Stephan
Idegesen néztem az órámra.
- A kurva életbe - csaptam a kormányra. Már fél órája Lexy buliján kéne lennem, helyette itt dekkolok a belvárosban, egy óriási dugóban. - De legalább meg van amiért jöttem - simítottam végig a kabátomon, ahová a borítékot rejtettem. Mosolyogva gondoltam végig, hogy jutottam hozzá.
" Tegnap délután elmentem anyához, hogy segítsen, mit vegyek Lexynek. Érdeklődve hallgatta a beszámolómat a lányról.
- Egy lányról sem hallottalak még így áradozni. Nagyon tetszik, igaz? - simított végig az arcomon.
- Látnod kéne - sóhajtottam fel. - Olyan szép a mosolya és ő maga is. Az egész lénye sugárzik.
- Akkor mi tart vissza, hogy udvarolj neki? - nézett rám kérdőn.
- Nem tudom - vakartam meg a tarkóm. - Ha vele vagyok, teljesen lefagyok. A szívem majd kiugrik a helyéről és egy épkézláb mondatot sem tudok kinyögni.
- Ez érthető, ha szerelmes vagy . nevetett rám anya.
- Szerelmes? -kerekedtek el a szemeim. Erre még nem gondoltam. Egészen eddig úgy voltam vele. hogy csak tetszik.
- És ő?
- Fogalmam sincs róla - ráztam meg a fejemet.
- Nem ad semmiféle jelet?
- Hát, akárhányszor vele vagyok, elpirul.
- Stephan, úgy csinálsz, mintha soha nem lett volna barátnőd - csattant fel anya. - Szedd össze magad és viselkedj úgy, mint egy férfi.
- Igazad van - gondolkodtam hangosan. - Holnap lesz ami lesz, lépni fogok.
- Miért, mi lesz holnap?
- A szülinapja. Ó, tényleg! Azért jöttem, hogy segíts kitalálni, mit vegyek neki.
- Szép! Enélkül el se jöttél volna hozzám?
- Jaj, dehogynem - öleltem át - csak úgy voltam vele, hogy te olyan okos vagy és biztos kitalálsz valami szuper dolgot.
- Ne hízelegj - mosolyodott el - inkább meséld el, hogy miket szeret.
Hirtelen semmi sem jutott az eszembe, hiszen annyi mindent nem tudok még róla.
- Gőzöm sincs - vallottam be szomorúan.
- Így nehéz lesz. Erőltesd meg magad! Miről szoktatok beszélgetni?
- Általában a fociról, mert bármilyen meglepő lány létére szereti és ért is hozzá.
- Hát akkor - tárta szét anya a kezeit. - Vegyél neki valami olyat, ami a focival kapcsolatos. Melyik a kedvenc csapata?
- A Barcelona - húztam el a számat, majd bevillant valami. - Anya, te zseni vagy! - kaptam fel és pörgettem meg.
- Tegyél le! - ütögette nevetve a vállamat. - Bolond gyerek - nézett rám mosolyogva, mikor teljesítettem a kérését.
Előkaptam a mobilom és őrült telefonálásba kezdtem. Anya türelmesen várta, hogy végezzek.
- Sikerült - csúsztattam a készüléket a nadrágom zsebébe.
- Megtudhatom én is, hogy mit találtál ki?
- Nemsokára BL nyolcad döntő és a sorsolásnál mi kaptuk a Barcát - kezdtem el magyarázni.
- És?
- És a meccs itt lesz Milánóban, hazai pályán. Úgy gondoltam, hogy Lexy nagyon fog örülni két Vip jegynek. Személyesen nézheti meg őket és minket is.
- Nem túl drága ez? Vigyázz, nehogy elvarázsoljon a külseje, aztán csalódj, mikor rájössz, hogy csak a pénzed kell neki - komolyodott el anya.
- Te nem ismered őt. Mikor vigyázott Kaká gyerekeire és az megkérdezte, hogy mennyivel tartozik, szabályosan megsértődött és egy ideig szóba se állt a brazillal.
- Oké, te tudod. Én csak annyit kérek, hogy vigyázz vele - simított végig aggódva a karomon.
- Amint lehet, bemutatom neked és akkor majd a saját szemeddel is láthatod, hogy ő más, mint a többi lány - győzködtem az igazamról.
Megbeszéltük még az utazását, mert nemsokára meglátogatja apát Kairóban. Aztán leléptem. "
- Végre - sóhajtottam fel, mikor megpillantottam az ismerős kávézót. Leparkoltam és sietve beléptem. Ahogy körül néztem láttam, hogy elég sokan eljöttek a csapatból, ami biztos jól esett a lánynak.
- Szia, Lorenzo - kezeltem le a szőke sráccal. - Merre van az ünnepelt? - kérdeztem, mert akárhogy meresztgettem a szemeimet, nem láttam sehol.
- Hátul a sarokban, éppen a barátival beszélget - vigyorodott el Lolo. Látszott rajta, hogy elégedett az általa szervezett bulival. El kellett ismernem, tényleg ügyesen összehozta.
A megadott irányba lépkedtem, mikor végre megláttam a rózsaszín tincseit. Valamin nagyon nevetett és ettől nekem is mosolyra húzódott a szám.
- Zavarhatlak? - szólítottam meg, és most figyeltem a jelekre, amiket felém sugárzott. Arca kipirult, a szemei csillogni kezdtek ahogy meglátott. Nem vagyok közömbös neki - ujjongtam magamban és valahol meg is nyugodtam, hogy nem vagyok egyedül az érzéseimmel.
A monitor túloldaláról jó néhány szempár figyelt minket vigyorogva. Sajnos nem értettem, hogy miről beszélget velük, de ahogy láttam, előszeretettel húzták az agyát, mert ezt le tudtam olvasni az arcáról.
- Gyere - fogta meg a karomat és elhúzott a laptoptól. Érintésétől a szívem hevesebben dobogott, mint eddig bármikor.
- Bocs - kért elnézést a történtekért, amin csak nevettem. Magyarázkodott még egy kicsit, majd elhallgatott. Csak bámultam őt, aztán hirtelen leesett, hogy miért is vagyunk itt.
- Jaj, bocs, ezt elfelejtettem - nyúltam a kabátom zsebébe és előhúztam a borítékot. - Boldog szülinapot Lexy - adtam oda neki és megragadtam az alkalmat, hogy megpuszilhassam.
- Köszönöm - sütötte le a szemeit.
- Megnézed? - türelmetlenkedtem, mert kíváncsi voltam a reakciójára. Tudtam, hogy örülni fog neki, de még én sem számítottam rá, hogy ennyire.
- Ez komoly? - olvasta el újra és újra, majd a nyakamba ugrott. Magamban százszor is megköszöntem anyának a segítséget.
Aztán egyszer csak elkomolyodott az arca és felém nyújtotta a jegyeket.
- Stephan én ezt...nem fogadhatom el - mondta szomorúan.
- Miért? - néztem rá értetlenül. Az előbb még annyira örült neki, most mi változott?
- Ez túl drága ajándék - hajtotta le a fejét.
Nem engedhettem és nem is akartam, hogy egy ilyen hülyeség miatt visszaadja. Úgy éreztem, hogy itt az idő kiteríteni a lapjaimat.
- Lexy, nekem minden pénzt megért a mosolyod amikor megláttad - emeltem fel a fejét, hogy belenézhessek gyönyörű szemeibe. Pillantásomat a szeme és az ajkai közt járattam és egyre közelebb hajoltam hozzá. Gyomrom bukfencet vetett, a szívem eszeveszetten dobogott. Meg akartam csókolni, hogy meg tudja, mit érzek iránta.
- Hát itt vagytok! - hallottam meg Mattia idegesítő hangját, ami megtörte a pillanat varázsát. Lexy szégyenlősen húzta el a fejét a kezemből. - Már mindenki téged keres - fogta meg a lány kezét és elhúzta tőlem. Lexy szomorúan nézett vissza rám, mintha ő is ugyanúgy várta volna, hogy megtörténjen, mint én. Figyeltem, ahogy Lorenzo betol egy óriási tortát és mindenki a Happy Birthdayt énekli.
- Boldognak látszik - állt meg mellettem Kaká.
- Igen - mosolyodtam el, de a szememet egy pillanatra sem vettem le a lányról.
- Nyugi, nem lopja el senki - nevetett rajtam.
- Dehogynem - morogtam. - Mattia az előbb is elrángatta mellőlem.
- Stephan nem sajátíthatod ki magadnak - mondta a brazil.
Lexy ekkor rám nézett, majd lehunyta a szemeit és elfújta a gyertyákat. Jó lett volna tudni, hogy mire gondolt.
- Mit vettél neki? - kérdezte a csapattársam.
- Két Vip jegyet a Milán-Barcára.
- Az szép - döbbent le.
- És te? Mit kap tőled? - kíváncsiskodtam.
- Az én ajándékom nem kimondottan neki szól - magyarázkodott Kaká. - Elintéztem, hogy felvegyék az öccseit a klub utánpótlás keretébe.
Elhűlve néztem a csatárra, mert nem kevés utánajárás lehetett összehozni ezt.
- Basszus, szerintem kiugrik a bőréből, ha ezt megtudja - vigyorogtam rá.
- Mit tudok meg? - lépett hozzánk a lány egy-egy szelet tortával a kezében. - Tessék, annyira beszélgettek, hogy lemaradtok a finomságról - nyomta a kezünkbe a tányért. - Pedig, ha jól emlékszem, valaki nagyon édesszájú - mosolygott rám kedvesen.
- Köszönjük - vettük el tőle és mivel igaza volt azonnal bele is kóstoltam. - Hmm, ez mennyei - dicsértem meg a süteményt, mert tényleg nem ettem még ilyen finomat.
- Lorenzo nagymamája sütötte és Lolo megígérte, hogy elkéri nekem a receptet - csacsogta és én nem tudtam elszakítani a pillantásomat az ajkairól. Milyen közel voltam már hozzá az előbb - De ne tereljetek - nézett ránk huncutul. - Mit tudok meg?
- Azt, hogy mit kapsz tőlem - vigyorgott rá a brazil.
- Szerintem én már eleget kaptam azzal, hogy eljöttetek - mondta. - Nem tudom, miért kell még pénzt is költeni rám.
- Nem került pénzbe - tette le egy asztalra az üres tányért Kaká, és elővette a papírt. - Tessék, azt hiszem ennek örülni fogsz - nyújtotta át.
Lexy óvatosan vette el, mintha a papír harapni készülne, majd széthajtotta. Ezernyi érzelem futott át az arcán, miközben többször is elolvasta, hogy biztos legyen a tartalmában.
- Kaká én... - futotta el a szemeit a könny. - Köszönöm, nagyon köszönöm - ugrott a brazil nyakába.
- Szívesen Kicsilány - karolta át és mosolyogva nézte a szipogó lány arcát.
- Nem is tudom, mivel érdemeltem ezt ki - nézett szét a teremben, ahol mindenki csak miatta volt jelen.
- Talán azzal, hogy egy nagyon kedves, aranyos lány vagy, akit azonnal megszerettünk - nyomott egy puszit Lexy arcára.
A lány teljesen elvörösödött és vállba boxolta a focistát. Látszott rajta, hogy jól esnek neki a férfi szavai. Én pedig csak álltam és ittam magamba a látványát.
- Ne haragudjatok, de beszélek a barátaimmal, mert eléggé elhanyagoltam őket - mutatott a laptop felé és már ott sem volt.
Szórakozottan néztem utána és figyeltem, ahogy leül a gép elé. Arcán gyönyörű mosollyal beszélgetett a barátaival.
- Stephan? - lengette meg a kezét az arcom előtt Kaká. - Itt vagy? - röhögött fel, mikor meglátta a bamba képemet.
- Mi? Ja, persze - dadogtam.
- Aha - nézett rám még mindig vigyorogva.
- Jól van na, elgondolkodtam - morogtam.
- Min? - kíváncsiskodott.
- Hogy mikor és hogyan kérjem meg Lexyt, hogy legyen a barátnőm - hadartam el neki.
Kaká abbahagyta a röhögést és döbbenten meredt rám. Látszott rajta, hogy lesokkolták a szavaim.
- Biztos vagy benne? - kérdezte komoran.
- Ennél biztosabb már nem is lehetnék - húztam ki magam.
- Már mint nem abban, hogy a barátnőd legyen, hanem az ezzel járó cirkuszra céloztam. Média, újságok és a többi nyalánkság. Nem hiszem, hogy Lexy fel van erre készülve. Egy felnőtt embert is megvisel az a sok rosszindulatú pletyka, nem hogy fiatal lányt.
Szavai kijózanítólag hatottak rám. Ebbe még nem gondoltam bele. Kakának igaza van, nem tehetem meg ezt vele.
- Most mi a fenét csináljak? - néztem könyörgőn a brazilra. - Eddig arról papoltatok, hogy vállaljam fel az érzéseimet, mikor meg megtenném, lebeszélsz róla.
- Nem lebeszéllek, csak rávilágítottam egy olyan dologra, ami eddig elkerülte a figyelmedet. De ha tényleg nagyon akarod, akkor beszéld meg vele ezt a problémát. Okos lány, meg fogja érteni.
- Igen, meg kell beszélnem vele - gondolkodtam hangosan. - Egyedül nem dönthetek róla.
- Hé, még igent se mondott - vert hátba Kaká és jót nevetett rajtam.
- De azt fog - jelentettem ki magabiztosan és a hangosan nevető lányra függesztettem a tekintetemet.