Utáltam. Utáltam ha közelítettek felém. Utáltam ha hozzám értek. Mégis, most vágyom rá. Az utálom szó itt is jelen van, mert utálom beismerni hogy szeretem az érintését. Vicces mennyit változtam néhány hónap alatt...
Ahogy letett az ágyra és elengedett egy pillanatra máris hiányoztak a kezei, pedig csak két másodpercről volt szó, amíg megszabadította magát a pólójától.
Ahogy hajolt le, a tarkójára fogva húztam le magamhoz hogy összenyomjam ajkainkat.
Összefolytak hirtelen a dolgok , talán az izgalomtól, vagy nem is tudom. A lényeg hogy hirtelen minden egy nagy maszat lett.
A pillanatképeket ragadtam csak ki, ahogy levetkőztetett, felhúzta az óvszert, és utána már csak azt éreztem hogy bennem van.
És csókolgatja a bőrömet, ahol csak éri, miközben egyre gyorsabban mozgatva csípőjét okoz egyszerre fájdalmat és annak ellentétét.
Éppen egy újabb csókra tért vissza ajkaimra, amikor minden megszakadt...a kopogás miatt.
Először próbáltuk ignorálni, és úgy tenni mintha nem hallanánk. Hajába túrva mélyítettem el a csókot ezúttal én, mire ő egy lassabb mégis határozottabb lökéssel döfte belém magát.
Nyögésemmel egyidőben jött ismét a kopogtatás.
-Ne foglalkozz vele! Majd elhúz, bárki is az! - sóhajtott csókot nyomva nyakamra.
-Jungkook! Tudom hogy bent vagy!
-Ó faszom! Bárki csak ő nem... - morogta bőrömre Namjoon hangját hallva - Feladatot kapsz Drágám!
Bármilyen helyzetben is voltunk éppen, egyből feltűnt hogy minek hívott, és az alhasamban is csak erősítette az érzést.
-Most azonnal? -lihegtem.
Válasz helyett derekam alá nyúlt, és anélkül hogy kihúzódott volna belőlem az ölébe ültetett. A pozíciónak hála olyan mélyre ért bennem hogy szemeim egyből fennakadtak, és tekintve hogy Namjoon az ajtó előtt állt egyből eltakarta számat.
-Shhh! Senki más nem hallhatja a hangodat amíg a farkam benned van, rajtam kívül! Megértetted? -kérdezte komor tekintettel. Bólogatva adtam tudtára hogy igyekszem halk lenni, de ennek ellenére nem engedte le a kezét - Most pedig válaszolni fogsz neki, és megmondod hogy nem vagyok itt. Érted szépségem?
Mintha tervezve lett volna, Namjoon ismét szólította Jungkookot, aki pedig kezét leengedve jelezte hogy eljött az én időm. Azt viszont nem említette hogy mozogni kezd majd, így hirtelen a szavak helyett egy apró és meglepett sikoly jött ki a számon. De hamar sikerült összeszednem magam. Nagyjából. Jungkook vállába kapaszkodva szólaltam végül meg.
-Nhincs... Nincs itt!
-Egyértelmű...Junkook kifelé! - igen. Egyértelmű hogy nem voltam elég meggyőző, a hangomat tekintve. De könyörgöm! Éppen Jungkook lököd felfele! Hogy kellett volna nyugodtan vissza szólnom?!
-Jiminből vagy a szobából? -kiáltotta ki a szerinte igazán szellemes választ egy perverz mosolyt villantva rám .
-Fúj! Kevesebb részletet kösz! De jó lenne ha mind a kettőt kiviteleznéd úgy 1 perc alatt, mert Wonyong a csapatával megindult a cégbe!
-MIVAN!? - állt meg azonnal - FASZNAK NEM EZZEL KEZDED?!
-GYERE MÁR BASSZAM MEG! - kezdett Namjoon dörömbölni végül, mire Jungkook egy szó nélkül emelt le magáról és kezdett tempósan öltözni.
A nevet hallva sokkban ültem ott ahova letett, magam elé bámulva, igyekezve elnyomni az emlékeket amiket ez a név hoz fel bennem. Nem teljesen sikerült. Éreztem e meleg nedvességet az arcomon.
-Jimin!?
-Hála égnek! - sóhajtott Jungkook a női hangot hallva. Soha nem hittem hogy egyszer örülni fog Hwasa jelenlétének - Jimin! Figyelj rám!
Hozzám lépve kezei közé fogta arcomat, s azonnal lágy tekintetével néztem szembe. Szemei kedvességet és nyugalmat sugároztak, de mintha egy kis aggodalmat is láttam volna megcsillanni. Ami pedig semmi jót nem jelentett Jeon Jungkook személyét tekintve.
- Öltözz fel. Most! Hwasa elvisz egy biztonságos helyre. Vidd a kutyát is, de semmi mást! Értetted!? A telefont meg pláne ne, le tudnák nyomozni ha megszerzik az enyémet!
-De nem fogják me...
-Nem fogják! - szakított félbe - Hisz ismersz nem? - mosolyodott el arcomra simítva - Fogadj szót Hwasának, nem sokára megyek érted, rendben?
-Mi van ha azt mondom hogy veled akarok maradni? Meg akar ölni a múltkori után! - lábadtak könnybe a szemeim.
-Nem Jimin. Fájdalmat akar nekem okozni, és tudja hogy ahhoz te vagy a kulcs! - hogy én?
-JUNGKOOK!! MENNÜNK KELL! -dörömbölt már Hwasa is.
- Hallottad a némbert! Öltözz szépen!
Kábultan , de gyorsan kezdtem magamra húzni a ledobott ruháimat , egy pulóverrel együtt. Mire végeztem Jungkook az ajtónál állva várt rám.
-Ígérem hogy minden rendben lesz! -ölelt át. Vállába fúrva arcom bólogattam, jelezve hogy elhiszem neki.
-Vigyázol magadra ugye? -néztem fel rá.
-Még szép! Ki tanítana tovább lovagolni ha kipurcannék hm? - senki mert bármelyik értelemben próbálna bárki, a túlvilágról lőné őket agyon a fenébe...
Az idő szűke miatt egy gyors de mégis hosszabb csókot nyomott ajkaimra, majd kinyitva az ajtót szinte azonnal el is tűnt Namjoonnal.
-Indulás! - ragadta meg alkarom Hwasa, míg másik kezében Fate-et tartva kezdett húzni a lépcső fele.
-Hova megyünk?
-Az óvóhelyre! Csak a család vezető tagjai tudják hogy merre van. Tehát Jungkook és az apja! De az előbbi nem egy idióta és elmondta, hogy ilyen esetekben azonnal oda tudjalak vinni!
-Mi lesz most Hwasa?
-Nem tudom Jimin - ráncolta homlokát - De ma vér fog folyni, és csak remélhetjük hogy nem a mi embereinké...
Nagyot nyelve követtem le egészen az udvarig, ahol egy eddig soha nem látott autóba ültetett be, majd szinte azonnal el is hajtott. A belváros helyett vidékre vettük az irányt és a percek óráknak tűntek. Hwasa folyamatosan a tükröket nézte, követ-e minket valaki. De szerencsére sem autót sem drónt nem láttunk a tiszta ég ellenére sem.
-Nincs nálad a telefonod , ugye? Nyilván arra számítanak hogy van, ezért nem küldenek semmit utánunk.
-Nincs - válaszoltam - De ha nálad sincs, honnan tudjuk hogy jól vannak?
-Jimin. Jungkookról van szó. Hacsak valami kurva mód nem csúszik félre, nekem elhiheted hogy néhány órán belül meg fognak jelenni. De addig leülünk a seggünkre és várunk.
Az óra szerint pontosan 23 perc múlva Hwasa lekanyarodott egy gazzal benőtt földesútra, s a kocsi csak úgy kopogott az ágak miatt. Bevallom, ijesztő volt az estében a semmi közepén, a kopogó ágakkal.
Majd bejárni az autóval egy alig álló fagarázsba, ami egy sima kút mellett ácsorog.
-Ez lenne a nagy búvóhely?
-Nem. - jelent meg egy kötélből készült létrával - És habár igazàn logikus lenne, a kút sem a bejárat. Sétálnunk kell egy kicsit.
-Az erdőbe?! - ijedtem meg azonnal.
-Szerintem sem leány álom, de alig 100 méterre ott lesz a bejárat. Szóval indulás!
Fatebe kapaszkodva indultam meg Hwasa után, aki céltudatosan ment a fák közé.
-Jungkook elhozott ide egy nappal az után hogy elvittek téged. Azt mondta hogy bármi van, legközelebb azonnal hozzalak ide, és vigyázzak rád ameddig csak lehetséges. Ergó amíg valaki ki nem nyír. - kuncogott - Nem tudom mit műveltél vele Jimin, de végre emberként viselkedik! Mármint, ne érts félre...de Jungkooknak nem igazán voltak érzései. Pláne ha nem saját magáról volt szó! Most meg sorban adja fel az elveit és puhul érzelmileg érted!
-Mit akarsz ezzel mondani?
-Csak azt, hogy köszönöm! - állt meg egy vadetető előtt - Végre megismerhetem lassan az igazi énjét!
Tekintve hogy nem igazán tudtam mit mondani, csak biccentettem egyet.
Hwasa bíztatóan elmosolyodott, majd az etető felé fordulva a földre dobta a létrát. Minden magyarázat nélkül szedte fel egy oda rejtett vasdarabbal az egyik követ, aminek az aljára egy hurok volt erősítve.
Alatta pedig egy acél ajtó, rajta egy számkóddal. Hwasa azonnal beütötte a helyes kombinációt, és az ajtó benyílt egy nagyjából 2m mély lyukba.
-A bunker hatalmas! Alulról, felülről, és oldalról is golyóálló acéllal borítva. Persze csak alrébb van. A föld alatt még sétálnunk kell egy kicsit.
Most pedig - mondta beakasztva a létrát - Mássz le. Add ide a kutyát, majd én leviszem!
Szót fogadva bemásztam a lyukba, ahol szinte azonnal felkapcsolt egy gyér fényforrás. Hwasa is pillanatok alatt lent volt, majd egy lent elhelyezett hurokkal lehúzta a létrát, visszahúzta a betont a helyére, végül pedig becsukta az ajtót.
-Mehetünk! - biccentett az alagút felé.
Az alagút egész hosszú volt, de ez biztosan azért volt hogy ha meg is találják a bejáratot de nem tudják kinyitni , ne találják meg a tényleges bunkert még robbantással se. Ha robbantanak, beomlik az alagút. Ami nekünk is szar ügy lenne, de Hwasa azt mondta hogy van bent egy vészhelyzet jelző rendszer és egy vészkijárat is, ami viszont a közeli tó alá vezet. Szóval az már tényleg csak a végső eset, mert beáztatja az egész bunkert.
Nem tudom mennyi gyaloglás kellett mire végre elértünk még egy ajtóhoz, ahova még egy számkódot be kellett ütni, de utána bent voltunk.
-Dongmin úgy tervezte hogy az elkényeztetett családja tökéletesen érezze itt magát. -kezdett ismét mesélni becsukva mögöttünk az ajtót.
-3 szoba, egy fürdő , egy nappali kis konyhával valamint egy élelmiszer raktár. Konkrétan egy családi ház de a föld alatt.
-Hű! - néztem körbe a gyérebben berendezett, de kényelmesnek tűnő nappali és konyha részen.
Egy könyvespolc tele könyvekkel, kanapé, kisasztal és egy alap felszereltségű konyha fogadott, ebből pedig 4 ajtó nyílt .
A fürdőben egy zuhany egy mosdókagyló és egy wc volt csak 5 törölközővel , a szobákban pedig csupán egy ágy és egy szekrény . A legkisebb szobából nyílt az ajtó a raktárba ami tele volt hozzávalókkal és dobozos valamint konzerv kajákkal amikkel hetekig elélne vagy 10 ember is!
-És akkor most várunk... - mondta Hwasa megragadva egy zacskó chipset, majd mintha egy teljesen normális napot élne, átvonulva a nappaliba kiválasztott egy könyvet, és a chipset felbontva a kanapéra kuckózva kezdett olvasni.
-Te hogy vagy ilyen nyugodt!?
-Mint mondtam, Jeon Jungkookról van szó. A legnagyobb baja ami eshet hogy benyel egy lövést a karjába vagy a lábába. Ne aggódj, nem lesz baja! - paskolta meg maga mellett a bútort, jelezve hogy üljek le.
De én ehelyett sarkon fordulva bevonultam egy szobába, és az ágyra kuporodva hagytam hogy mindenféle rémképek töltsék el az elmémet Jungkook vérbe fagyott holttestéről, míg nem már remegve sírtam és imádkoztam hogy Wonyong ne legyen túlerőben...mindeközben Fate is érezte a negativitást, hiszen az ölembe kuporogva húzta meg magát.
Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, hiszen csak egyetlen óra volt, és az is a nappaliban. Az idő rettenetesen lassan ment, így mikor Hwasa kopogás után belépett egyből felé szegeztem. A kérdést.
-2 óra telt el. - tehát lassan éjfél lesz.
-Az sok...
-Ugyan már! -dobott felém egy zacskó cukrot - Ennyi idő alatt oda meg vissza sem érnek! Nemhogy lerendezzék a zűrt is! Nem lesz komoly bajuk hidd el nekem!
-Honnan tudod!? -csattantam fel - Lehet hogy azt hiszed, ismered azt az embert! De én voltam az aki évekig szenvedett mellette!
-Csak tudom és kész!
-Feltételezed! Nem ugyan az!
-Tényleg iszonyat makacs vagy! - horkant fel leülve mellém - Ne menj be a fő hálóba!
-Nem terveztem!
-Jó! -emelte fel a hangját.
-Jó! -vágtam rá.
-Mit művelsz? - szólalt meg később értetlenül.
-Mi az hogy mit művelek?! Ülök!
-Most komolyan nem mész be?
-Most mondtad hogy ne menjek! -csattantam fel értetlenül és feszülten.
-Édes istenem! MENJ MÁR!
-De minek!? Most mondtad hogy ne tegyem!
-Jimin... istenemre mondom! Ha most nem indulsz meg a szoba felé, a halálod után xilofonnak fogom használni a bordáidat!
-Most akkor mégis menjek be?
-Indíts! -mutatott a kijáratra, mire értetlenül feltápászkodtam és megindultam kifele - Bal ajtó!
-Ha azt akarja hogy bemenjek akkor ne azt mondja hogy ne...- mormogtam benyitva a szobába .
Úgy nézett ki mint a másik, csak nagyobb ággyal és ... egy pulttal , tele gombokkal. Felette pedig egy képernyő amin távolról max embereket véltem felfedezni. De ahogy közeledtem kitisztult minden. A gombokon cetlik számokat vagy olyan szavakat jelöltek mint fő-iroda vagy éppen konyha.
-Jungkook! - dobbant nagyot a szivem felismerve az egyik ücsörgő alakot, a képernyőre tekintve.
Kicsit csapzott volt ugyan, de aki nem tudja milyen makulátlan általában, az észre sem veszi. A fekete-fehér képernyőn csak egy sötétebb foltot véltem felfedezni a homlokán, de bármennyire figyeltem , a ruháján nem volt folt. Tehát nagyobb seb és baj nélkül megúszta.
Mögötte több alak is ácsorgott, abból csak Namjoont ismertem fel. Ő is hasonlóan festett, de a homlokseb nélkül.
Jungkookkal szemben, háttal a kamerának pedig egy ember ücsörgött, továbbiakkal körbevéve. Wonyong. A kérdés már csak az volt hogy most pontosan mi történik. Egyértelműen vége van a harc jelenetnek. Abban a pillanatban egy mögötte álló belecsapta Wonyong fejét az asztalba.
Azonnal elkezdtem keresni egy gombot, amivel hangot adhatok a képhez, de nem láttam sehol sem!
-Nincs hang, a képpel kell beérned!
-Végig ezt nézted!? - kérdeztem az ajtóban ácsorgó Hwasára nézve.
-Mert szerinted 2 órán át könyvet olvasva ettem a chipset? A francokat! Akkora bunyó volt hogy kàr lett volna kihagyni! A Jungkook vs Wonyong része kifejezetten szórakoztató volt!
-Miért nem szóltál? Hagytad hogy halálra aggódjam magam!?
-Nem tehetek róla hogy nem hiszed el ha mondunk valamit! Plusz megtiltotta hogy megmutassam neked...szóval ha kérdezi, én mondtam hogy ne gyere be - kacsintott.
-Jungkook vs Wonyong? -ugrottam vissza.
-Az öreg elhitte hogy van esélye de rendesen ellátta a baját. -kezdte, majd a képernyőre biccentett - Egy ütése talált be, azt is a pisztolyával vitte be, azért ilyen Jungkook homloka. Wonyong az egyetlen túlélő, de gyanítom nem sokáig.
Míg a képernyő túloldalán beszélgetés vagy tárgyalás zajlott , Hwasa beavatott a harc minden részletébe amit kihagytam, illetve amit a gyomom megítélése szerint bírt.
-Most mit tolt elé?
-Hogy pont a hangon akart spórolni! - lépett mellém , s immár ketten figyeltük a papírt amit Jungkook a másik vezér elé tolt.
-Egész jó kis akció lehetett volna ha egy kicsit jobban megtervezik - ültem le az eltorzult pofa elé. Természetesen szarrá vertem ökölharcban is, hiába hívott ki igen nagy szájjal - Vagy ha rájön hogy van egy téglájuk. -néztem Namjoonra, de helyette az említett válaszolt.
-Senki nem mutatott erre utaló jeleket.
-Ilyen egy jó besúgó. Azt hinné az ember hogy ennyi év alatt ezt megtanulja - lesajnáló mosollyal néztem a már most levében főlő hapsira, aki még nem tudja hogy mi vár rá meg a "hagyományára". Addig előveszem az udvariasabb énemet. Elvégre most szarrá verhettem végre!
-Neked aztán van bőr a képeden!
-A helyedben megválogatnám szavaimat, de csak tessék! Fejtsd ki nyugodtan!
-Betörsz a házamba, megölöd a legjobb embereimet és akkor még a kurvámat is elrabolod!?
Kezem azonnal ökölbe szorult, és elborult a fejem. Rohadtul senki nem beszélhet így Jiminről! Előttem meg pláne nem! Nem anélkül hogy minimum egy testrészét ne törjem szilánkosra!
-Ne most! - térített vissza Namjoon.
Élesen beszívva a levegőt próbáltam elmém kitisztítani, és a tervre koncentrálni. De ezt nem engedem el neki! Egy aprót intve mögötte álló emberemnek Wonyong arccal az asztalba csapódott fél pillanattal később. Ennyi az orrának. Egyelőre megteszi!
-Mint mondtam. Válogasd meg a szavaidat ha meg akarod tartani a nyelvedet utolsó óráidra! Az a "kurva" egy kisfiú akit éveken át undorító mód megaláztál és szarrá erőszakoltál! Az én asztalomnál nem fogsz így beszélni róla büntetlenül, arról nem is beszélve hogy te raboltad el tőlem!
-Az enyém volt! -sziszegte.
-Amíg nem szökött el. Lám, a szavaid használva "kurva" túljárt a te igen eszes lényeden! Már ettől a kudarctól is meghúztam volna magam. De neeem! Te még ehhez is túl idióta vagy! Őszintén meglep hogy picsába jutottál el idáig!
-Miért vagyok életben?
-Remek! -biccentettem Namjoon irányába nyúlva , aki átnyújtott nekem egy köteg papírt - Akkor térjünk is a lényegre! Azt akarom , hogy eladd nekem a porfészek birodalmadat! - toltam elé a papírt - Ha esetleg 5 évest szeretnél játszani és széttépni, előre szólok hogy több példány is van -mosolyogtam gúnyosan.
-Miért egyeznék bele?
-Hogy a feleséged biztonságban legyen.
Nevetve hajtotta le fejét, majd igazán értelmes és okos tekintettel feltekintett rám. Nyilván azt hitte hogy most túl fog járni az eszemen. De mint eddig is kiderült, neki az kurvára nem megy!
-Nincs olyanom!
-Oh! Igaz! Elnézést a botlásért. Az ex nejed és a lányod, aki ha jól tudom most szülte meg az ikreit. SeoJoon és Joonseok! Igaz?
Átható örömmel figyeltem ahogy a félelem kiül az általam szétvert arcára, és nehézkesen nyel egy nagyot.
-Rögtön gondoltam. Tehát! -csaptam össze tenyereimet - Ha jót akarsz nekik alá fogod írni azt a szép teleírt papírt, és a pénz egyből a lányod számláján fog landolni!
-Én pedig gondolom mehetek és tehetek úgy mintha semmi sem történt volna.
Aprót kuncogva ráztam meg a fejemet.
-Wonyong, Wonyong... - álltam fel és megindultam felé - Tényleg nem vagy a legélesebb kés a fiókban, mi? Természetesen ebből az épületből nem mész már ki élve. A kérdés az, hogy Yuri és a fiai boldogan élnek míg meg nem, vagy...nos igen!
-Nem tennéd meg! Még neked sincs szíved megölni egy anyát és a két újszülöttet! -szörnyedt el.
Persze hogy én nem tenném meg, de valaki igen. Ennyire romlott még én sem vagyok! Vicces, ugye? Ezt viszont nem kell tudnia.
-Ez egy kihívás? -húztam fel szemöldököm szemébe nézve.
Láttam hogy őrlődik, és a faszba is elküldi az igencsak szar tervét. De ahogy tudtam, nem sokkal később megragadta az elé tett tollat, és engedelmesen aláírta a papírt.
-Kösz szépen! -vettem el a papírt - Apuci pici lánya nagyon boldog lesz ha reggel meglátja a számokat a számláján, és biztos valami undorítóan nyálas temetést is kapsz majd amit kurvára nem fogsz megérdemelni, de gondolom nem tudja hogy miket műveltél!
-Ugyan! Azt hiszed te jobb vagy nálam? 40 év van köztünk, mégis több embert nyírtál ki mint én! A pokolban fogsz megrohadni!
-Ki mondta hogy én ezt nem tudom? -hajoltam közel hozzá - Legalább én profi szemétládaként fogok megdögleni, te viszont egy haszontalan kis senkiként, aki puszta szerencse által jutott el oda ahonnan leesett! Megvan a különbség, vagy fordítsam le a te igazán bugyuta nyelvedre?
-Semmi szükség rá - vicsorgott.
-Szerencse. Mert meguntam a randa képed! Ironikus hogy ilyen baszott rondán is fogsz meghalni. Majd kiiratom valahova hogy az eszed hiánya miatt történt!
Az orra alá dörgöltem hogy egy profibb szervezéssel el is érhetett volna valamit? Még szép! Hol lenne mindebben a buli e nélkül?
-Essünk túl rajta. Állj bosszút a kurvádért, és nyírj ki a faszba!
-Oh foglak, ne aggódj! - emelkedtem fel - De nem én vagyok az akinek ítélkeznie kell a sorsod felett!
-Ezt azt jelenti...
-Imádkozz hogy jó kedvében legyen! Na tűntessétek el a szemem elől!
Ahogy sejtettem , beszart attól, hogy Jimin fog dönteni a halála módjáról. Ő nem tudja hogy Jimin valószínűleg nem lesz kegyetlen, de had éljen kicsit a tudatban hogy halála előtt még kiherélik és levágják a faszát! Én remekül szórakoztam az üvöltésén ami egészen a lifttől hallatszódott.
-Tényleg Jimin fog dönteni? -lépett mellém Namjoon.
-Ha Jimin azt akarja, még a szemét is kivájom személyesen. Megérdemli az a féreg.
-Mi tartott vissza hogy ne tedd meg?
-Megint süket vagy? Nem én vagyok az akinek el kell döntenie mi legyen vele. Jimin megérdemli hogy bosszút álljon, és meg is kapja rá az esélyt!
Felnéztem az elhelyezett kamerára és eltanakodtam...
-Szerinted nézte?
-Hwasával hagytuk. Egyértelmű hogy a tárgyalást végig nézte.
Meglengettem a kezemben tartott papírköteget, habár a kamera felvételét néző ütődötteknek fogalmuk sincs róla hogy mit is jelent. Hacsak Hwasa nem sejti.
-Kihozom őket! Te meg menj haza ,vagy a villába. Ahova akarsz!
-Ne menjek veled? - szólt utánam.
-Megoldom!
-És a létrát ki fogja tartani Mr. Kurva Okos Vagyok!?
Megtorpanva jöttem rá hogy kivételesen én nem gondoltam át valamit, de tekintve hogy a farkam nem kapta meg órákkal ezelőtt amit akart, ezt betudom annak!
Egy óra múlva már a bunker felé vezető folyosón sétáltam hogy felszedjem Jimint meg a seggét, hogy befejezzük amit Wonyong a kicseszett pontos időzítésével félbe szakított!
-Vége a nyaralásnak! -toppantam be, a két konzerv gyümölcsöt kanapén majszoló majomhoz - Látom nagyon aggódtatok!
-Majdnem meghaltunk - bólogatott a rögtönzött testőr tettetett komolysággal , miközben Jimin azonnal hozzám rohant és a karomba kapaszkodva kezdte vizsgálni a homlokomat- Viccet félretéve Jimint tényleg majdnem elvitte a szívroham szóval...
-Megmutattad neki a kamerát! Tudom. Indulás!
-A gyümölcsöt azért még megehetem? - emelte fel a villájára szúrt ananász darabot.
-Örömmel bezárlak ide még pár napra, de én húzok Jiminnel gecivárosba!
-Fúj! -fintorodott el azonnal - El is ment a kedvem az evéstől...vagy az élettől.
-Ugyan! Mind a ketten tudjuk hogy az egy jó hely! - húztam az agyát, mire egy pohár csattant a fejem mellett - Értékelném ha nem dobálóznál Jimin közvetlen közelében!
-Hidd el hogy nem őt akartam eltalálni - került ki morogva, megindulva a folyosón.
Az alagút végén Namjoon segített felmászni neki és Jiminnek, majd amikor én jöttem volna, Jimin felkiáltott.
-FATE!
-Szopatsz ugye?! Ott hagytátok a kutyát?!
-Nem szoktam meg hogy itt van! - védte magát azonnal , lenézve hozzám .
-Hogy a rosseb vigye el! - horkantam fel lelépve a létráról, és futva megindultam a bolhás dögért.
10 perccel később a szőrcsomóval a kezemben másztam fel életem megkeserítőihez.
Hát... isten hozott mindenkit! Nem tudom hányan maradtatok velem, de mindnekinek nagyon nagyon köszönöm!
Kimondani sem merem hogy mennyi ideje nem volt rész... egyszerűen vagy időm vagy kedvem nem volt írni, összedobni pedig nem szerettem volna semmit. Ezért úgy döntöttem, egy szünet jobban illene most ide.
Viszont ennek most határozottan vége, és visszatértem Jungkookkal és Jiminnel!
Remélem tetszett a rész, DE még véletlenül se higgyétek, hogy a bonyodalmaknak itt vége:)
Egy perc néma csend...