Yoongi szemszögből:
Nyitogatni kezdem pilláim s homályosan tárul szemeim elé egy ismerős helység. Amint látásom kitisztul, hirtelen hasít belém a fejfájás. Óvatosan felülök és nyöszörögve kapok fejemhez. Halántékomat dörzsölöm fájdalmasan ám ekkor két tenyér férkőzik látóterembe. Az egyikben egy pohár tiszta víz, a másikban pedig egy kapszula.
-Vedd be, segít a fejfájás ellen. - Hallottam meg Yn erőtlen hangját. Istenme az ő háza előtt zuttyantam bele abba a szájbatekert bokorba? Ne ba...
-K-Köszönöm.. - Motyogtam és kezembe vettem a felém nyújtott tárgyakat, beszedtem a gyógyszert és megittam a vizet.
Nem sokkal később már sokkal jobban éreztem magam. Felálltam és körül néztem, ahogy láttam a házban már nincsenek karácsonyi dekorok és elkezdték a nappaliban is feltenni a szilveszteri díszeket. Pár lufi már a lépcső szélére fel is volt kötve.
-Hogy érzed magad? - Kérdezte Yn vállamra simítva. - Tiszta kóc a fejed. - Túrt másik kezével hajamba. Olyan kellemes ahogyan ezt csinálja..
-E-Elnézést.. Használhatnám a fürdőszobát hogy rendbeszedjem magam? - Kérdeztem felé fordulva. Csak bólintott visszajelzés gyanánt.
-A lépcső melletti folyosón, jobbról a második ajtó. - Mondta én pedig elindultam.
-Kösz. - Mormoltam az orrom alatt és befordultam a folysóra.
A folysón sétálni olyan de javu volt.. Végig néztem a képeken és megláttam hogy a lépcső alatt nem egy gardrób hanem Yn dolgozója foglal helyet, az emlék mikor tegnap itt jártam mosolyot csalt arcomra. Tovább sétáltam és a jobb oldali 3 ajtó közül a középsőhöz mentem. Az ajtó tárva nyitva volt, így bementem. Bent kulcsra zártam az ajtót, a tükörhöz lépdeltem és megláttam ocsmány, kócos pofám.
Tiszta bűz voltam, nők parfümje és rengeteg alkohol. Elkezdtem leöltözni de ekkor kopogtattak. Még rajtam volt az ing és a nadrágom úgyhogy az ajtóhoz sétáltam.
-Kértem Jintől néhány cuccot neked amit felvehetsz. - Nyújtotta felém kezeit mejekben az említett ruhák voltak. Yn szemei be voltak csukva és csak ált egy helyben.
-Köszi. - Vettem el és becsuktam az ajtót. Yn rendes.. Nagyon rendes. Jin pedig ruhát adott, az már furi, bár angyal és az a jó féle szóval nyilvánvaló hogy segített..
Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. A forró víz kellemesen hatott másnapos valómra. Ahogy mostam magam egyre jobban ugrottak be a tegnap este eseményei. Yn kedvel engem ez tagadhatatlan, de azt nem gondolom hogy belém habarodott volna. Mm ezekben a percekben úgy érzem mintha egy védtelen ember lennék! Ez megőrít!
Miután zuhanyoztam megtörülköztem és felöltöztem. A tükör elé állva intéztem valami normális hajat magamnak és kimentem. Amint a nappaliba sétáltam megláttam Jint és Jinat ahogyan közösen díszítenek. Intettem nekik ők pedig viszonozták a gesztust.
-Yn dolgozik. - Mondta Jina. - Jisooval már 15 perce elindultak. Még csak negyed tíz van szóval ülj le enni. Yn neked is csinált reggelit. - Mondta egy lufit rögzítve míg Jin a létrát fogta.
-Oh.. Mondjátok meg neki hogy köszönöm, sokat tett értem.. - Mondtam és a konyhába mentem. Leültem de nem bírtam sokat enni.
Yn nagyon jól főz, viszont most valahogy nem tudtam enni, úgy érzem mintha emésztene az hogy este lefeküdtem azzal a kurvával és, hogy a sárga föld alá ittam magam. E-ez bűntudat?
Ez borzasztó ézés!!
Feláltam és gyorsan elmentem. Amint viszont a hidegbe értem fejbevágott valami. Jisoo. Jina azt mondta hogy Yn és Jisoo, bassza meg akkor az unokahúgom itt van? Szent szar. Mit keres ez itt? Nem engedtem meg neki hogy feljöjjön az alvilágból! Ezért kapni fog!
Szél sebesen vágtattam Yn munkahelyére. Beszaladtam az épületbe és csak mentem fel a 4.emeletre és Yn szobájába kishíján betörtem.
Amint beestem az ajtón megláttam, hogy Yn mosolyogva ült a kanapén és előtte boldogan ölelkezett Jisoo és egy ismerős kiscsaj.
-Yoongi! - Sikoltott fel a lány.
-Azonnal menj innen! Nem szakíthatsz szét minket megint! - Bújtatta háta mögé Jisoo a kis szőkét. - Tudom hogy nem engedtél fel engem de csak hogy tudd 16 éve szakítottál el tőle! Nem bírtam tovább! - Szorította meg a mögötte bújkáló fiatal lányt.
-Yoongi most menj ki innen! - Ált fel Yn.
-Yn öhm.. - Kapkodtam a fejemet közöttük. - Jisoo ezért még kapni fogsz! - Néztem rá fegyegetően ekkor azomban kifakadt belőle a sírás.
-Csak 16 volt amikor miattad egyedül kellett maradnia! Szerettük egymást és te szívtelen mocsok szétszakítottál minket! Évezredekik vártam erre a szerelemre és te egyetlen kibaszott csettintéssel elszakítottál minket! Az átok lévén skizofrén lett! Szenvedett! Én is szenvedtem! Te meg micsináltál? Ördögien kinevettél! Na majd meglátjuk mennyire lesz vicces ha te fogsz szenvedni a szerelemtől! Senki nem kivétel ez alól az érzés alól! - Fenyegetőzött és szürke szárnyait kitárva ölelte magához a számomra még mindig ismeretlen lányt,majd elrepültek a nyitott ablakon és eltűntek.
-Geci.. - Sóhajtottam magam elé.
-MOST BOLDOG VAGY? - Pofozott fel Yn. Úristen! Engem.. Megütött egy lány! - Most elmentek! Miattad! - Fordult meg és sírni kezdett.
Mi a faszom van ma? És főleg velem.. Az hagyján ami 5 perce történt. Akár most is elválaszthattam volna a két csajt de... Az hogy Yn sír, na az szúrja a szívemet. Miattam sírna? Ez csak természetes. Meghatotta az előbbi esemény, csak ez lehet az ok.
-Yn öh nem a legjobb időpont de..izé ilyet nem szoktam... Szóval köszönöm hogy este nemhagytál a hidegben.. És hát izé a reggelieket is köszönöm, nagyon jól főzöl... Még senki sem törődött ennyit velem... Mégegyszer köszönöm.. - Kipattintottam fekete szárnyaimat és én is kirepültem az ablakon. Vagyis..
-YOONGI! - Kiáltott utánam. Visszafordultam az ablakpárkányról és a lányra néztem aki könnyes szemekkel szaladt felém. Visszarántott állóhelyzetbe az ablak mellé, majd szorosan megölelt.
Csak álltam ott másodpercekig, miután felocsudtam megilletődöttségemből, visszaöleltem. Egyhelyben álltunk és ölelkeztünk. Yn továbbra is sírt, nyakhajlatomba rejve arcát szorított magához. A sírástól rázkódó hátát simogattam és belepusziltam hajába.
Ugye így kell gyengéden bánni egy lánnyal?
-Bocsánt Yoo...- Motyogta majd elvált tőlem és letörölte könnyeit.
Csak áltunk egymással szemben, a csendet ami közöttünk honolt csak a lány néhai halk szipogása törte meg. Zavaromban csak elkaptam a szemem a lányról és szárnyaimat kiljebb tártam és ismét az ablakpárkányra léptem és kirepültem.
Csak szálltam messze a felhők felett és a hideg szél csípte a bőröm. Jobb lesz ha hazamegyek. A föld felé néztem és huppantam egyet.
A pokol kapuján átlépve alvilági lények tömkelegével találtam szembe magam. Mit keresnek ezek itt? Mi ez a tolongás?
-U-Uram. - Hajtotta le fejét az egyik szolgám. - Isten látni óhajtja. -
-Ha látni akar jöjjön ide a nagy öreg seggével! - Morogtam és bemnetem otthonomba. Fekete kastélyomban lépkedtem és a szörnyek szenvedő hangja késztetett mosolygásra.
Az előbb említett félmosoly azonban lerohadt az arcomról mikor megláttam apámat a trónteremben.
-Idevonszoltam a nagy öreg seggemet hogy beszéljünk. - Nevetett boldogan. Ebbe meg mi ütött? - Kisfiam látom találkoztál álmad asszonyával. Olyan mint ahogy megálmodtad? - Kérdezte mosolyogva.
-Hagyj már ezzel a bugyutasággal! Képtelen lennék szerelmebe esni és ha meg is történne akkor is kétlem hogy ekkora szenvedésnek tennéd ki akár csak egy teremtményedet is! -
-Szabad akaratuk van. Megteremtettem, de nem muszáj szerelembe esnie, nem muszáj beléd szeretnie! Ez már teljesen rá van bízva! Van vele tervem de csak ő dönthet úgy hogy megy is azon az úton vagy beléd szeret és megy egy másik úton amin közösen szenvedtek. -
-Vá-Várjunk egy percet?!! Mi az hogy közösen szenvedünk? - Túrtam idegesen hajamba. - Nem fogok egy földi liba miatt szenvedni! - kiabáltam rá. - Most pedig távozz a poklomból!! - Rivalltam apámra aki el is ment.
Nem hiszem el..