Yoongi szemszögéből:
Belépve a büdös pokolba, morgolódva kezdek el szobámba lépdelni.
Hát persze hogy Seokjinnek is most kellett megjelennie! Simán bevette volna hogy egy nagyon megháborodott skizofrén vagyok!
Szárnyak suhogását hallom és valaki földetér mögöttem, puhán és halkan ugyan de ezer közül megismerem ezt.
-Taehyung. - Fordulok felé. - Hát mit keres a pokolban az angyal segged? Ja nem bocsi azt valaki megkúrta már, az idevalósi. Na szóval mit keresel itt? - Morgom neki.
-Ne légy ilyen! - Fakad ki. - Csak azért mert én boldog lehetek egy halandóval nem az én hibám! Te voltál az aki apánk ellen lázadt! Most itt vagy a pokolban! Ez a te helyed! Ülhetsz itt a trónon, ó nagyságos Ördög! Nem szeretnéd esetleg Lucifernek hívatni magad? - Morog csípőretett kézzel.
-Ohh angyali öcsém, sok dolgot nem tudsz! - Döntöm fejem oldalra.
-Ugyan! Szerelmes vagy abba a skizofrén és bordenline személyiség zavarra specialziált pszichológusba! Mi is a neve? - Kezd tettetett tudatlanságba.
-Yn. Bang Yn. - Mondom halál nyugodtan. - Amúgymeg Jin is egy halandóba szerelmes! Mi van itt bassza meg? - Forgatom a szemem. - Amúgymeg! - Emelem fel mutató ujjamat. - Kurvára nem vagyok szerelmes a dokiba! Oksi! Dr. Bang Yn csak egy újabb áldozatom! Hülyíteni akartam hetekik, hónapokig vagy talán évekig, el akartam érni hogy belém szeressen, többször is megbasznom majd megcsalom! Elérem hogy a saját poklában szenvedjen! Összetöröm hisz ez a buli az életemben, csak szex és mások lelki fájdalmai, amit persze én okozok! Ugyan úgy mint a szürke 50 árnyalatában! Én nem szeretkezem, én baszok! - Mondom töltve magamnak egy kis whisky-t. - Amúgy lelátogatok Adolf bàcsigoz, megnézem hogyan szenved, jössz te is vagy fölmész dugni, khm bocs te szeretkezel! - Nevetem el magam.
-Egy féreg vagy! -
-Tudok róla! - Nevetek mégjobban.
-Én leléptem! - Fordul meg és ellibben.
-Hahj geci! - Törölgetem könnyeim vihogva.
Hitler cellája felé lépkedek hogy megnézzem szenved-e a második világháborús faszságai miatt. Ahogy odaérek látom hogy bőre lefejtve, vére szétfolyva, könyörög a bocsánatért. Diik csak azt már nem kapja meg!
Büszkén tovább sétálok a bűnös lelkek és démonok közt. Vannak akik meg is hajolnak előttem. Hű alatvalók. Mm mára eleget láttam, megyek szusszantok egyet.
Hálószobámba beérve ledobom magamról az összes ruhámat csak az alsómat hagyom magamon. A tükör elé lépve kitárom szárnyaim.
Mindenki azt hiszi, hogy az ördög vörös bőrű, kistermetű, szarvas, démoni alak. Ez azonban koránt sem igaz. Úgy nézek ki akárcsak egy ember, egyetlen külömbséggel, a fekete szárnyaim.
Belegondolva abba amit pár hete mondott nekem apa mikor legutóbb alászált a poklaimnak... Egyedül vagyok.. De nagyon egyedül.
Mindig adventkor leszáll hozzám és elkezd arról előadást tartani hogy egyedül vagyok és bár ellenszegültem, rosszat tettem és teszek, megérdemlem a boldogságot. Hiába mondtam neki hogy én így tökéletesen boldog vagyok, azt mondta ez álca.
Végülis az.. Belül vágyom valamire.. De én a titkos élvezetek, a vágyak, a bujaság, az erőszak, a halál angyala nem tudja mire vágyik a leges legjobbna. Hm irónia. A fater szeret velem kibaszni, szentbeszéddel köríti meg azt hogy azt akarja hogy kérjek tőle bocsánatot és visszafogad, azt akarja hogy bánjam meg! Ohhooo nem nem! Én aztán soha! Az a lázadás, a valaha volt legnagyobb legelismerésreméltóbb dolog az egész világon!
Ki bánna meg egy olyan tettet aminek hála saját birodalma van, alatvalókkal, láthatja ahogy szenvednek a bűnösök, azt kapsz meg akit és amit csak akarsz!? Ugyan már! Feneketlen hatalmam van! Ki ne akarna ilyet?
Fáradt vagyok. Miért? Fogalmam sincs.. Ahj.. Emlékszem hogy mikor még gyerek voltam és a paradicsomban éltem mindig egy csodaszép lányt akartam. Meg is álmodtam magamnak Őt.. De a "Kis" lázadásom után, itt rohadtam a pokolban. Először elérte a hatást, szenvedtem, bántam, gyűlöltem magamat és apát is. Viszont később rájöttem hogy a büntetésből lehet ajándék is!
Most minden az enyém! Minden.. Egy valamin kívül..
MI A FASZNAK ÉRZEM MAGAM EGYEDÜL, MIÉRT AKAROK MAGAMNAK VALAKIT?
Mindent és mindenkit megkaphatok. Miért nem jók nekem a kurvák? Megbaszom elmegyek. Ennyi. Senkit nem viszek saját ágyikóba! Bár csak mondom soha sem basztam ugyanazzal a ribivel. Miért? Az összes szétszakadt. Senki se élte még túl velem a szexet. Miután elélveztem és ők is (megjegyzem folyton előttem) meghaltak. Ennyi. Nagy a farkam, isten vagyok az ágyban.
Tarkóratett kezekkel nézem a plafont és ezeken elmélkedek. Voltak álmaim amikor kicsi voltam. Most pedig mindenem megvan. Mégis mi a fasz bajom van? Valami hiányzik.. Mi? Vagy inkább ki?
Aish!
Yn szemszögből:
-Nem, Jina ha mége... -
-Min. Yn! - Vihogta a képembe és menekült mint valami rosszcsont gyerek.
-Jina most meghalsz! - Kiabálom és egy párnával kergetni kezdem.
-Mrs. Min! - Kiabálja.
-Jina ez nagyon nem vicces! - Állok meg az üldözésével. Leülök az ágyra és elpityeredem.
Ő is abbahagyja amit csinált, vagyis a faszságát és doajött hozzám. Megölelt és egy 'Sajnálom' ot suttogott nekem.
-Semmi baj csajszi.. - Törölgetem a könnyiemet. Nem arról van szó hogy nem bírnám ki a bohóckodást meg a többit.. De már ez nekem túl sok! Jina nem tud róla hogy mi történt miután Jin megjött!
Annyit tud hogy Yoongi egy skizofrén betegem akinek egyenlőre 2 személyiségéről azaz tudatáról van eddig információnk, adatunk. Azt is tudja hogy szerintem meglehetősen jóképű... Csakhát.. Azt rohadtul nem tudja hogy Yoongi az ördög aki meg akar engem őrjíteni!
-Yn miért nem szereted ha Yoongiról van szó? Annyira megrázó az állapota? - kérdezte gyengéden. Csak bólogattam. Mit mondhattam volna? Azigazságot csak nem?! Az egy dolog hogy tud Jinről meg a többiről.. De nem tudhatja hogy Yoongi megint az almémbe mászott..
-Mrs. Kim. - Vigyorogtam rá pimaszul.
-Adok neked olyan Mrs. Kimet hogy Dél-Afrikáig repülsz! - Emelt fel egy párnát.
-Csajok jézusom! - Törte be az ajtót Jin lihegve. - Jisoo itt van! - Kezdett el ugrándozni.
-Ki az a Jisoo? - lett szomorkásabb Barátosném.
-Nyugi, nem happolja el a palid! - Suttogom fülébe hogy cska ő hallja. Kissé dühösen pillant rám.
-Csajok ne sugdolózzatok hanem gyertek!! - Ugrált.
Jisoo Seokjin unokahúga. Régen találkoztak. Jin szerint Yoongi lázadása óta el voltak szakítva. Jisoo egy démon de nem rossz, a szülei Yoongi hívei így a kis Jisoo is valük tartott. Jisoo bérgyilkos de a személyisége mint egy cuki Hello Kitty.
Amint a nappaloba értünk megláttuk az aranyos Jisoot. Jina kissé féltékeny volt, ahogy Jin a lányra ugrott.
-Jézusom olyan régen nem láttalak! - Adott puszit Jin a lány arcára. Ji arcán egy könnycsepp lefolyt de azonnal letörölte és mosolygott mintha mi sem történt volna. Ahj ha tudná basszus semmi baja nem lenne!
-Soja! - köszöntem a lányra. Egyszer már találkoztam vele. Tökjól összebarátkoztunk. - Bemutatkoznál légyszi Jina nak is? Szegény nem ismer még téged! - Öleltem a lányt.
-Ahj hogyne! - Mosolygott. - Kim Jisoo vagyok! Öhm.. Ő is tudja? - Fordult Jin felé. A fiú csak bólintott. - Tehát én démon vagyok! Ennek a nyomoréknak az unokahúga! Az anyám angyal volt az apám is, csak annyi külömbséggel hogy ő bukott angyal volt így én démon lettem! Miután Yoo bácsi lázadást szított és a nagypapi azaz Isten ellen szegült, sok természet feletti lényt az Úr ellen fordított! A szüleim a hívei voltak így az alvilágba kellett tartanom velük. Eleinte a paradicsomban azomban sokat játszottam Jin bátyóval és nagyon hiányzott már! - Húzogatta meg a fiú fülét. Jina elképedve nézett rá.
-K-Ki az a Yoo? - Kérdezte a szemeit kapkodva közöttünk. Baszki ne ne nee.. Ő nem tudja..
-Nem fontos! - Kiáltom - Annyi a lényeg hogy az ördög és kész! -
-Yn, mit titkolsz? - Nézett rám szigorúan.
-Yoo az Yoongi -