Lexy
- Ez most komoly? - néztem elhűlve a szőkeségre mikor elmesélte, hogy mi történt vele. - Már ne is haragudj, de ez teljesen olyan, mint egy béna amcsi film jelenete - kuncogtam fel.
- Én is rögtön erre gondoltam. Még körbe is néztem, hátha megtalálom a kamerákat, de mikor lesmárolt, az nagyon igazinak tűnt - pirult el Lolo.
- Jó volt? - kíváncsiskodtam.
- Isteni - sóhajtotta majd hátra dőlt a takarómra. - Utoljára Hiroval éreztem ilyet - suttogta immár letörten.
- Most mi a baj? - értetlenkedtem. - Itt van egy srác, akinek szemmel láthatóan bejössz, de te még mindig Hiro miatt vagy kiakadva?
- Te ezt nem értheted - pislogott rám elgyötörten.
- Miért is? - könyököltem mellé, hogy jobban lássam az arcát.
- Mert neked sokkal könnyebb heteroként - hunyta le a szemeit.
- Most ezt magyarázd el nekem, mert még mindig nem értem. Mi az összefüggés a heteroság és Hiro közt?
- Csak annyi, hogy nekem sokkal nehezebb kapcsolatba kerülni valakivel, mint neked, és ha sikerül is, akkor még rosszabb, ha véget ér - zagyvált össze-vissza.
Egy pillanatig ledöbbenve néztem rá, majd elnevettem magam.
- Ezt te sem gondoltad komolyan?
- De igen - durcázott be.
- Lolo - simogattam meg az arcát. - Szerintem maradjunk annyiban, hogy mindkettőnknek ugyanolyan nehéz kapcsolatot létrehozni és ugyanannyira fáj, ha vége szakad - nyomtam puszit az arcára, amitől megenyhült.
- Te miért tudod ilyen normálisan kezelni azt, hogy buzi vagyok, míg a bátyám... - sóhajtott fel lemondóan.
- Egy, te nem vagy buzi, legfeljebb meleg. Kettő, a bátyád egy pöcs és három, nem tudom - vontam meg a vállam. - Nekem te olyan vagy, mint a többi ember, annyi különbséggel, hogy fiú létedre lehet veled beszélgetni a pasik fenekéről - vigyorodtam el.
- Á, szóval ez lesz a következő témánk? - csillantak fel a szemei. - És ki az áldozat? Kit kell "lecsupaszítani"?
- Nem tudom - tettem fel védekezésül a kezeimet. - Én csak... szóval ez jutott eszembe és megemlítettem.
- A-ha, a-ha - húzogatta perverzül a szemöldökét. - Te csak megemlítetted. Na kivele, kinek a hátsó része fogott meg ennyire?
- Ne már - pirultam el még a gondolattól is, hogy erről beszéljek.
- De-de. Fejezd is be, ha már elkezdted. Ki az? - hajolt közel hozzám, hogy a szemeimbe nézhessen.
- Mattia - ejtettem ki a hátvéd nevét.
- De Sciglio? - kerekedtek el Lorenzo szemei. - Hű, Lexy ezt azért nem gondoltam volna - vigyorodott el megint.
- Mit?
- Hogy egy olyan pasi mellett, mint Stephan, te Mattia fenekéről ábrándozol.
- Hülye - löktem meg Lolot zavartan, amitől hanyatt esett az ágyon, de magával rántott engem is. A mellkasán landoltam, ami fel-le rázkódott a röhögéstől. - Nevess csak ki! - sértődtem meg és el akartam húzódni, de lefogott és a hajamat kezdte simogatni.
- Bocsi, de annyira abszurd - kuncogott még mindig.
- Miért is?
- Mert tiéd Olaszország egyik leghíresebb, legsármosabb pasija, te mégis inkább a barátja felé kacsingatsz.
- Ez nem igaz! - csattantam fel. - Én szeretem Stephant, de nem tehetek róla ha Mattia is tetszik - halkultam el a mondandóm végére. - Na látod? - emeltem fel a tekintetemet a szőkére. - Heteroként sem olyan egyszerű a dolog.
- Szeretlek - bukott ki Lorenzo ajkai közül a vallomás majd szorosan átölelt. - Annyira sajnálom, hogy nem te vagy a testvérem - fúrta az arcát a nyakamba.
- Én is szeretlek - viszonoztam az ölelését - és ha vér szerint nem is vagy, de attól még a tesómnak tekintelek. Eggyel több vagy kevesebb - legyintettem poénkodva, mire Lolo csikizni kezdett. - Ne! Ne! Ne! - sikítoztam egészen addig, míg valaki be nem kopogott az ajtón.
- Gyerekek, halkabban! A kicsik már alszanak és nem ártana, ha ti is kialudnátok magatokat holnapra - hallottuk meg anya hangját.
- Oké, bocsi! Jó éjt anya! - szóltam ki.
- Jó éjt anya! - kiabált ki Lolo is nevetve.
- Nektek is - hangzott fel a mosolygós válasz.
Gyorsan átöltöztünk pizsamába, majd bemásztunk a takaró alá. Lekapcsoltam a kisvillanyt és fészkelődni kezdtem, hogy megtaláljam a legkényelmesebb pózt az alváshoz.
- Na gyere ide - húzott magához Lorenzo. - Jó éjt, tesó! - adott puszit a hajamra amitől elmosolyodtam.
- Jó éjt!
Reggel kómásan kapcsoltam ki az ébresztőmet ami hangos zenéléssel zavarta meg a pihenésünket.
- Már reggel van? - dünnyögte Lolo álomittas hangon.
- Ja, valami köcsög ellopta az éjszakát - nyújtózkodtam ki.
- Muszáj felkelni? - nyöszörögte Lorenzo és hozzám bújt.
- Muszáj, mert nem kapunk könyvet és akkor nem mehetünk suliba. Ha nem mehetünk suliba, buták maradunk és ha buták maradunk, senkinek sem fogunk kelleni - vezettem le az általam kitalált hülyeséget.
- Mehetek elsőnek zuhanyozni? - emelte rám karikás szemeit a barátom.
- Persze - mondtam, majd bólintottam is, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak. Nevetve néztem ahogy a mellettem fekvő botladozva kikelt az ágyból és a ruháit összegyűjtve eltűnt a fürdőszobában.
Amíg Lolo készülődött, előkerestem a mobilom és küldtem egy sms-t Stephannak.
"Jó reggelt! Hiányzol! :( "
Lelkiismeretfurdalást éreztem az este történtek miatt. Nem is értettem magam, hogy miért pont Mattia jutott eszembe, jobban mondva a feneke, ahelyett, hogy a szájára vagy a csókjára gondoltam volna. Jól van Lexy, elég lesz! - korholtam magam. Megrezzentem mikor megszólalt a telefon a kezemben és a hívóra nézve az arcom lángba borult. Zavartan húztam el a zöld ikont.
- Szia! - köszöntem halkan.
- Szia Kicsim! Te is hiányzol nekem - hallottam meg a barátom hangját. - Ilyen korán felkeltetek? Azt hittem, még lustálkodtok.
- Még ágyban vagyok, de muszáj volt korán kelni, mert a könyvekért csak tízig mehetünk - dőltem vissza a párnámra.
- Ja, tényleg. Szívesen segítenék a vásárlásban és a cipekedésben, de én már a pályán vagyok és nem sokára kezdődik az edzés - sóhajtott fel.
- Na, mi ez a nyomott hangulat? - kérdeztem kuncogva. - Pont hogy örülnöd kéne, mert azt csinálhatod, amit szeretsz.
- De én most mást szeretnék csinálni - suttogta a telefonba olyan hangon, amitől még a hátamon is felállt a szőr, jó értelemben.
- És mi lenne az? - kacérkodtam vele az éteren keresztül.
- Biztos tudni akarod? - mélyült el a hangja.
- Szeretném - nyeltem nagyot és még magam is elcsodálkoztam a bátorságomon.
- Ha most veled lennék, bebújnék melléd az ágyba - kezdte csábító hangon, mire automatikusan lehunytam a szemeimet - végignyalnám a nyakadat, megcsókolnám a válladat. Kezeimmel végig simítanám az egész testedet és ezt addig csinálnám veled, míg az élvezettől fel nem nyögnél. Utána kibújtatnálak a ruháidból és addig csókolnálak, míg el nem veszítenéd a fejedet és...
- Elég - nyögtem fel majd szabad kezemet az égő arcomra szorítottam, hogy lehűtse. - Fejezd be!
- Te kérted, hogy mondjam el - nevetett halkan a készülékbe.
- Tudom, de nem gondoltam volna, hogy ennyire hatással leszel rám még így is - vallottam be szégyenkezve.
- Azt hiszed csak rád van ez hatással? - nevetett fel. - Nem is tudod, hogy te mit teszel velem. Már attól, hogy elképzeltelek az ágyban, megmozdult bennem valami - mondta rekedten. - Muszáj leszek néhány percre elbújni a többiek elől, hogy lehiggadjak és ne röhögjenek ki az árulkodó testrészem miatt - nyögött fel.
- Stephan - halt el hangom és az arcom felforrósodott. - Kérlek hagyd abba.
- Rendben - sóhajtott fel. - Megígértem, hogy várok rád és meg is teszem, de már annyira nehéz...
- Kész vagyok! - rontott be a szobába a szőke barátom, de mikor meglátta az égő arcomat és a beharapott ajkaimat, megtorpant majd kérdőn rám nézett.
- Ne haragudj Stephan, de most mennem kell. Lolo már végzett és nekem is el kell készülnöm.
- Hát jó - jött hatalmas sóhaj a vonal túlsó feléről. - Vigyázz magadra. De azt ugye tudod, hogy ezt még folytatjuk? - kérdezte perverz hangsúllyal a hangjában.
- Szia - nyomtam ki a készüléket.
- Megzavartam valamit? - vigyorgott rám a szőke fiú. - Csak nem telefonszexeltetek?
- Nem - vágtam rá, talán túl gyorsan, amitől Lorenzo arcán egy óriási vigyor terült szét.
- Hát persze. Én meg most jöttem a Marsról. Azért volt olyan vörös az arcod, mint a paradicsom. Nem is mondtad, hogy már itt tartotok?!
- Mert nem is - ugrottam ki az ágyból majd gyorsan összeszedtem azokat a ruhákat amikben menni akartam.
- Akkor ez mi volt? Előjáték? - röhögött tovább Lolo.
- Kussolj! - dobtam meg egy párnával, de ettől csak jobban nevetni kezdett.
Szemeimet forgatva csuktam be magamra a fürdőt majd gyorsan lezuhanyoztam. Felöltöztem és rendbe szedtem a fejemet is. Mire elkészültem, Lolo már a konyhában volt és reggelizett.
- Mondtam már, hogy imádom anyukádat? - nyammogott két falat közt.
- Egy párszor - mosolyodtam el. - Most épp miért? - nyúltam én is a kajáért és enni kezdtem.
- Mert tudja, hogy a nutellás a kedvencem és direkt vett nekem egy üveggel - kenegette a mogyorókrémet a gofrijára.
- El kell, hogy keserítselek, mert nem neked vette, hanem Roninak. Ő egy nutella királynő. Az anyukája hiába dugja el előle az üveget, bárhol képes megtalálni - vigyorodtam el a barátnőmre gondolva.
- Aki a nutellát szereti, rossz ember nem lehet - rágott tovább a fiú. - És attól még szeretem az anyukádat - zárta le a témát.
Reggeli után elmosogattunk, összepakoltunk és elindultunk az iskolához. Lorenzo mutatta az utat, de megnyugtatott, hogy úgyis minden reggel értem jön, így lesz időm memorizálni az útvonalat. Mikor megérkeztünk, csak pislogni tudtam. Hatalmas volt az épület és rengeteg diák özönlött be rajta. Most fogtam csak fel igazán, hogy ez az évem teljesen más lesz, mint az eddigiek. Új iskola, új tanárok és új diákok. A gyomrom egy pillanat alatt görcsbe ugrott és a lábaim a földbe gyökereztek.
- Baj van? - nézett rám aggódva Lolo. - Úgy elsápadtál.
- Én...nem tudom, hogy képes leszek-e bemenni oda - leheltem halkan.
- Lex, ne csináld már - fogta meg a kezemet a barátom. - Senki nem fog megenni...még - nevetett fel a szar poénján. - Bocs - pislogott bűnbánóan. - Figyelj! - vette az arcomat a két keze közé. - Én itt vagyok veled és itt is maradok! Senkinek nem engedem meg, hogy bántson - nyomott egy puszit a homlokomra. Megkönnyebbülve bújtam hozzá és szorosan átöleltem a derekát. Éreztem, hogy a bennem lévő feszültség egyre jobban feloldódik és már mosolyogni is képes voltam mikor felnéztem Lorenzo vigyorgó képébe. A pillanatunkat egy nagyon dühösnek tűnő hang szakította meg.
- Igazán mondhattad volna, hogy van barátnőd - sziszegte az előttünk álló fiú, akinek az arcáról csak a csalódottságot tudtam leolvasni. Ahogy végig néztem a srácon, azonnal tudtam, hogy ki ő, mert Lolo igen részletes személyleírást adott róla. Elvigyorodtam és mit sem törődve a sóbálvánnyá vált szőkeséggel, kibontakoztam az öleléséből, majd a fiúhoz léptem és kezet nyújtottam neki.
- Ciao, Lexy vagyok! Te pedig biztosan az Ádám - vigyorogtam sokat sejtető mosollyal.