Lexy
Nyűgösen ébredtem reggel. Egészen addig rossz kedvem volt, míg le nem értem a konyhába, ahol a vigyorgó családom fogadott, kezükben egy tortával.
- Boldog szülinapot! - énekelték igencsak hamisan, de attól még nagyon jól esett.
- Köszönöm - fogadtam a puszikat és az öleléseket.
- Fújd el a gyertyákat! - ugrált Medox körülöttem. - És gondolj valamire - utasított.
Leültem az asztalhoz és behunytam a szemem, hogy kívánjak valamit, de azonnal ki is nyitottam, mikor rájöttem, hogy egy barna szempár az első gondolatom. Gyorsan elfújtam a gyertyákat, így legalább az erőlködésre foghattam a pirosságot az arcomon.
- Kérek, kérek! - nyújtogatta felém a tányérját a kisebbik öcsém.
- Nyugi - szólt rá apa, majd elővett a fiókból egy kést és a kezembe nyomta. - Vágd fel!
Sikerült nem elbénáznom a dolgot és egész normális szeleteket vágtam a Milán logót ábrázoló süteményből.
- A Barcelonáét nem vállalták, mert azt mondták, hogy az szentségtörés lenne - vigyorgott anya gúnyosan.
- Ha-ha-ha - forgattam meg a szemeimet.
- Kicsit azért nevetett - szúrta oda a poént.
Medox egy pillanatra eltűnt, majd egy papírlapot lobogtatva tért vissza.
- Ezt neked rajzoltam a szülinapodra - tette le elém. - Ez itt apa, ez anya, ez a Gina, ez te vagy, ez Dárius, ez én vagyok és ez itt a Neo - sorolta végig a pálcikaemberkéket. Nekem Neo kutya tetszett a legjobban.
- Én csak ezt vettem neked - rakott elém egy tábla fehér csokit Dárius. Naná, hogy a kedvencemet.
Apa megköszörülte a torkát, hogy most ők jönnek, ezért figyelmemet rájuk fordítottam.
- Na szóval, nem tudtuk eldönteni, hogy mi is lenne a legjobb neked, de végül sikerült megegyeznünk.
Anya széles mosolyából arra következtettem, hogy az ő ötlete nyert, ami nekem csak jó lehet. Apa benyúlt a zsebébe és egy lapot tett elém.
- Milánó Ink - olvastam el a feliratot.
- Olyan tetkót csináltatsz, amilyet akarsz - vigyorgott anya cinkosan, mert tudta, hogy nagyon szerettem volna még egy tetoválást. A tizenhatodik szülinapomra is azt kaptam. Egy "L" betűt, amit cseresznyefa virágok vesznek körül, utalva ezzel a japán mániámra és a Death Note imádatomra. Anya rajzolta meg nekem, így az ő keze munkája lett a lapockámra varrva. Imádtam a szüleimet, mert nem voltak begyöpösödöttek. Egy ideig bámultam a papírt, míg leesett, hogy mit is kaptam.
- Köszi, köszi - ugrottam a nyakukba. Végre megcsináltathatom az egyik rajzot, ami szintén sokat jelent nekem.
- Nincs mit - nevetett anya. - Most pedig reggelizzél meg, aztán készülődj, mert elmegyünk valahova - kacsintott rám.
- Mit terveztél? - kérdeztem, miközben beleharaptam az elém tolt szendvicsbe.
- Csajos napot tartunk - jelentette ki. - Kozmetikus, fodrász és további ilyen nyalánkságok.
- Minek, így is szép vagy - lépett hozzá apa és szájon csókolta.
- Fúj - hallatszott Medox szájából. - Ne gusztustalankodjatok, itt kisgyerekek is vannak.
- Adok én neked kisgyereket, meg fújjogást - kapta el apa, mielőtt leléphetett volna és csikizni kezdte.
Hangos sikítás és nevetés törte meg a ház csendjét. Anya csak megcsóválta a fejét és közölte, hogy gyorsan öltözzek fel, mert mihamarabb le akar lépni. Megértettem, mert ha egyszer apa belelendül a játékba, ott kő kövön nem marad, ráadásul mi sem úsznánk meg csikizés nélkül. Ahogy megettem a kaját, felfutottam a szobámba és rendbe tettem magam. Lentről már hallani lehetett, hogy a fiúk már egymást nyüstölik. A nappaliba bekukkantva azt láttam, hogy a két kicsi együttes erővel próbálja legyőzni apát, de nem sok sikerrel. Anya tisztes távolból, az ajtóból nézte őket.
- Sziasztok, elmentünk! - köszöntünk oda és már ki is siettünk, mielőtt bármelyikük megállíthatott volna.
Elsétáltunk egy közeli fodrászhoz, aki bármilyen hihetetlen, szintén magyar volt.
- Szia, Erika! - köszöntünk, mikor beléptünk az aprócska hajműhelybe.
- Sziasztok - mosolygott ránk kedvesen a tulajdonos. - Pár perc és jövök.
Leültünk a várakozóknak fenntartott fotelekbe és magunkhoz vettünk egy-egy színes magazint.
- Itt a szerelmed - mutatott anya egy cikkre, ahol a brazil csatár vigyorgott édesen. - Szakított a barátnőjével - olvasta el nekem. - Biztosan megtudta, hogy érte epekedsz, ezért kidobta Brunát.
- Nagyon vicces vagy - sóhajtottam fel. - Ő legalább nem csinált gyereket a csajának - céloztam Ramosra, aki anya plátói szerelme volt.
- Ott a pont - morogta, majd beletemetkezett az újságba.
Mindennapos volt köztünk az ilyen apró szurkálódás, még ha semmi alapja nem is volt.
- Itt is vagyok - jelent meg előttünk a fodrászok gyöngye. - Kivel kezdünk?
- Mivel Alexa a szülinapos, így vele - csukta össze a magazint anya. - Festést és horgolást kérünk - vigyorgott.
Erika bólintott, majd neki állt kikeverni a kívánt színt, ugyanis a rózsaszínnek egy igen erős változatát kértem mindig a hajamra.
Amíg én készültem, anya és Erika jól elbeszélgettek. Kibeszélték az otthoni és az itteni celebeket is. Mikor az én hajam készen lett, anya jött. Neki is festeni kellett és igazítani a fazonján.
- Tökéletes - nézett csillogó szemekkel a tükörbe, amikor kész lett. Tudtam, hogy imád apának tetszeni. Húsz év után is szerette elcsavarni a fejét.
Fizettünk, majd a következő állomást vettük célba. A kozmetikusnál kiszedettük a szemöldökünket és legyantáztattuk a nem kívánt szőröket. Jókat nevettünk egymás szenvedésein. Mikor megújulva, megszépülve kiléptünk az ajtón, egymásra néztünk.
- Most hova? - kérdeztük egyszerre.
Anya az órájára nézett.
- Dél elmúlt, együnk valamit.
Lelkesen bólogattam, mert a kaja gondolatára megkordult a gyomrom. Régen volt már az a reggeli szendvics. Beültünk egy hangulatos kis étterembe és rendeltünk. Anya carbonárát, míg én stílusosan milánóit kértem. Jó étvággyal megkajáltunk, majd tovább mentünk egy butik sorra. Nem vásároltunk, csak nézelődtünk.
- Ez tiszta Ginás nem? - mutatott egy combközépig érő, fekete, lakk csizmára.
- Ja - bólogattam.
- Eszünk fagyit? - kérdezte hirtelen anya, de már húzott is a pulthoz.
Imádtuk az olasz fagyit. Krémes volt, gyümölcsös és hatalmas. Egy adag annyi volt, mint otthon három gombóc. Mind a ketten epreset választottunk. Ez volt a kedvenc.
- Imádom - vigyorgott rám anya.
- Én is - mosolyodtam el.
Egymásba karolva sétáltunk a kirakatokat nézegetve, míg el nem fogyott a fagyink.
- Ciao, Lexy - hallottam meg hirtelen egy ismerős hangot a hátam mögül. Anya kérdő tekintetét figyelmen kívül hagyva fordultam meg. Kaká állt ott a családjával.
- Lexy, de jó! - szaladtak hozzám a gyerekek.
- Mikor vigyázol megint ránk? - kérdezte Isabella felpörögve.
- Sziasztok - nyögtem ki, mikor végre szóhoz jutottam. - Megbeszéljük apával, jó? - kérdeztem vissza, hogy időt nyerhessek.
- Szia, mi még nem találkoztunk, de rengeteget hallottam rólad - nyújtotta felém kezét, Kaká felesége. - Caroline Leite.
- Alexa Silver - mutatkoztam be. - Ő pedig az anyukám, Bianca.
- Mi már találkoztunk - mosolygott rá Kaká. Először nem értettem, majd leesett, hogy tőle kérte el a telószámomat, mikor vigyáztam a kicsikre.
- Lexyyyyyyyyy! - rángatta meg a pólóm alját Isabella.
- Igen hercegnő?
- Gyere velünk - pislogott rám szépen. - Amíg anyáék vásárolnak, addig figyelhetnél ránk.
- Isa, hagyd most Lexyt. Biztosan sok dolga van - magyarázott neki Caroline.
A kicsilány ajkai lefelé görbültek, így gyorsan leguggoltam elé.
- Most nem érek rá, mert az anyukámmal vásárolok, de megbeszélem a szüleiddel és valamelyik nap meglátogatlak titeket. Úgy jó lesz? - alkudoztam vele.
- Biztos? - kérdezte könnyektől csillogó szemekkel.
- Becsszó! - tettem a szívemre a kezem.
- Akkor jó - mosolyodott el végre és a szülei is megnyugodtak, hogy elmúlt a hiszti veszély.
- Mennünk kell, mert Lorenzo lassan megérkezik, te meg nem vagy sehol - mondta anya és nekem beugrott, hogy ma végre megismerhetem Lolo szüleit.
- Elnézést, de ez nagyon fontos - mosolyogtam bocsánatkérőn a focistára és a családjára.
- Megértjük. Akkor valamelyik nap megbeszéljük és átjöhetnél, már ha nem gond - nézett rám a csatár.
- Dehogy gond - nevettem fel. - Tudod, hogy imádom őket, de most tényleg mennem kell - indultam el anyával, aki már nyugtalanul toporgott mellettünk. - Sziasztok - intettem a Leite családnak.
- Szia, és Lexy! - szólt utánam Kaká. - Boldog szülinapot!
Leesett állal néztem a brazilra, aki a fehér fogait kivillantva vigyorgott rám. Anya megfogta a karom és húzni kezdett.
- Gyere, basszus, mert apádat és Lorenzot nem jó egyedül hagyni - érvelt jogosan.
Apa szerette kicsinálni azokat a srácokat, akik körülöttünk legyeskedtek.
- Máskor azért szólhatnál, hogy ekkora "sztárok" fognak letámadni minket az utcán - vigyorgott anya.
- Gondolod, hogy előre tudtam, hogy ott lesznek?
- Ugye, ha Ramossal vagy Ronaldoval leszel ilyen jóban, akkor nem felejtesz el bemutatni neki, mint a nővéredet? - húzogatta a szemöldökét jó anyám.
- Még az ajtót is rátok zárom - vigyorogtam. - Apát meg elviszem addig valahová.
- Megegyeztünk - röhögött fel anya és pacsira tartotta a kezét. Belecsaptam. Imádtuk ezt a hülyeséget játszani.
Gyors lépteinknek köszönhetően elég hamar hazaértünk. Már az ajtóból hallottuk, hogy nem sikerült a terv és Lorenzot apa már kezelésbe vette.
- Megjöttünk - toppantunk be a nappaliba, ahol Lolo elfehéredett arccal hallgatta apát, aki viszont vigyorogva fogadta a köszönésünket.
- Felmentünk a szobámba - ragadtam meg Lorenzo kezét és felhúztam magam után.
- Apukád olyan félelmetes - ült le az ágyamra.
- Mit csinált? - kérdeztem rosszat sejtve.
- Elmagyarázta, hogy még túl fiatal vagy egy kapcsolathoz és közölte, hogy a kedvenc filmje a Keresztapa - nyögött fel fájdalmasan a szőke srác és végig dőlt az ágyamon. - Ja és mesélt arról is, hogy fiatal korában Bruce Lee volt a példaképe és versenyszerűen boxolt és taekwondozott.
Leültem mellé és elnevettem magam.
- Apa már csak ilyen, nem kell komolyan venni.
- De te nem láttad az arcát - erősködött Lolo. - Félelmetes volt. Főleg azzal a szakállal - nyafogott, majd hirtelen felült. - Lexy, apukád tudja, hogy meleg vagyok?
- Nem, miért? - néztem rá értetlenül.
- Akkor ez a baj! - vigyorodott el végre. - Legközelebb elmondom neki, így rájön, hogy nem tőlem kell féltenie.
Látszott rajta, hogy teljesen megnyugodott. Ránézett az órájára és rácsapott a combjára.
- Gyerünk Lexy, igyekezz a készülődéssel, mert nem akarom anyuékat megváratni.
- Igenis, kapitány! - szalutáltam és előkerestem egy kényelmes, de csinos ruhát, amiben megjelenhetek egy bemutatkozó délutánon.