Stephan
Fáradtan keltem. Alig volt erőm elcsoszogni a fürdőszobáig. A zuhany alatt állva végig pörögtek előttem a tegnap este eseményei. Annyira boldog voltam egészen addig, míg fel nem tettem Lexynek azt az ostoba kérdést. Soha nem fogom elfelejteni a riadt szemeit, ahogy rám nézett, aztán néhány pillanat múlva dadogva időt kért. Nem vagyok elszállva magamtól, de eddig, ha megkérdeztem egy lányt, hogy lenne-e a barátnőm, visítva ugrott a nyakamba. De Lexy még ebben is más. Lehet, hogy túl rámenős voltam? Nem kellett volna ennyire nyomulnom? Én úgy éreztem, hogy ő is élvezte velem az estét.
Gondolataimból a csengő berregése szakított ki. Elzártam a csapot és egy törölközőt magamra tekerve mentem ajtót nyitni.
- Ciao, Fáraó! Kit vársz ilyen hiányos öltözetben? -vigyorgott rám Kaká.
- Senkit - morogtam, majd elléptem az ajtóból, hogy bejöhessen. Undorítóan frissnek tűnt a brazil.
- Csak nem nő van nálad? - vigyorgott tovább, majd hirtelen leolvadt az arcáról a mosoly. - Ugye nem Lexyvel vagy?
- Dehogyis! - néztem rá döbbenten.
- Azért! Ki is tekerném a nyakad! - mosolyodott el újra. - De mesélj csak, hova tűntetek este?
- Felöltözhetek? - mutattam a törölközőre, de csak megcsóválta a fejét.
- Nem, előbb mindent tudni akarok!
Újra megszólalt a csengő és én bosszúsan mentem ajtót nyitni. Mi van ma? Ne hagyjuk élni Shaarawyt nap?
Ahogy kinyitottam, arcomra mosoly kúszott a látogató személyétől.
- Szia Anya! - adtam puszit a váratlan vendégnek. - Hát te?
- Hát én. Már meg sem látogathatom a fiamat? - lépett be nevetve. - Öltözz fel, mert megfázol - mutatott az öltözékemre. Megforgattam a szemeimet és becsuktam az ajtót. - Szia Kaká! - hallottam meg a köszönését ahogy belépett a konyhába.
Gyorsan a szobámba mentem és felöltöztem. Mikor visszatértem közéjük, anya már birtokba vette a konyhám és éppen reggelit készített nekem és a csapattársamnak.
- Most pedig leülsz és szépen mindent elmesélsz - nyomott le az egyik székbe. Tudtam, hogy nem ok nélkül látogatott meg. Kíváncsi volt, hogy mi történt Lexy szülinapján.
- Nincs mit mondanom - vontam meg a vállam.
- Mi az, hogy nincs mit? - nézett rám Kaká értetlenül. - Otthagytatok minket és kettesben leléptetek. Előtte a táncparketten csókolóztatok és nincs mit mesélned? Ezt nem veszem be.
- Mi történt? - nézett rám anya, mert azonnal levette, hogy valami bajom van.
- Nem tudom - meredtem ki az ablakon. - Annyira tökéletes volt minden. Talán túlságosan is. Elvittem őt az egyik kedvenc helyemre. Beszélgettünk, nevetgéltünk, minden olyan jó volt - sóhajtottam fel -, de amikor megkérdeztem, hogy lenne-e e barátnőm, időt kért.
A konyhára döbbent csend telepedett. Makacsul bámultam tovább az ablakot, hogy ne kelljen ránéznem a többiekre. Anya szólalt meg először.
- Nem lehet, hogy csak húzza az agyadat? Kéreti magát, mert arra számít, hogy így jobban rákattansz?
A feltételezése is bántó volt Lexyre nézve, de nem csak nekem, hanem a brazilnak is, aki azonnal védelmébe vette a lányt.
- Lexy soha nem tenne ilyet! - csattant fel. - Hidd el Sabri, ő nem olyan lány, mint a többi. Még soha nem találkoztam ennyire nyílt szívű és őszinte emberrel. Ami a szívén az a száján, soha nem alakoskodna.
- Oké, oké! - tette fel a kezeit anya. - Megértettem. Mikor Stephan mesélte ugyanezeket róla, nehéz volt elhinni és azt hittem csak azért beszél így, mert belezúgott. De úgy látom, te is így vélekedsz róla, márpedig téged biztos nem vakít el a szerelem - mosolyodott el anya, hiszen tudta, hogy Kaká mennyire szereti Carolinet. - Most már nagyon kíváncsi vagyok erre a lányra. Jó volna minél előbb megismerni.
- Nem tudom, hogy lesz-e alkalmad rá - sóhajtottam fel.
- Már miért ne lenne? - kerekedtek el a szemei. - Ugye nem akarod feladni az első apró akadály miatt?
- Nem tudom - vallottam be az igazat, mert tényleg nem tudtam, hogy hogyan tovább.
- Idióta - csapott nyakon Kaká. - Az, hogy nem ugrott azonnal a nyakadba még nem jelenti azt, hogy nincs esélyed. Te nem láttad magatokat tegnap. Úgy néztetek egymásra, hogy még a falak is megolvadtak körülöttetek. Olyanok voltatok, mint egy nyálas, romantikus film főszereplői - vigyorodott el.
Anya kíváncsian hallgatta a brazil meséjét, majd rám nézett.
- Na most már tutiszáz, hogy megakarom ismerni - csapott az asztalra. - Gyerünk szedd össze magad és viselkedj úgy, mint egy férfi.Ez a lány picsogó kisfiút csinál belőled, pedig te nem ilyen vagy.
- De mi lesz, ha megint nemet mond? - néztem rájuk.
- Stephan! - emelte meg anya a hangját. - Ha kidobnak az ajtón, mássz vissza az ablakon!
- Ráadásul nem is mondott nemet - csóválta meg a fejét Kaká -, csak időt kért. Lehet, hogy megijedt.
- Mitől? - pislogtam rá értetlenül. - Tőlem?
- Fiam, hány éves is ez a kislány? - kérdezte anya.
- Tegnap volt tizenhét.
- Nem lehet, hogy nem tőled, hanem inkább mástól ijedt meg? - ráncolta össze a szemöldökét, amit csak akkor szokott, ha nagyon gondolkodott valamin. Nem értettem, hogy mire céloz. - Azt mondjátok, hogy ő egy kedves, tiszta szívű lány. Az ilyenek nagyon nehezen találnak maguknak párt, mert félnek a csalódástól.
Még mindig nem értettem, hogy hova akar kilyukadni.
- Szóval azt mondod Sabri, hogy Lexynek még nem volt senkije - dadogta Kaká és végre nekem is leesett.
- Lehet - vonta meg a vállát anya. - A reakcióiból ezt olvasom ki, de látnom is kéne, hogy biztos legyek benne. Ha igazam van, akkor nem tőled fél, hanem a kapcsolattól, mert nem tudja mit tegyen és ezért inkább húzza az időt.
- Doktor Sabri rendel - morogtam magamnak és megpróbáltam megemészteni amit mondott. Mi van akkor, ha igaza van és Lexy csak beparázott? Talán nem kellett volna letámadnom?
A csengő megint félbeszakította a vívódásomat.
- De kapós lettem - csúszott ki a számon miközben az ajtóhoz igyekeztem. - Ó..., Ciao - köszöntem döbbenten a küszöbön állónak.
- Ciao, Stephan! Beszélnünk kell! - tolt el az útból az újabb vendég.
- Gyere csak be Lorenzo - mondtam a levegőnek, mert a szőke fiú már réges-rég a konyhában járt.