Első találkozás /Befejezett/

Nem hiszem el *o* #3

Mikor reggel 6:30-kor megszólalt az ébresztő,  már tudtam,  hogy az egész napom el van cseszve.
Ki keltem az ágyból és mint mindig mentem a szekrényemhez,  hogy ki válasszam a ruhámat.

Felöltöztem,  beraktam a kajám és indultam a suliba.

Az első  az volt mikor beértem,  hogy megkeressem Domit,  de nem találtam,  azt hittem  el késik,  de nem.  Itt hagyott azokkal akik utálnak...  Tessék, mondtam,  hogy az egész napom szar lesz.
Az első óránk kémia volt, túl lehetett élni.
Utána már pörögtek az események,  szünetekben egyedül ücsörögtem és Brandonról szólt az egész gondolatom.
Alig vártam,hogy végre otthon lehessek, és újra láthassam Brandont,  de még eléggé messze volt.

13:20-kor elhagytam az iskola területét,  és nagy léptekkel siettem hazafelé.

Mikor haza értem, anyával váltottam pár szót és siettem a szobámba tanulni, mikor ez meg volt,  fel nyitottam a laptopot és megnéztem írt-e valaki.
Dominika dobott egy üzit:

Domii

-Csajszi ma nem megyek suliba,  elkaptam valami fosságot és vagy 2-3 napig nem megyek suliba ne hari :) házikat átküldöd majd?

Én

- Most tényleg??  Nemár;( mit fogok nélküled csinálni? Ahj... :(
Persze átküldöm.

Mikor átküldtem a házit már csak beszélgettünk Rowlandékról. Aztán el köszöntem hisz már ott volt az idő,  hogy készüljek.

Amikor kész voltam, anyának csak annyit mondtam, hogy 4-5 óra felé otthon vagyok, és elindultam a park felé.

Persze én hamarabb voltam ott ezért leültem és vártam.

Mikor megérkezett Brandon olyan szorosan magához ölelt,  hogy alig kaptam levegőt,  nem tudtam hova tenni ezt az egészet, de jól esett egy ölelés tőle.

- Szia szép lány - mosolygott
- Szia szép fiú - nevettem fel
- Milyen napod volt? - érdeklődött kedvesen
- Egyszóval?  Szar. - néztem rá
Neked?
- Mi?  Miért?  Mi történt? - kérdezősködött
- Hát igazából hétfő van, az egyetlen barátnőm se toltabe a seggét a suliba,  így egész nap unatkoztam.
- Oh értem -mikor ezt kimondta egy fiú jött felénk, azt hiszem ő volt Hunter.
- Sziasztok - nézett ránk furán
Te lennél az aaaa Dóra? - kérdezett
- Szia,  igen én vagyok az - válaszoltam mosolyogva
- Oh hát akkor én Hunter Rowland lennék - virította a nagyon nagy mosolyát

- Galambos Dóra - néztem rá
- Hunter menny már innen - szólalt meg Brandon idegesen
- Jó,  megyek csak megakartam ismerni naa - vágott valami
"Szomorú" fejet,  hát akkor én megyek,  örültem a találkozásnak  Szia
-Szia - nevettem fel

Kicsit fura nekem ez a gyerek,  amúgy jófejnek tűnik.

- Na és merre szeretnél menni?  - kérdezett Brandon
- Tudok egy nagyon jó helyet, ha neked jó akkor mehetünk oda is - villantok egy mosolyt
- Oké, nekem tök mindegy csak veled lehessek - mosolygott cuki

Majdnem elájultam mikor ezt mondta, éreztem,  hogy elpirulok,  és hogy úgy mosolygok mint egy idióta.

Válaszul csak mosolyogtam, és intettem,  hogy jöjjön.

-Öm Dóra - szólt hozzám félénken
- Igen?  - kérdeztem
- Öm megfoghatom a kezed? - elpirulva nézett rám
Én erre csak mosolyogtam és oda nyújtottam a kezem, éreztem, hogy megint elpirultam.

Mikor a kedvenc helyemhez értünk elengedte a kezem és megölelt,  igazából nem tudtam mért tette de jól esett.

- Ez a hely annyira szép - nézett rám
- Tudom,  mindig ide jövök,  ha van valami bajom..  -feleltem a földet nézve.
- Mi a baj? - kérdezte össze ráncolt szemöldökkel
- Ja,  semmi.. Csak néha egyedül érzem magam és ide jövök ki. -néztem rá
- Hé mostantól elmondhatod ha van valami,  megbízhatsz bennem - villant egy mosolyt és magához húzott és szorosan megölelt.
-Köszönöm -néztem szemeibe
- Mikorra kell haza menned? 
- Anyunak azt mondtam, hogy 4-5 óra felé
Elő vette a telefonját,  és megnézte az időt

Ezt nem hiszem el már 16:35 van ahj,  mennem kell haza de annyira jó Vele.

- Oh basszus.. Mennem kellene -szomorodok el
- Haza kísérlek,  nincs semmi baj -mosolygott
-Rendben -néztem rá

Kivette a kezemet a zsebemből,  majd kezével vissza rakta.
Elnem tudom mondani,  mit érzek,  hihetetlen.

Az útközben nem nagyon beszéltünk,  én agyaltam, hogy most mi is van, és ahogy elnézem ő is.

Mikor be kanyarodtunk az utcánkba akkor szólt pár szót

- Figyu,  tudom suli, tanulás meg minden dee
-Persze holnap is talizunk -vágtam közbe mosolyogva
-Honnan tudtad, hogy ezt szerettem volna?  -nézett rám nagy szemekkel
- Hát nem tudom én szeretnék veled találkozni.  -válaszoltam zavartan
-Oké - mosolygott

Ez alatt az idő alatt a kapunk elé  értünk...

- Akkor holnap, -mosolygott - jóéjt  -ölelt meg

-Igen - mosolyogtam,  és vissza öleltem.  Jóéjt

Elsétált, én pedig bezártam magam után az ajtót. 
Felmentem a szobámba és ismét laptopomhoz nyúltam,  barátnőmnek mindent elmeséltem.  Elköszöntem Domitól,  és leraktam gépem,  elővettem a fizika könyvem és tanulni kezdtem.
Miután átnéztem a tanulnivalót mar 19:32 volt, megcsináltam az ágyam és megint csak azon gondolkoztam,  hogy Brandon hogy lehet ennyire kedves,  és helyes egyszerűen belé szerettem.