Yn szemszögéből:
Napom mint mindig monoton. Felkelek elintézem reggeli rutinom, munkába jövet beugrom egy pékségbe és iszom egy kávét, megeszem szokásos reggeli áfonyás-fánkomat és elindulok dolgozni.
Munka..
Nos eléggé felkavaró ez a hely..
Egy elmegyógyintézet nem a legvidámabb hely. De szeretnék segíteni azoknak akik idekerültek!
Most is egy eléggé felkavaró trauma miatt van bent velem szemben egy 10 éves kislány. Elvesztette a szüleit...
Tudom hogy ez most nem könnyű neki. Főleg úgy hogy az anyukája a kezét fogta mikor kihúnyt számára a fény. A kislány keservesen sír minden egyes találkozásunknál. Ez teljesen érthető is.
Ez a dolog pontosan 4 éve történt. Még mindig nehezen beszél.. Félek hogy az én kezelésem kevés lesz. A kislány egyfolytában terelni akarja a dolgokat, hogy mik voltak azt nem akarja elmondani. Mindig mikor arról kérdezem, hogy mit mondott az anyukája mielőtt elment volna, soha sem válaszol. Mindig tereli a témát
Ez rendben is van. Hisz gyerek. Ez pedig még egy felnőtt egészséges embernek is nehéz és felfoghatatlan lett volna.
-Soffi el tudnád nekem mondani hogy mit mondott apu mikor utoljára találkoztatok? - Kérdeztem a lány vállát simogatva. Ez meg szokta nyugtatni. Ő maga mondta. Eddig a pontig amúgy mindig minden rendben van.
-Apu azt mondta, hogy elmegy de mindjárt visszajön.. De nem jött vissza.. Soha.. - Mondta lehajtott fejjel. Vállig érő haját ismét füle mögé tűrte és megint megszólalt. - Apa megígérte hogy majd veszünk kiskutyát.. - Kezdett el pityeregni.
-Semmi baj Kicsi! - Adtam neki egy papírzsepit. - Anyukád mit mondott mikor elment? Nem baj ha nem tudod elmondani... De azt fel tudnád idézni hogy mik történtek mikor elment? - Kérdeztem bátorítva.
-Az autóból száltunk ki.. Kerékcsikorgatás volt és egy nagy autó eltörte a mi autónkat.. Üvegszilánkok repültek és anyu magához ölelt.. Teljesen eltakart, hogy ne essen bajom.. Mikor megfordultam anya tiszta vér volt.. És mosolyogva sírt. Fájt neki de azt mondta.. - Itt megakadt. Ennél a résznél mindig elakadt. - Azt mondta.. -
-Semmi baj.. El mondod vagy majd megpróbáljuk máskor? -
-Anya azt mondta, hogy szép kislány vagyok és hogy apuval nagyon szeretnek engem.. Hogy vigyázni fognak rám a csillagokból és ne féljek mert az őrangyalom mindentől megfog védeni.. Végig a szemébe néztem és mindketten sírtunk.. Hatalmas hangzavar volt körülöttünk és én anyu nyakába borultam de nem ölelt vissza. Mikor eltávolodtam a szemei elnehezedtek és egyszercsak kicsik lettek a fekete pöttyök a szemében és teljesen összerogyott... Azthiszem.. Akkor abban a pillanatban ment fel a csillagokba.. - El sem hiszem.. Soffi elmobdta!!
-Ah.. Ügyes vagy kicsi! - Öleltem meg. - Semmi baj! Anyukád és apukád vigyáznak rád! Nagyon szeretnek téged! Ügyes vagy Soffi! Büszke vagyok rád! Ők is büszkék rád! - Adtam egy puszit a homlokára. - Szeretnél enni egy kis csokis sütit és iszol egy pohár fincsi hideg tejet? -
-Igeen! - Ugrott fel boldogan, mint aki teljesen elfelejtette volna miről volt szó azelőtt.
Mosolyogva utána mentem és adtam neki sütit és tejet. Minden foglalkozás után kap valami fincsit. Mindig nagyon próbálkozott és meg is érdemli, hogy foglalkozzanak vele! Hiszen még csak gyerek! Megérdemli azt hogy játszon, hogy csintalankodjon, hogy kiabáljon, hogy sírjon, hogy nevessen, hogy bukdácsoljom, azt is hogy legyen mellette valaki!
-Yn néni játszunk a cicussal is? - Van egy vörös színű kandúr macsekunk is. Azzal szoktunk terápiázgatni. Állat terápia. Jó, ha a betegeket nem csak betegként kezeljük. Hanem értző emberekként! Jelen esetben egy izgága mosolygós hercegnőként.
-Hát persze! Be is hozom Csizmás Kandúrt! - Mondam nevetve és elmentem a macsekért, karjaimba emelve a doromboló lustaságot lépek a kislányhoz aki kuncogva veszi elő a játék egeret.
El is kezdenek játszani. A cica boldogan ugrándozik és dorombol, Soffi pedig simogatja és csak boldog. Annyira szeretem látni hogy van értelme a munkámnak! Amikor boldogan játszanak! Amikor az erőfeszítésem eredménye egy megkönnyebbült lélek, egy felszabadult elme.
Soffi szerintem hamarosan hazakerül az unokatestvéreihez. Szeret velük lenni. 5 hónapja lakik a gyermek osztályon, elszakítva a családjától. Eddig csak bejárogattak különféle pszichológusokhoz ám azok nem értek semmit. A lány egyre szűkszavúbb lett így már szinte egy egy szót se szólt.
Amikor hozzám került rögtön macska terápiával kezdtük. Először csak heti 3 találkával, és csak megpeóbáltam szórabírni, másfél hónapig ment ez. Mondhatni elég gyorsan. Aztán már mikor rendesen beszélt elkezdtük felidézni hogy mi történt akkor és ott. Lassan és komótosan eljutottunk addig a pontig, hogy a mai napon teljesen el tudta mondani a történteket.
Büszke vagyok rá!
Miután Soffi visszament a szobájába én elintéztem az aktáját és a főnökömnek is beszámoltam. Elmondtam hogy Soffi hazamehet és elég lesz az is ha heti 3 alkalommal elhozzák.
Soffi boldogan fogadta a hírt. Összepakolt és estére a családja megérkezik és hazamehetnek.
Én már a legjobb barátnőmhöz tartok aki jelenleg otthon van. Telefonom csörög. Ez ő.
-Szia csajszi! - Szólok bele vidáman.
-Halika! Na mizu a kiscsajjal? - Kérdezte reménykedve ugyanis rengeteget imádkozik a kislányért.
-Ma elmondta. Végre sikerült neki! - Mondom büszkén. - Ma este más otthon az unokatestvéreivel, és nagynénjével, nagybátyjával lehet! - Ecseteltem. - Ezt meg kell ünnepelnünk Szűz Mária Nővér!! - Poénkodtam vele.
-Nem vagyok apáca! Csak vallásos! És amúgy, teljesen egyet értek! Mikor és mivel ünnepeljük meg? -
-Mondjuk elmehetnénk egy hétre külföldre. -
-Az bulis lenne! Túristáskodjunk! - Mulatozott és még letette mert nem akarja hogy karambolózzak mert vele beszélek, így elbúcsúztunk.
-Szia!! - Nyitott ajtót majd beinvitált lakásába. - Hallod! -
-Ú mit kell hallani! -
-Találtam egy nagyon jó idegen vezetést! Elmehetnénk, igaz nem külföld de legalább nem Soul! -
-Na és hova? - Foglaltam helyet kanapéján,mintha csak otthon lettem volna.
-Daegu. Van ott idegenvezetés és a városról is dumálnának illetve réfi épületekről is lenne szó! Meg úgy olvastam a neten hogy van Daegu közelében egy erdő és ott van egy elhagyatott templom és oda is ellehetne menni! Naaaa!! Légysziii! Neked nem kell imádkoznod ha nem akarsz! - Istenem.. Na jó. Végülis mivajom lenne belőle? Max megáld az istene! Vagy elátkoz! Na jó nemtom.
-Elmehetünk csak még van egy kérdésem! -
-EZ AZ!! - ugrott fel. - Mit szeretnél? -
-Tudod.. Van a pszichiátrián egy erősen skizofrén asszony.. Tudod akinek 7 személyisége van.. Na az a nő tegnap felakasztotta magát.. Nagyon borzasztó és megrázó volt.. Lehet hogy ateista vagyok de mondj el érte egy imát! -
-Nem vagy te olyan ateista! - Mondta majd letérdelt egy rózsafűzérrel a kezében.
5 perc múlva felált és megszólalt.
-Az isten vigyáz rá. Megszabadította a fájdalomtól. A paradicsomban van, a férjével együtt! - Mosolygott majd leült a gép elé. - Ezeket a képeket a legutóbbi esküvőn készítettem! Most nézd meg! Úgy csillog a nő szeme! Ahogy a férfié is! Annyira szeretik egymást! Ahj... Bárcsak nekem is lenne egy ilyen férfi akivel összeköthetném az életemet.. Aki így szeretne.. - Sóhajtott majd rám mosolygott.
-Krónikusan szingli vagy. - Mormogtam. - Az apakomplekszusod kialakulóban van.. -
-Apakomplekszusod neked van! -
-Nekem nincs. Nem az ötvenes színészekre bukok bocsika! -
-Dehát énse!! -
-Ja ja... - Forgattam meg játékosan szemem.
-Annyira tudom utálni hogy pszichológus vagy! -
-Nem nem tudod! Túlságosan is hiszel benne hogy megszabadítom az embereket a szenvedéstől és nekem elmondhatják a bajukat. - Vontam vállat. - És ez valíban így van. - Mosolyodtam el belegondolva hogy ma egy 4 éve tartó trauma betege megynílt és elmondta emlékét.
-Mindegy. Mikor indulunk?? -
-Akár hétfőn is mehetünk! - Mondtam és elindultam a konyhába. Kivettem a fagyóból a fagyit és kivettem magamnak egy jókora adagot.
-Naaa! Ki lopja most a másik kajáját? - Mormogta és elkezdett magának kirakni.
-Ja hupszika. Otthon vok! - Potyogott a számból a ragadós cucc.
-Hihetetlen vagy! - Nevette el magát és leült mellém nézni a kedvenc sorozatunkat.
Sziasztok! Itt is volna az első fejezet. Remélem tetszeni gog majd a folytatás!
Köszönöm ha elolvastad!