Hajnali háromkor keltem, nem tudtam aludni.
A telefonomhoz nyúltam és Hunter telefonszámát tárcsáztam.
Féltem, hogy kifog akadni, hogy hajnali háromkor zaklatom de mégis felhívtam.
Álmos hangja halkan megszólalt amitől kirázott a hideg.
- Szia, van valami baj? - kérdezte rekedtes hangján
- Ne haragudj, nem tudok aludni - válaszoltam halkan
- Szeretnél beszélni?
- De te álmos vagy, és most gondolom az ágyad jobb társaság lenne mint én - mosolyogtam magamban
- Te még hajnalban is bolond vagy, egyébként szívesen beszélek veled, még ilyenkor is, akármennyire is álmos vagyok. - fűzte hozzá
- Köszönöm - válaszoltam
- Na és mi az ami miatt nem tudsz aludni? - vett nagy levegőt
- Jár az agyam mindenen.
- Az igazságot? - nevetett
- Az igazság az, hogy félek - mondtam halkan
- Mitől? - kérdezte döbbenten
- Mindentől, Brandon nem keres, és attól félek, hogy nem vagyok már számára fontos. Na meg Dominika.
- Dominika?
- Nem vagyok már neki sem fontos.
- Miből gondolod?
- Van egy másik legjobb barátnője" vagy mi.
- Értem - válaszolt furán
- Hunter..
- Igen?
- Hiányzik neked ugye?
- Annyira mint neked.
- Az király, mert nekem eléggé hiányzik.
- De itt hagyott engem, úgyhogy hozzá kell szoknom.
- Ahogy nekem is.
- Talán így lesz a legjobb.
- Nem is voltam neki fontos, szóval ahogy ő is tette, elfelejtem.
- Nyugodj meg.
- Annyira nehéz.
- Nincs semmi baj - mondta halkan
- Inkább hagylak aludni.
- Ne, nehogy itt hagyj, hamár felébresztettél beszéljünk.
- Délután beszélhetünk? Azaz találkozhatunk?
- Persze, igazából azt hittem ez egyértelmű.
- Elérted már Brandont?
- Nem, szerintem kivan kapcsolva a telefonja.
- Hiányzik a hangja.
- Próbálj meg ne gondolni rá, talán jobb lesz, jobban tudsz majd aludni, és nem rajta fog kattogni az agyad.
- Talán igazad van.
- Megpróbálod?
- Meg - sóhajtottam
- Akkor aludj nyugodtan, ha már hallom, hogy szuszogsz akkor talán én is elalszom - nevetett halkan
- Tudok jobbat, aludj te is - nevettem
- De csak akkor ha holnap kapok egy ölelést.
- Bocsi csak kettőt kaphatsz - válaszoltam mosolyogva
- Oh hát akkor jó éjt.
- Jó éjt.
Letettem a telefont és elfordulva az egyik irányba próbáltam aludni.
Pár óra múlva arra ébredtem, hogy Daniel az ágyamon ugrál.
- Neked mi bajod van?! - ordítottam
- Kellj fel! - csapkodott a párnával
- Fent vagyok nem látod?
- Király akkor öltözz fel, menjünk le reggelizni, és csináljunk valamit.
- Ember jelenleg öt perce sincs, hogy felkeltettél, ne várd el, hogy rögtön lemegyek - magyaráztam álmosan
- Jó, akkor max egy óra múlva legyél lent.
- Jól van de akkor menjél ki, hogy felöltözzek.
- Siess! - utasított
Kikeltem az ágyból és a szekrényhez siettem.
Mikor felöltöztem, megcsináltam a hajam és lementem a konyhába.
- Dan, figyu ma át megyek Hunterhez ha nem baj.
- De... Ma veled szerettem volna lenni.
- Miért? Történt valami?
- Nem, csak mivel egy hét múlva elmegyek, gondoltam veled töltök egy napot.
- Ennyire hiányoznék neked? - néztem rá mosolyogva
- Tudod, hogy igen...
- De cuki vagy - öleltem meg
- Kérlek csak ma, vagy akkor Hunter is jöhetne velünk.
- Hova is?
- Az mindegy, de akkor jó így?
- Nem. Szólok Hunternek,hogy ma nem jó. - emeltem fel telefonom
- De felőlem tényleg jöhet - hajtotta le kezem
- Biztos? - néztem rá
- Aha - bólogatott mosolyogva
- Jó - öleltem meg újra
- Na akkor együnk valamit.
Miután befejeztük a reggelit, beszálltunk a kocsiba és elindultunk Hunterék haza felé.
- Én félek melletted - nevettem
- Nyugi már, tök jól vezetek - engedte el a kormányt
- Esküszöm te fogod a halálomat okozni - néztem rá
- Ne félj, itt vagyok - nevetett
- Oh igen, de ha nem fogod a kormányt én tényleg kiszállok.
- Jól van, fogom látod? - fogta meg erősebben
- Köszönöm - dőltem hátra
