*Szerda*
Szerdán egyedül keltem, Brandon nem volt mellettem. Csak egy üzenetet találtam az asztalomon, amin az állt, hogy haza kellett mennie. Nem tudom mért, de valamiért rossz érzésem van.
Gyorsan felöltöztem és indultam a suliba. A suliba érve láttam Domit, oda mentem hozzá és beszélgettünk.
- Szia, van valami baj? - kérdezte aggódó szemekkel
- Szia, nem is tudom... - vakartam meg fejem
- Na mondd - nézett rám furán
- Brandonnal aludtam el, de nélküle keltem, és csak annyit írt, hogy haza kellett mennie, fura ez nekem...
- Nem tudom, hogy ez mi, de Hunter is ilyen volt, azt hiszem valamit titkolnak.
- Én félek, hogy valamit elrontottam.
- Nem hinném, hogy erről van szó. - nyugtatott
- Hunter mit csinált, vagy mért volt fura? -néztem rá kérdő szemmel
- Pontosan ugyan ezt, csak én észre vettem, hogy elengedett ezért megkérdeztem, mért megy el és a válasz az volt, hogy haza kell mennie. - hadarta el
- Értem - bámultam a földet
- Majd megkérdezzük - mosolygott
Válaszul sóhajtottam egyet és indultam a nyelvtan terembe.
Az órák hamar elteltek, de én csak arra tudtam gondolni, hogy mi van Brandonékkal.
Dominikától elsem köszöntem, úgy futottam haza.
Amikor haza értem ledobtam a cuccom és indultam Brandonékhoz.
Az ajtójuk előtt nagy levegőt vettem és bekopogtam.
Az anyukájuk nyitotta ki.
- Csókolom, Brandon itthon van? - kérdeztem halkan
- Most senki sincs itthon.
- Oh értem, akkor én megyek is
- Te vagy Dóra, ugye? - kérdezte
- Igen, mért?
- Brandon kérte, hogy adjak át neked egy üzenetet.
- Tényleg? - el kerekedett szemekkel néztem
- Azt üzeni, hogy este elmagyarázza a dolgokat - mosolygott kedvesen
- Öhm rendben, köszönöm szépen, csókolom - fordultam meg
- Szia - zárta be az ajtót.
Haza felé vettem az irányt, a földet bámultam és úgy gondolkodtam. Mért nincs otthon? Mit akar elmagyarázni?
Én félek. Rossz előérzetem van.
Az utcánkban érve valaki megfogta a vállam.
-Szia - köszönt Daniel
- Szia - mosolyogtam - te?
- Épp hozzád tartottam
- Hozzám? Mért? - kérdeztem hirtelen
- Csak beszélni szerettem volna veled - mosolygott
- Okés, gyere - indultam el
Amikor haza értünk felmentünk a szobámba és leültünk az ágyra.
- Van valami baj? - nézett rám furán
- Nem tudom - bámultam a földet
- Hé bármi van elmondhatod, barátok vagyunk, bízhatsz bennem. - karolta át vállam
- Tudom, és köszönöm. Igazából csak annyi van, hogy Brandon fura, félek valamit elrontottam.
- Ezt, hogy érted? - nézett rám
Én csak felálltam és odaadtam a papírt kezébe.
- Ahaa, én még most sem értem - ráncolta össze szemöldökét
- Mindegy - legyintem
- Rendben, de én most lépek, csak dumálni jöttem, de gondolom jobban szeretnél egyedül lenni.
- Igen, lehet jobb lenne.
- Hát akkor jó éjt - ölelt meg és elhagyta a szobám.
Bezártam az ajtót, lefeküdtem, és vártam, hogy Brandon jöjjön vagy csak keressen.
20 perc múlva kopogtak, felálltam és kinyitottam az ajtót, csak Brandon barna haját láttam ahogy a földet bámulta.
- Mi a baj? - emeltem fel fejét és néztem szemeibe
- Turnénk lesz - mondta halkan
- I-itt hagysz? - néztem rá
- Mennünk kell, Hun azt mondja csak három nap lesz, de nem lesz könnyű nélküled - húzott magához
- Szóval három nap, három helyszín és kb háromszázezer ölelés. - fordultam meg és leültem az ágyra.
- Ne így fogd fel - ült le mellém
- Akkor, hogy? - néztem rá értetlenül
- Ők csak rajongók, szeretem őket és csak ekkor látnak.
- Tudom... De akkor is itt hagysz, és őket ölelve mosolyogsz, én pedig itton leszek és azokat a posztokat bámulom, ahol te megpuszilod megöleled a lányokat - néztem kedvetlenül
- Fontos vagy nekem, nem csinálnék semmi olyat - fogta meg a kezem és simogatni kezdte.
- Ott túl sok a szép lány, és mind téged szeretne. - néztem rá
- Hiába lesznek ott szép lányok, ha számomra te vagy a legszebb - mosolygott
- Mikor mentek? - szorítottam meg kezét
- Az a helyzet, hogy ma este indulunk - sóhajtott
- Tehát akkor neked most menned kell - éreztem, hogy szemem könnyel gyűlik meg
- Igen - válaszolt halkan
- Csak annyit kérek, hogy vigyázz magadra - fordultam felé
- Vigyázni fogok ígérem - húzott magához és szorosan megölelt
- Rendben - súgtam
- Szeretlek - puszilta meg számat
- Én is téged - motyogtam
- Akkor ki kísérsz? - kérdezte rekedtes hangon
- Persze - álltam fel
A lépcsőn ismét megfogta a kezem, az ajtóhoz érve magához húzott.
- Nem akarlak itt hagyni - bújt a nyakamhoz
- Semmi baj, neked ez fontos, tehát akkor nekem is - súgtam
- Mindennap beszélünk - engedett el
- Igen - mosolyogtam
- Szeretlek - puszilta meg hosszasan a szám.
Mikor elváltak ajkaink elköszönt, én pedig felmentem a szobámba.
Lefeküdtem az ágyra és felhívtam Domit.
- Szia - szóltam bele
- Szia - szólt bele síró hanggal
- Neked is mondta ugye?
- Igen. Most nagy szükségem van rád.
- Este van, nem tudsz eljönni, majd holnap itt alszol, jó?
- Rendben, jó éjt.
- Jó éjt - letettem a telefont.
Egy óra múlva aludtam el.
~ Csütörtök és Péntek ~
A reggelek borzasztóak voltak, ahogy a napok is. Domi náluk alszik már két napja, Daniel pedig egyfolytában itt lóg, nem mintha baj lenne, Brandon megígérte, hogy keres majd, de nem, ezért kértem Danielt, hogy maradjon.
A suliba nem tudtam figyelni, három napon keresztül csak bámultam ki a fejemből, hiába voltak Domiék nálam, nem beszéltem velük sokat, magamba fordultam az utolsó egy napban.
Azt vártam, hogy Brandon beállítson, hogy keressen, vagy bármi, de nem, nem hívott nem keresett.
Vártam hogy jöjjön, de nem jött.
Attól féltem, valami történt vele.
De ezt ismét kivertem a fejemből, hisz Dominikát Hunter mindig kereste, küldött neki képeket és beszéltek telefonon is.
Félek, hogy Brandon már nem szeret. Bár nem is voltunk együtt, lehet ez van, talált valakit.
Domi haza ment, így csak Daniel maradt nálam.
- Dóra, tudom hogy hiányzik de néha beszélhetnél - ült fel mellém
- Élek - emeltem fel fejem
- Néha nem úgy tűnik
- Jó bocsánat - néztem a falra
- Fog keresni hidd el - karolta át vállam
- Remélem - néztem rá
- Naa nyugi - mosolygott
- Köszönöm - motyogtam
- Mit? - nézett rám
- Hogy most is mellettem vagy.
- Ugyan, erre valók a barátok - legyintett egyet
- De neked is van életed ennek ellenére velem voltál.
- Ez természetes dolog - mosolygott
- Legjobb haver vagy ugye tudod? - öleltem át egy kézzel
- Nem mondanám, de ha te mondod - nevetett
- Mikor kell haza menned?
- Anya már három napja nem látott, gondolom már megszokta, hogy nem vagyok otthon - nevetett
- Akkor szerintem menj nyugodtan haza.
- Hagyjalak itt? - kérdezte furán
- Megleszek - villantottam egy kamu mosolyt
- Hát akkor rendben, de bármi baj van, hívj és itt is vagyok - állt fel
- Igen is - mosolyogtam
- Na de akkor mosolyogni - emelte fel mutató ujját
- Jaj jólvan - nevettem
- Szia - nyitotta ki szobám ajtaját és kilépett.
- Sziaa - ordítottam utána.
A telefonom rezegni kezdett, gyorsan felkaptam és megnéztem ki írt.
Azt hittem Brandon, de nem.
Zaklató 😏 : Szia, jól vagy?
Szép lány😳 : Figyelj most nem vagyok valami jó társaság, nem vagyok jól, sőt egyenesen rosszul vagyok. De azért kösz a kérdést.
Zaklató 😏 : Hé nyugi már, mi a baj? Mért vagy ilyen?
Szép lány😳 : Te vagy az utolsó ember akinek elmondanám.🙇
Zaklató 😏 : Én bántottalak meg? Vagy most mért vagy izé? 😓
Szép lány😳 : Nem, ne haragudj, mondtam, rossz társaság vagyok.
Zaklató 😏 : Szeretnél róla beszélni? 😐
Szép lány😳 : Nem, de most senkivel nem szeretnék beszélni. Remélem megérted.
Zaklató 😏 : Akkor hagylak. Ne haragudj 😌 szia
Szép lány😳 : Szia 👋
Letettem a telefont és elkezdtem tévét nézni, ment egy film ami eléggé jónak tűnt ezért azt néztem. A vége felé már elaludtam.
Arra keltem, hogy valaki az ágyamra ült és a vállamhoz nyúlt.
- Szia - ültem fel az ágyon és köszöntem Hunternek
- Szia, bocsi hogy fel ébresztettelek, beszélni szeretnék veled.
- Brandon? Ugye jól van? - faggatni kezdtem
- Igen, jól van, de nem jött haza.
- Mért nem? - néztem rá
- Még egy hétig nem jönnek haza Ashtonnal és anyával.
- Mond már, hogy mért!!
- Ezt nem tudom, anya annyit mondott, hogy egyedül kell haza jönnöm. Viszont Brandon azt üzeni, hogy nem tud írni sem hívni, rossz a telefonja. És még azt is mondta, hogy nagyon szeret és rettentően hiányzol neki.
- Mikor jönnek haza? - kérdeztem idegesen
- Jövőhét pénteken.
- Mii?!?! Még csak vasárnap van, nem fogom kibírni.
- De kifogod nyugi, én is itt leszek, de én megyek ne haragudj, hogy csak úgy bejöttem.
- Nem történt semmi.
- Jó éjt szia - hagyta el a szobám
- Szia - suttogtam
Megnéztem, hogy változott-e valami, de Brandon semmit nem csinált, nem posztolt, nem írt, semmit. Ezért inkább átnéztem a holnapi órákra a dolgokat és be pakoltam hétfőre.
Majd vissza feküdtem az ágyamba és elaludtam.
Sziasztok ^^
Elnézést, hogy most hoztam a részt, remélem tetszeni fog.
Köszönöm, hogy velem vagytok és olvassátok.
Lavollak titeket ❤
Puszi 🙏💋
