm ezt az egészet - néztem mélyen szemébe
- Ne foglalkozz velük, szeretik egymást, én meg téged - mosolygott
- Én is szeretlek Brandon - pusziltam meg száját - szerintem én most megyek haza.
- Este itt alszol? - Nézett rám
- Ha szeretnéd akkor igen - mosolyogtam
-Oké akkor most haza kísérlek, és este pedig megyek érted - puszilta meg arcom
- Rendben - fogtam meg kezét.
Elköszöntem Ashtontól, majd elindultunk lefelé, Brandon anyukájával beszélt még, aztán mentünk.
A kapunkhoz érve
- Köszönöm hogy vagy nekem - néztem rá
Válaszul csak magához hozott és derekamon össze fonta kezeit, majd ajkainkat egymásra tapasztotta.
Mikor elváltunk, elköszöntem tőle és bementem a házba, szobámba Dominika fogadott.
-Mit keresel itt?
- Beszélni szeretnék veled.
- Mégis miről? Ja, tudom, arról, hogy van barátod, egy picit elfelejtettél erről beszámolni nem gondolod?
- De, és ezért bocsánat, tudom, hogy haragszol ezért de nem tudtam, hogy mondjam el.
- Jó mindegy, csak megváltozott a köztünk lévő kapcsolat, sosem mondasz semmit, nem értem mért..
- Te mindig Brandonnal vagy, én pedig Hunterrel, nincs egymásra időnk.
- Rájöttem. De attól, hogy itt vannak nekünk a fiúk, még beszélhetnénk, vagy néha fel emelhetnéd a telefonod. De mindegy, viszont én megyek ma Brandonhoz, ott alszok. Te nem alszol Hunternél?
- De, és megyek is vissza csak meg akartam veled beszélni.
- Oké akkor majd tali szia
- Szia
Mikor elhagyta a házat, elkezdtem készülni, nagyon sok dolgot nem csináltam, csak felvettem egy normális ruhát, és megcsináltam a hajam.
Az óra 18:42 ütött, szóval Brandon bármikor beállíthat.
Kopogtatni kezdtek, tehát megérkezett életem szerelme.
Kinyitottam az ajtót
- Itt vagyok érted hercegnőm, azta de gyönyörű vagy
- Köszönöm hercegem - mosolyogtam rá
- Anyuu elmentem, majd jövök holnap jóéjt - ordítottam anyának majd elindultunk.
Út közben megállított
- Nálunk van ő is - nézett rám
- Tudom, eljött hozzám bocsánatot kérni.
- Hunterrel megbeszéltük,hogy együtt nézünk filmet, hogy ki béküljetek.
-Hát oké, de nem tudom mi lesz.
Mikor beértünk a házba, felmentünk a szobába.
-Dóra - szólt hozzám
- Igen?
- Szeretlek - jött közelebb
- Én is szeretlek
- Nálam nem jobban - érintette össze szánkat.
Hunter és Domi nyitottak be így elváltak ajkaink.
- Jösztök filmezni? - kérdezte Hunter
- Aha megyünk csak 5 perc - szólalt meg Brandon
- Oké, mi nem is zavarunk
Mikor kimentek, Brandon felemelte a fejem és egy lágy puszit adott a szám szélére.
Megfogta a kezem és indultunk le.
Valami szerelmes filmet néztünk, Hunter Domit karjaiban zárva ölelte, én Brandon válán feküdve öleltem hasát, ő pedig az én derekam köré fonta kezét és ott pihentette.
Volt bene egy rész, ahol be könnyeztem, azaz nem voltam egyedül, ebben is hasonlítunk Domival. Ekkor Hunter megcsókolta, persze Brandon sem hagyhatta ki, hogy ne csókoljon meg.
Mikor vége volt a filmnek mindannyian álmosak voltunk így felmentünk a szobába.
Brandon még lement kajáért én addig gyorsan átöltöztem.
Megettük a vacsit és le feküdtünk aludni.
Elfordultam, majd ő megölelte derekam, adott még egy puszit a nyakamra és így aludtunk el.
