- Én csak azt akartam mondani, hogy hiányoztál. - mondta kicsit tétovázva
- Csak ennyit akartál mondani? - néztem rá hülyén
- Igen, hiányoztál és emiatt nem megyek vissza, fontos voltál és még mindig fontos vagy számomra.
- Nem mész vissza? - néztem fel rá
- Nem - rázta meg fejét
- Figyu nekem lassan vissza kéne mennem, úgyhogy majd beszélünk. - indultam el
- Az igazság az az, hogy még mindig érzek irántad valamit. - mondta halkan
- Irántam? - fordultam meg
- Szeretlek.
- Ugye te is csak szivatsz? - néztem rá
- Nem, figyelj sokat jelentettél nekem, túl sokat.
És ha nem kellett volna elköltöznöm még mindig az enyém lennél.
- De elköltöztél, itt hagytál pont úgy mint ő - éreztem egy könnycsepp utat tört magának
- De vissza jöttem.
- De már késő.
Ezzel a mondattal ott hagytam.
Lassan sétáltam haza.
Esni kezdett, a szememből hullottak a könnyek.
Nekem nem megy, nem tudom elfelejteni Brandont és az az igazság nem is szeretném. De muszáj lesz.
Nem szeretnék itt maradni, nem szeretném, hogy még nehezebb legyen.
Elmegyek innen.
Elhagyom a várost.
Anyáékhoz költözöm és talán így lesz a legjobb.
Velük kellett volna mennem az elején.
Nem tartanánk itt.
Nem szenvednék...
Vagy talán még jobban hiányozna?
Nem tudom, csak annyit tudok, hogy elkell őt felejtenem.
Örökre.
Amikor beértem a házba Daniel rám nézet majd szorosan magához ölelt.
Jól esett az ölelése.
Ő legalább megtud vigasztalni szimpla ölelésével.
- Mi a baj? - kérdezte halkan
- Nem bírom tovább - sírtam újra
- Ennyire hiányzik? - ölelt meg szorosabban
- Nagyon hiányzik - válaszoltam
- Mit fogsz csinálni? - simogatta hátam
- Új életet fogok kezdeni, nélküle.
- Ugye nem akarsz itt hagyni?
- Anyáék után megyek. - válaszoltam halkan
-Kérlek ne hagyj itt, segítek neked bármiben, kérlek, nem akarok nélküled lenni. - nézett szemembe
- Elmegyek Dan...
- Istenem - ölelt meg ismét,
Az nap nem aludtam semmit.
Egész este sírtam.
Gondolkodtam sírtam és képek néztem, azokat amin ketten vagyunk.
***
Másnap össze pakoltam a cuccom.
Írtam egy üzenetet Hunternek, Blaknek és Brandonnak is.
Leírtam amit érzek, leírtam, hogy hiányozni fognak, hogy köszönöm amit értem tettek.
Brandon levelében csak ennyit írtam.
Nem tudom hol kezdjem,
nem tudom mi van köztünk, vagy éppen mi volt köztünk.
Nagyon beléd szerettem és a mai napig szeretlek, de tegnap eldöntöttem, hogy nem szeretnék többet szenvedi, nem szeretnék többet elesni.
Ezért itt hagyom a várost.
Új életet kezdek.
Megpróbáltalak elfelejteni és nem rád gondolni, de nem ment, egyáltalán nem. Tudom azt hiszed majd, hogy nem szeretlek már, de ez nem igaz.
Épp azért teszem ezt mert túlságosan szeretlek. Még mindig.
Remélem nem felejtettél el és hogy te is ugyan azt érzed amit én.
U.I.: Szeretlek! ♡
Danielt megkértem, hogy vigyen el Hunerék házához.
A leveleket bedobtam a postaládádba és elindultunk a reptér felé.
- Biztos, hogy ezt szeretnéd? - kérdezte Daniel beszállva a kocsiba
- Igen, teljes mértékben. - bólogattam
- Rendben, de akkor ígérd meg, hogy mindennap beszélünk, és legalább egy hónapban egyszer találkozunk. - nézett rám
- Ígérem - mosolyogtam rá
- Szeretlek ugye tudod?
- Én is Szeretlek - öleltem meg elég furán
- Nehéz lesz nélküled túl élni a szürke hétköznapokat.
- Fogunk beszélni, tehát nem is lesz olyan unalmas, meg alapból híres vagy - mosolyogtam
- Igazd van - nevetett
Amikor a reptérre értünk, kiszálltam a kocsiból és a cuccomat kivettem.
Felnéztem az épületre és egy nagy levegőt vettem.
- Menjünk - indultam el
-Menjünk - vett egy nagy levegőt
Az épület hatalmas volt.
Nagyon sok ember várta a repülőt amivel majd elutazik, és még többen várták a szeretteiket.
Húsz perc múlva megszólalt az a bizonyos hang.
A kilences ajtóhoz kellett állnunk.
Jegyemet szorongatva oda sétáltam.
- Köszönök mindent - néztem fel Danielre
- Szeretlek, nagyon - ölelt meg
- Jaj igyekezzetek már - szólalt meg egy ember
- Uram még ráér, hagyja a fiatalokat - szólt közbe a nő aki a jegyeket vette el
- Vigyázz magadra, Szeretlek - pusziltam meg arcát
A jegyemet odaadtam a nőnek és át sétáltam a repülőgépre, arra a gépre ami az egész életemet megváltoztatja.
Azon a gépen ülök ami itt hagy minden emléket, ami vészesen visz egy másik életbe.
Hiányozni fog ez az egész, de most egy új élet vár rám.
Sziasztok *-*
Nos itt lenne a rész.
És ezzel be is fejezném.
Természetesen jön a 2.évad, és ekkor majd beindulnak az események.
Remélem tetszik a rész és tetszeni fog a folytatás is.
Puszi 💞
