Reggel nagy nehezen keltem fel, egész este nem tudtam aludni. Minden esetre fel keletem, és indultam a suliba.
Mikor beértem, pár tanárt és néhány gyereket láttam, azér elég durva, hogy ennyien hiányoznak.
De még úgy is megtartották az órákat, hogy 19 emberből voltunk 12-en.
Amikor már az utolsó órán ültem, majdnem elaludtam, fasza én leszek a következő áldozat.
Ki csengettek én pedig szaladtam haza.
Mikor haza értem, anya kérdezte, hogy mi volt ma a suliba, próbáltam tettetni, hogy jól vagyok, mert ha rájön, hogy beteg leszek lehetséges, hogy nem mehetek Brandonnal sétálni.
Megtanultam gyorsan és felléptem az oldalamra, láttam, hogy Brandon írt. Igazából csak annyi volt a levélben, hogy sürgősen menjek suli után a parkba, és vigyem magammal Domit.
Na okés de Nika már megint nem jött suliba gondolom rosszabbul lett. Minden esetre írtam neki, hogy jöjjön. Természetesen jött, ezért kimentem elé a buszmegállóba, és onnan indultunk a parkba.
-Hé minek kellet nekem jönnöm? - nézet rám hülyén
- Hát azért mert gondolom Brandon látni akar. - néztem unottan
-Hát jó. De beteg vagyok - nevetett fel
-Nekem mondod - néztem rá hülyén.
Mikor a parkhoz értünk megláttam őket, Nika csak a telefonján nézte Hunter új videóját.
-Hé, nézz már oda ki van ott -mosolyodtam el.
Nika felnézett és hátat fordított, mikor meglátta Huntert és Brandont.
-Naa ilyet nem csinálunk. - fogtam a kezét és húzni kezdtem.
-Féleeeek -nézet rám nevetve
-Nem érdekel jösz oda velem! -emeltem fel a hangom.
-Jó -ordította nevetve.
Mikor oda értünk Brandon megölelt és megfogta a kezem.
-Na gyerekek - szólalt meg Brandon - mi itt hagyunk titeket - mosolygott - beszélgessetek, meg minden - nevetett fel.
-Öhm -szólaltam meg- egy kicsit beteg Domi ugyhogy lehet nem jó ötlet itt hagyni egyedül.
-Semmi baj- szólalt meg Domi - jól vagyok -vágta rá mosolyogva-
Vágom, tehát Huntertől lett jobban.
- Na de akkor mi tényleg hagyunk titeket. - szólaltam meg.
- Okés, akkor olyan 5 óra felé találkozunk itt -szólt Hunter.
-Oké,- vágtuk rá egyszerre Brandonnal.
-Sziasztok
-Sziasztok
Ott hagytak minket, aztán mi mentünk sétálni.
- És merre menjünk? - kérdeztem
-Nem tudom, csak sétáljunk, és beszéljünk - fogta meg a kezem erősebben.
- Okés - mosolyogtam- miről beszéljünk?
- Hát öm... - nézet a földre - arról hogy, tegnap.... - akadt meg -
- Arról, hogy tegnap megcsókoltál? - kérdeztem halkan-
- Öm, igen arról, figyelj én nem hazudtam, arról, hogy beléd szerettem, de lehet túlságosan siettem, nem vagyok tisztában az érzéseiddel, és ezért szeretném ezt most megbeszélni, hogy te mit is érzel irántam? - nézet rám
-Öhm - néztem rá- figyu. -állítottam meg és néztem szemeibe- szerintem egyáltalán nem siettél, és hogy én mit is érzek irántad? -mosolyodtam el-
Most nagyon figyelj rám jó? - hajoltam közelebb, hogy jobban láthassam a szemeit - én beléd vagyok esve, szerelmes vagyok beléd, vágod? - mosolyogtam rá-
Ő csak közelebb lépett, kezeit át fonta derekamon, úgy húzott magához és ölelt meg, miközben ölelt mondott valamit, de nem értettem ezért elengedtem és megkérdeztem.
-Mit mondál? - kérdezem kérdő szemekkel.
- Hát én csak annyit mondtam, hogy szeretlek.
Mikor ezt kimondta szánkat egymásra tapasztotta, és ismét derekamnál ölelt magához.
Ezt a telefonom csörgése szakította meg...
Elhúzódtam Brandontól, és felvettem...
- Igen? - szóltam bele
- Szia Dóra, én vagyok az Nika..
- Mivaan?? - szóltam idegesen
- Hé nyugi már, zavarok?
- Hát figyelj öm eléggé rosszkor hívtál.
- Óh, bocsii akkor majd beszélünk mikor találkozunk, sziaa
-Szia.
Letettem és Brandon felé fordultam.
-Ne haragudj, Nika hívott.
- Semmi gond - mosolygott - úgy látom fontos személy vagy - nézet rám
- Neki, meg anyunak, és talááán..
- Nekem. - szakított félbe
Én csak ránéztem és mosolyogva bújtam hozzá.
Ezután elindultunk vissza, hogy találkozzunk Hunterekkel, megfogtam kezét és úgy mentünk, mikor oda értünk, ők már ott álltak és ahogy elnézem, elég jóba lettek.
- Na hogy van a szerelmes pár? -kérdezte Hunter
- Jól. -felelte nagy mosollyal a száján - ahogy elnézem te is jól vagy bátyókám - nevetett fel Brandon.
- Hát eléggé jól, de viszont anya hívott, hogy mennünk kell haza mert valamit kell csinálni, asszem -vakarta meg fejét
- Jó akkor megyünk, csak egy pillanat.
Oda lépet hozzám és megcsókolt, rám nézet és beszélni kezdett
- Holnap láthatlak? - lehelte a szavakat számra
- Igen persze, csak jobban kell lennem - mosolyogtam
- Rendben - adott egy lágy puszit a számra.
- Na akkor mi megyünk jóéjt lányok - szólt Hunter.
Még gyorsan megölelte Domit és valamit oda súgott neki, én csak intettem egyet Brandonnak, és már indultunk is Nikával haza felé.
- Anyuciii - szólalt meg - még jobban belé szerettem.
- Én már nem tudok belőle kijönni, túl melyre estem - nevettem fel- értenek hozzá, hogy vegyék el egy lányok eszét.
- Igen - nevetett fel .
Az utat így beszéltük végig, ugy döntött, hogy ma nálam alszik, és végig vesszük az egész napunkat.
Először ő mesélt, aztán én, és mikor mind ketten befejeztük mondani valókat egymás után aludtunk el.
Sziasztok :)
Ez a rész egy picit rövidebb lett, de remélem így is tetszeni fog. Írjatok véleményt, hogy min kellene változtatnom, vagy, hogy tetszik-e.
Köszönöm, hogy olvassátok.
Kövi rész holnap. Jóéjt:))
