𝐵 𝑅 𝐼 𝐴 𝑁 𝑁 𝐴
___________
- És ezt hívjuk úgy, hogy les – mutat a pályára Wendy, aki úgy jelent meg a meccs elején mellettem, akár egy mentor. Kétségtelen, hogy Jamie küldte rám, és bár az elején megtudtam volna fojtani miatta, végül megkedveltem a lányt.
Ettől függetlenül, még mindig nem értem mi a frászról beszél, mert még magát a korongot sem tudom, hol van. Elkellett volna hoznom a szemüvegem, és akkor nem csak annyit látnék az egészből, hogy nagy darab pasasok püfölik egymást a jégen.
- Szóval – vigyorodik el Wendy. – Most már rámerek kérdezni.
- Mire? – pillantok rá kérdőn.
- Mi van köztetek Jamie-vel? – csillannak fel a szemei. – Sosem láttam még ennyire... buzgónak.
- Jézusom, a szív dobálásra gondolsz? – nevetek fel zavartan. Amikor Jamie a mellkasára ütött, és felém dobta levegőben, a... - fogalmam sincs, hogy mit akart ezzel -, az arcom egyszerre változott át paradicsommá, amin Wendy örömmel élcelődött a meccs első húsz percében.
- Sokat lógok együtt a srácokkal, és kijelenthetem, Jamie Malrose, még sosem üzent ki a lelátóra, egyetlen lánynak sem – nevet fel hitetlenkedve.
Ezt nem kell mondania. Amikor Jamie kinyilvánította nyilvánosan, hogy hányadán is állunk, az előttem ülő lányok, úgy meredtek rám, mintha bármelyik pillanatban átvágnák a torkomat.
Hirtelen felhördülnek az emberek, én pedig a nyakamat nyújtogatva figyelem, ahogy Jamie elképesztő gyorsasággal halad a kapu felé. Bokája mögött átüti a korongot az egyik csapattársának, akiről fogalmam sincs, hogy ki, azon kívül, hogy a 69-es szám virít a mezén. Milyen találó. A szexpóz jellel ellátott játékos kicselezi az ellenfelét, majd visszapasszol Jamienek, aki lába között átpattintva, egyenesen a kapura lő, és megszerzi a győztes pontot.
- Ez az! – kiáltok el, Wendy pedig káromkodva ordít örömében. Egy kicsi, kifinomult, szőke lányból hallani ezeket a szavakat, felettébb... groteszk.
Jamie a levegőbe bokszol, aztán összeölelkezik a társaival. Pontosabban, inkább lebirkózzák egymást a jégen. A tömeg fele éljenez, a másik ma éjjel leissza magát bánatában.
- Szóval? Igaz, amit mondtak? Tényleg névtelenül chateltetek egymással?
- Meg sem kérdezem, honnan tudod – sóhajtok.
- Ó, hidd el, a kampusz nagy része mindent tud, és mostanság örömmel pletykálnak Jamie új kapcsolatáról – pillant rám pimaszul. – És én imádom nézni, ahogy a diákszövetségis lányok kitérnek a hitükből, amiért egy fotós csajszi elrabolta imádott kapitányuk szívét – kacsint.
- Valld csak be, csak emiatt akarsz velem jóban lenni.
- Lebuktam – teszi szívére a kezét.
Felnevetek, majd ismét a pálya felé fordulok. Jamie végighalad a szélén, miközben magába szívja az egyetem mámorító üdvrivalgását. Végül meglátom a korongot a kezében, és amikor odaér közvetlen elém, az üvegen keresztül, jól láthatóan kacsint, majd hirtelen átdobja a korongot, egyenesen nekem. Majdnem az előttem ülő lány fejére ejtem, amikor ösztönösen elkapom.
Wendy hangosan nevet, a többi ember, pedig mind ember bámul, és pedig szeretnék elsüllyedni zavaromban, mégis a szívem bukfencet vet attól, hogy Jamie Malrose nekem játszott...
*
Ott állok az öltözőknél, és várom Jamie-t, aki kerek perec kijelentette üzenetben ma, hogy egy percet sem akar várni, felakar kapni a meccse után, mint egy krumpliszsákot, és a kocsijához hurcolni ősember módjára.
Fogalmam sincs, hogy számít-e rám, de annyira izgatottá tett figyelni őt játék közben, hogy nem akarom elszalasztani az alkalmat arra, hogy ezt minél előbb közöljem is vele. Sosem voltam hoki rajongó, mégis Malrose jelenléte, és a pályát elárasztó tesztoszteron ereje, kiakasztotta a szexuális feszültség mérőmet.
Az egyetlen probléma, hogy konkrétan egy teljes hárem várja az előtérbe a játkosokat, köztük Jamie-t, és páran még az öltöző bejáratához is betolakodtak. Hátra szorulok, így attól tartok, Malrose nem fog felfigyelni rám. Meglátom, ahogy nevetve kisétál két csapattársával a folyosóra, vállán hatalmas edzős táskával. Az egyetemi sport dzsekit viseli, és szürke melegítő nadrágot, amely lazán lóg a csípőjén. Haja kissé kedves, arca kipirult, zöld szemei pedig izzanak. Egy szőke lány próbál előre törni, mellét előre nyomva, egyenesen a pasim mellkasának.
Igaziból, fogalmam sincs, hogy a pasim-e, mert ezt még nem tisztáztuk, ettől még a méreg lávaként fut végig a gyomromban, és összeszűkült szemekkel próbálom lenyerni a számban keletkező keserű ízt.
Jamie kikerüli a szőkét, aki lebiggyesztett ajkakkal veszi tudomásul, hogy Malrose elúszott előle, de egy másik csapattársa vigyorogva átkarolja, így a kezdeti csalódottság hamar izgalommá csap át.
Ha már azt hittem, több akadály nem érhet minket, egy magas, barna lány jelenik meg előttem pár méterrel, és széles mosolyt villant Jamie-re. Ez a csaj nem olyan, mint az előző. Semmi buzgóság nincs benne, inkább kifinomult, vonzó, aki egy pillantással bármit elérne a férfiaknál, amit csak akar.
Kétségtelen, hogy ismerik egymást, mert úgy köszönnek egymásnak, mint régi jó haverok.
- Szia Jamie – búgja a barna, és kezét végigfuttatja a karján. Jamie a szemeit forgatja, és a lány felé biccent.
- Rachel!
Végre kiüresedik a folyosó, így a fal mellől előlépve képes vagyok levegőt venni. A barna és egy másik hokis egymással beszélgetnek, miközben Jamie az egyik csapattársával, akivel nem rég nevetett, pár szót váltanak. Aztán felemeli a fejét menet közben, és ahogy észrevesz, széles, teli mosolyra húzódnak ajkai, szemei pedig úgy csillannak fel, mint egy kisgyereké, aki végre megtalálja az ajándékokat a fa alatt karácsonykor. Most én lennék az ajándék, vagy valami olyasmi.
Kissé zavartan lépek előre, és viszonzom a mosolyát, ő pedig sietős léptekkel átszeli köztünk a távolságot.
- Szia – sóhajtja megkönnyebbülten. – Bocsi, hogy sokat kellett várnod.
- Nem gond – rázom meg a fejem, és a sötéthajú srácra pillantok, aki érdeklődve figyel minket.
- Szóval te vagy a chat lány – nevet fel szórakozottan.
- Te pedig az egyik idegesítő lakótárs? – vonom fel a szemöldököm.
- Ez a hír járja? – pillant kérdőn Jamie felé, aki csak megrázza a fejét. – Troy – nyújtja a kezét.
- Brianna – fogadom el mosolyogva, miközben Jamie-re pillantok. Büszkén néz rám, mintha csak azt üzenné a tekintetével, hogy igen, ez a csajom. Elképesztő, mennyire nyitott könyvvé vált a szememben, szimplán csak a tekintete, és arckifejezése miatt.
- Nos, vigyázz a nagy melákra – csap Jamie vállára. – Rád bízhatom?
- Épségben hazaszállítom - bólintok.
- Főleg, hogy velem jössz, ugye? – horkan fel az említett.
- Shhh – fogom meg a kezét. – Mennyit kapok a felügyeletért? – kérdezem Troy-t, aki elgondolkodva dörzsöli végig borostás állát.
- Ezt még konkretizáljuk a próbanapod után.
- Menjetek a fenébe! – mordul fel Jamie, mire Troy hangosan felnevet.
- Jó randit, srácok! – veti oda, majd ellép mellőlünk, hogy két újonnan érkezett játékossal beszélgessen.
Jamie visszafordul felém, tekintetünk összefonódik egymással, én pedig nagyot nyelek a hirtelen felcsapó feszültségtől.
Ujjait az enyémek közé csúsztatja, és közelebb lép hozzám.
- Szia – ismétli meg halkan.
- Szia.
Bezárja a köztünk lévő távolságot, nekem pedig hátra kell hajtanom a fejemet ahhoz, hogy továbbra is tarthassam a szemkontaktust.
Aztán lehajtja a fejét, és megcsókol, mindenki előtt, minden érdeklődő szeme láttára, én pedig elveszek benne, menthetetlenül.
Kezét a tarkómra simítja, miközben átkarolja a derekam, és közelebb húz magához. Melleim a mellkasához préselődnek, combja a lábam közé szorul, miközben éhesen falja az ajkaimat. Fejét oldalra döntve mélyíti el csókunkat, nyelvét pedig végighúzza lassan az ajkaim közt, mire azok maguktól szétnyílnak, könyörögve még több érintésért. Elmerül a forróságban, és lassú mozdulatokkal kényezteti a szám, mire önkéntelen nyögés szakad fel torkomból. Élesen szívja be a levegőt, én pedig közelebb nyomulok hozzá. Csókol, ízlel, becézi ajkaim hosszú percekig, majd nehézkesen elhúzódik tőlem. Hatalmas szemekkel nézek rá, ő pedig ködös tekintettel figyeli az arcomat. Az arca kipirult, haja még mindig nedves, duzzadt ajkai vöröslenek. és tudom, hogy annyira hatással volt rá a csók, mint rám.
Homlokát az enyémnek dönti egy pillanatra, majd hátrébb hajol, hogy jobban lásson.
Reszketeg sóhaj tör fel belőle, és tudom, hogy ha most nem lépünk a következő szintre, az maradandó károkat okoz majd a testemben...
Végül kimondja a két szót, amitől izgatottan verdesni kezd a szívem.
- Húzzunk innen.
●
"A felfokozódott vágyaknak képtelenség gátat szabni."