Yn szemszögéből:
A napok teltek, boldog voltam. Minden olyan volt az elmúlt időszakban, mint valami mese!
-Baba, beszélnünk kell valami fontos dologról! - Ült le mellém az ágyra szerelmem. Kissé megilyedtem hisz nagyon komoly volt.. Lehet elkiabáltam ezt a boldogság dolgot..?
-B-Baj van? - Dadogtam kezét megfogva. Próbálok valamit kivenni az arckifejezéséből..de semmi.
-Vissza kell mennem egy pár napra vagy hétre.. - Mondta lehangolva. - Magammal akarlak vinni, de nagyon kockázatos.. Így tudnom kell hogy el szeretnél-e jönni egyáltalán és hajlandó lennél-e arra a meghatározatlan időre végig mellettem maradni és azt tenni amit kérek? - Simított kézfejemre. - Ha eljössz.. És nem tetszik amit látsz, vissza hozhatlak! Nem kell félni, van visszaút Baba! - Fürkészte aggódva íriszeimet.
-Szeretnék veled menni! - Bújtam karjaiba azonnal. - Képtelen lennék nélküled lenni! És megteszek bármit! -
-Ismerlek.. Bízom benned, de nem hinném, hogyha azt mondanám, hogy menekülj és vissza se nézz, megtennéd! -
-Nélküled soha.. - Nem fogok neki hazudni, amúgy is tudja.
-Ahj.. - Sóhajt szomorúan. - Nem lényeg, remélem nem lesz rá szükség.. De most.. A macerás része.. - Puszilt homlokomra. - Innom kell a véredből és a melkasomra kell veke festened egy csillagot. - Mondta köröcskéket rajzolgatva combomra. - Ha iszom, magamhoz láncollak, ha rajzolsz csillagot, alám rendeled magad. - Mondta feszülten. - Benne lennél így is? -
-Mi vagy te valami vámpír? - Kuncogtam el magam és hozzá bújtam. - Persze Yoo, így is. -
-Akkoooooorr...? - Nézett rám egy kést előhalászva az éjjeli szekrény fiókjából. - Most esetleg? -
-Ennyire fontos dolgod van..? - Kérdeztem halkan.
Nem kicsit félek ettől.. Szeretnék vele tartani, minden percben vele lenni, de ez rémisztő! Az még egy dolog hogy meg akarja kóstolni a véremet, vagy sebezzem meg magam, vagy rajzoljak a véremmel, jó ez furán hangzik, de miután már annyit vagdaltam magam ez mind semmi.. De ha bele gondolok hogy tényleg meg akarja inni a véremet, az nem okés, vagy ha abba gondolok bele hogy ezzel magához az ördöghöz pecsételem magam! Az egy dolog hogy együtt vagyunk meg szeretem, de azért ha nem csak a szerelem hanem valami más, kötés van rajtunk.. Az azért ilyesztő.. Meg.. Épp a pokolba kívánok lemenni..
-Yn? - Rázogat engem. - Magadnál vagy? - Simított egy hajtincset a fülem mögé.
-P-Persze.. Csak elgondolkoztam.. - Fogtam meg kezét egy bátortalan mosollyal arcomon.
-Nem kell ha nem akarod! Még van visszaút, nem csináltunk semmit! - Mondta aggódón.
-Nem! Veled megyek Yoongi! - Vettem ki a kezéből a kést. - Vedd le a pólódat! Kell valamit mormogni kõzben? - Tettem a kést a csuklómhoz és rutinos nagy mozdulattal, hevesen felszakítottam a bőrt. Konkrétan ketté szeltem a bőrt! Nem csak egy vérző heg, ketté nyílt a bőr! Majdhogynem spriccelt a vérem!
-Jujj de sietünk! - Riadt meg egy pillanatra miközben levette a pólóját. - Neked nem kell, de én tudom a dolgom, bízz bennem! - Feküdt hanyad majd szemei elvörösödtek. Mint valami ördögűzős filmben a testén az erek feketék és jól láthatók lettek szinte hófehér bőrén!
-Istenem... - Sóhajtottam és szájához emeltem csoklómat. Két kisebb kortyot leküldött.
Már szédülök! Erősen lüktet a kezem is! Egyszerűen mindjárt elájulok!
Szépen jobb mutató ujjammal elkezdtem egy csillagot felfrsteni melkasára.
Amint befejeztem művemet a szoba vörös fénnyel telt meg és Yoongi ördögi, démoni hangon szólalt meg.
-Az enyém vagy! - Szorított magához egy hirtelen mozdulattal és itt sikeresen elájultam.
Hirtelen elviselhetetlen forróságot és hihetetlen bűzt érzékelek. Mégis.. Mi történt..? Hol vagyok?
Pilláimat nyitogatni keztem majd rögtön az első dolog amit észrevettem az egy hatalmas fekete szárny volt.
Meg is ugrottam egy halk sikoly kíséretében. A helységben ahol voltunk a sikolyom vízhangzott, ez felettébb ilyesztő..
-Végre felébredt ez a kurva! - Hallottam meg egy halk morgolódást.
-Vigyázz a pofádra! Egy Istennőről beszélsz ilyen mocskosan! Még egy rossz szót szólsz és olyan szenvedésben részesítelek, én, személyesen hogy azt is megbánod hogy a földön meg mertél születni! Na hordd el magad te nagy darab szar! Undok geci! - Majd egy hangos csattanást hallottam meg.
-Yoongi.. - Fogtam meg a fekete szárny szélét. - Yoo.. -
-Itt vagyok szerelmem! - Fordult felém mosolyogva. - Hogyan érzed magad? - Simított hajamba.
-Őszintén? - Bólintott. - Szarul. Melegem van, büdös van, fáj mindenem, forog velem a világ, mindjárt idehányok de ami a legrosszabb hogy ez az egész hely olyan nyomasztó hangulattal és külsővel rendelkezik hogy még el is bőgöm magam mellé! Úgy érzem magam mint egy terhes nő miutàn látott egy szomorú filmet amit végig zabált nutellás uborkával! - Hadartam hevesen gesztikulálva.
-Akkor sikerült. - Puszilt homlokomra. - Semmi baj Baba, nemsokára elmúlik, mondjuk a hangulattal meg a szaggal nem kezdhetek semmi.. De nemsokára jobban leszel! - Simogatott tovább nyugtatásként.
-Yoo.. - Simítottam arcára.
-Igen Baba? -
-Ugye tudod hogy nagyon nagyon szeretlek? - Könnyezett be a szemem.
-Igen.. És ugye te is tudod hogy én is nagyon nagyon szeretlek..? - Hajolt ajkaimra.
-Yoo.. - Erre csak halkan hümmögött - Mi dolgod van most itt lent? -
-Van egy kis bibi.. Meg kell oldani! - Próbálta meg lezárni.
-Yoongi! -
-Jó... Szóval a bibi az az hogy lázadás van amiatt mert már egy jó ideje nem láttak és nem voltam velük kegyetlen! Szóval most még pokolibbá teszem nekik! - Az utolsó mondatnál a szemei világítani kezdtek és hangja eltorzult. Pöppet megilyedtem.
-Öhm.. És eeezz mennyi ideig fog tartani? -
-Sokáig. - Kelt fel mellőlem majd kiment.
De fasza vőlegényem van! Lehoz a pokolba, fizikai valóm haldoklik a sok mindentől, ő meg micsinál? Épp azt amit a Sátánnak kell!
Na már ha így egyedül vagyok, akkor körülnézek magamnak! Mi merre van. Először is kéne egy fürdőszoba, kellene okádnom, leizzadtam szóval már büdös is vagyok, ezért fürdenem kell, meg amúgy is büdös ez a hely.. Szóval hánynom meg fürdenem kell! Bízzunk benne hogy van itt valahol..
Kevéske keresgélés után találtam a hálóból nyíló fürdőszobára amiben volt wc is. Ez azt jelenti, HÁNYÁS!
A wc elé térdeltem felhajtottam a tetejét és azonnal okádni kezdtem! Olyan büdös ez az egész hely, annyira megvisel engem ez a kötés hogy egyszerűen nem bírom elviselni! Nem is ettem sok mindent, akkor miért van ennyi minden amit kiokádok...?
Mindegy..
Amint befejeztem a hányásomat azonnal lezuhanyoztam. Ez némi időt igényelt szóval reménykedtem hogy nem fog rám nyitni senki..
A víz természetesen kurva meleg volt, nagggyyyon örrrülttem nekki........ 😑
Most jelenleg Yoongi gardrób szekrényének a közepében állok és ruhát keresek. Yoonginak nagyon fasza göncei vannak!
A választásom pedig ez lett:
Akkora lába van ennek a szerencsétlennek hogy orra fogok esni ebben a csónakban! Bár nekem tetszenek ezek a cuccok! Most pedig ZSA felvfedezni a poklot!
Vidáman kiindultam a szobából és a folyosón sok lenéző, értetlen, undorodó és megvető pillantást kaptam.
-Te, meg mit keresel itt? - Szólt rám Namjoon.
-Oh halika! - Integettem neki. - Öhm lekísértem Yoongit, nemtod hol van? - Mondtam neki mosolyogva.
-Mi a retket csináltál?! -
-Lekísértem, Yoongit! - Ismételtem meg lassan. - Nem, tudod, hogy, hol, van? -
-TE NORMÁLIS VAGY? Mellesleg a trónteremben! És mitől vagy ilyen boldog? - Rángatott meg a vállamnál fogva.
-Öhm.. Több oka is van annak hogy boldog legyek, de most speciel nemtom miért! Nemrég hánytam és zuhanyoztam, Yoongi ruhái hatalmasak, meg nem is tudom szabad - e nekem felvennem ezeket, nade nem baj! Ami az övé az az enyém! - Rántottam vállat. - Kösz Nam, a trónterem amúgy merre is van? -
-Balra a folyosón a legnagyobb ajtó.. - Sóhajtott fejcsóválva.
-Köszcsi! - Kiáltottam vissza ugrándozva.
Természetesen mint egy fogyatékos, nagy vigyorral az arcomon, végig ugrálva haladtam végig a folyosón és konkrétan betörtem a trónterem ajtaját. Mindenki rögtön rám nézett, megfagyott a levegő is! Én persze minden szégyen nélkül, ugyan úgy végig ugráltam a tróntermen át Yoongi trónusáig. Nagy mosollyal az arcomon megáltam előtte és aztán az ölébe ültem.
Szegény vörös fejjel nézett végig az összes démonon akik tátott szájjal meredtek rám.
-Öh.. Srácok, Ő itt a jegyesem.. - Rejtette el arcát tenyerébe.
-Sziasztok! - Integettem mindenkinek mosolyogva.
-Azta..
-Büdös..
-Kurva..
-Élet.. - mondtaegyszerre mindenki
-Yoongi biztos voltál abban hogy embert akarsz idehozni..? - Kiabált be az egyik.
-Megbasztad már? - Jött egy igen fontos kérdés.
-Te igazi vagy? - Szólt hozzám valaki.
-Ez nem angyal? -
-Yoongi, ez miért mosolyog? -
-Nem úgy volt hogy nem vehetünk el embert amíg a faterod nem engedi meg? -
-Öh.. Elég ebből a sok kérdésből! - Csitított le mindenkit. - MOST PEDIG MINDENKI HÚZZA EL A BELÉT AMÍG SZÉPEN MONDOM! - Kiabált rájuk eltorzult hanggal.
Egy szempillantás alatt eltűnt mindneki a teremből.
-Szóval.. - Nézett rám fejét fogva. - Te, meg mit keresel itt..? -
-Azért hoztál el hogy veled legyek. Akkor miért nem lehetek veled? - Néztem rá értetlenül.
-Baba, dolgoztam éppen.. -
-De egyedül hagytál! Mi van ha addig valami megzabálja a lelkemet? A pokolban vagyok, egyetlen halandóként! - Háborodtam fel.
-Jogos, de akkor is, ha a szobámban maradsz nem lesz bajod! - Vörösödött a feje a dühtől.
-Yoongi, te sem gondolhattad komolyan hogy majd a seggemen fogok ülni ki tudja meddig, amíg te épp Sátánkodsz! - Emeltem feljebb a hangomat.
-De! Teljesen komolyan gondoltam! A szobámban biztonságban vagy és szerintem annyira nem is unatkoznál! - Kiabált rám.
-DE. -
-Yn, ne feleselj! -
-Mert mi lesz? -
-Tudd kivel beszélsz! -
-Ha felzabálod a lelkemet, vagy megölsz, vagy kínzol vagy bármi, nem az én bajom lesz, hanem a tied, te fogsz nélkülem élni, azt akkor ülhetsz a saját szarodban! - Forgattam meg a szemeimet.
-Istneeemmm! - Morogta torz hanggal.
-Hogyne, és majd apád az idejét fogja pazarolni arra hogy a fia képtelen egy nővel szembem vitát nyerni? A CSAK MERT nem válasz és az sem értelmes válasz hogy MERT ÉN AZT MONDTAM, oké!? - Ültem le a trónjára míg ő dühöngve ált előttem. - Nem félek, tehetsz akármit. - Jelentettem ki. - Meg amúgy is. Elvileg szeretsz, miért akarnál bántani? -
-GYAKORLATILAG IS SZERETLEK! -
-Bizonyítsd! - Húztam össze a szemeim.
-Nem elég bizonyíték hogy lehoztalak a pokolba hogy ne kelljen távol lennünk és ráadásul a jegyesem vagy? -
-Ez mind nem jelent semmit, mármint, úgy is megkérhetsz valakit hogy nem szereted! Aztán pedig hiába hoztál le ha a szobádban akarsz tartani hogy "ne essen semmi bajom" amikor azért hoztál le hogy együtt maradhassunk! Gyakorlatilag eltaszítottál magadtól úgy hogy együtt kellene lennünk! Itt veszekszel velem pedig én csak annyit csináltam hogy, hánytam, zuhanyoztam, felvettem a ruháidat, kijöttem a szobádból, végig ugráltam a folyosón, beszéltem Namjoonnak, bejöttem hozzád, hogy VELED LEGYEK! -
-BESZÉLTÉL NAMJOONNAL?? -
-Probléma? -
-Igen, az a nyomorék biztos megint agyvérzést fog kapni hogy milyen felelőtlen vagyok! -
-Az is vagy! Lehoztál ide és nem maradtál velem, az lehet hogy úgy viselkedek mint egy fogyatékos gyerek...- Itt könnyek gyűltek a szemeimben. -..de akkor is velem kellett volna maradnod mert melletted vagyok a legnagyobb biztonságban és te vagy a legfontosabb dolog az életemben! És elvileg szeretsz és a tied vagyok! Ahhoz képest most rohadtul magamra hagytál egy tök veszélyes helyen, oké hogy itt laksz, de én ember vagyok... Nem vagyok démon vagy angyal, én gyenge vagyok.. - Sírtam halkan. - Én soha nem leszek annyira erős mint ti! Én mindig csak nyűg leszek! - Hullajtottam tovább könnyeim. - Majd mikor öreg nyanyeszka leszek és megdöglök, biztos hogy pokolra jutok mert TÉGED szeretlek! És ez soha nem fog megváltozni szóval itt is fogok elrohadni! - Sírtam halkan. - Mert én végül is cska egy halandó vagyok, nem vagyok természet feletti erős lény.. Soha nem leszek képes életben maradni.. És soha nem leszek képes olyan dolgokra mint a démon lányok! Pl nem maradnék életben miután szarrá keféltél, nem tudnék neked szülni, bár nem mintha erre igény lenne és tudom nagyon jól hogy soha sem leszek annyira szívos mert engem egy ezred másodperc alatt porrá tudnának zúzni! -
Csak csend honolt a trónteremben. Yoongi könnyben álló szemekkel nézett maga elé szárnyait leengedve. Halkan folytak le könnyeim arcomon, néha a nagy csendet szipogásiam törték meg s csak hagytam hogy Yoongi eméssze az elhangzottakat.
-Nem érdekel hogy ember vagy.. - suttogta megtörten. - Szeretlek, és szeretem hogy ilyen kis törékeny vagy, szeretem hogy meg tudlak védeni, szeretem hogy szükséged van rám és mikor megmentelek, akár csak egy rossz álomtól, te sírva bújsz a karjaimba.. Szeretem minden porcikádat! Hidd el, ha lenne rá lehetőség, szeretkeznék veled, lennének gyerekeink.. Csak annyi a bibi hogy belehalnál... De nem baj, akkor majd élünl enélkül! Szeretlek és nem bíznék nélküled élni! - Jött közelebb és szárnyaival magához húzott és körbeölelt.
-Yoongi.. De én nem vagyok démon lány.. Velem nem tudsz szexelni, te pedig szeretsz szexuális életet élni.. - Kezdtek el ismét rohamosan folyni könnyeim. - Nem akarom hogy megcsalj! - Sírtam melkasába bújva.
-Soha mem csalnálak meg! Az egy dolog hogy régen sokat szexeltem, de rád tudok várni! - Puszilt homlokomra. - Csak Te kellesz nekem!-
-Yoongi, mi az hogy várni rám..? Én készen állok, csak..- itt pedig közbe szólt.
-Namjoon szerint ha atyám nekem szánt, nem biztos hogy meghalsz, ha pedig igen, akkor sötét angyallá fogsz átalakulni és akkor annyit leszünk együtt úgy, amennyit csak akarunk! -
-De ha nem igaz...? - Kérdeztem félve.
-Akkor.. Akkor nem tudom... - Húzott magához. - Nem mernék kockáztatni.. Ezt meg kéne kérdeznem apámtól... -
-Mi tart vissza? -
-Pontosabbna Ki..... -
-Akkor KI? - Pöröltem rá. - Normális nászéjszakát akarok, és pici Yoongikat! - Bújtattam fejemet nyakhajlatjába.
-Öhm..hát tudod az van hogy izé... Nemrégiben lebasztam apát hogy ez az egész nagyon nem igau, átverés, nem akart senkit se nekem, nem is szeret, engem senki se szeret, utál engem ezért vagyok a pokolban meg stb...... Öhm ez egy röpke éve volt.. - Legyintett.
-Aha, szóval a büszkeséged. - Bólintottam.
-Én vagyok Min Yoongi. Mit vársz? - Nézett rám amolyan 'ez most komoly?' fejjel.