Lehet hogy nagyot ugrottam. Kihagytam pár lépést. De eredetileg szórakozni vettem. Akkor meg mi a faszomnak agyalok azon hogy neki mi a jó?
Komolyan mondom a végén Namjoonnak lesz igaza és tönkretesz ez a szaros.
-Nálad vannak a papírok?
-Most nyomtattam ki. - bólintott Namjoon - Be is viszed?
-Ja. Minek tököljek. - vettem át - Kösz. - hagytam ott a folyosón.
-Egyre gyakrabban köszönsz meg dolgokat - futott utánam.
-Eddig is szoktam. Nem tudom miről zagyválsz!
-Csak mondom...mióta Jimin itt...
-Végig kell hallgatnom megint? Elpuhultam, leborotváltam a szőrös szívem meg minden anyám kínja. Jimin itt van és itt is marad! Pont. - zártam le a témát rá sem nézve - Kivéve most. Viszem magammal.
-Na tessék! - csattant fel - Még a bíróságra is viszed!
-Mert ez az ő ügye!
-Az nem azt jelenti hogy vinned kell magaddal mint valami chivavát!
-Mi bajod, megjött hogy így tolod a hisztit? - szedtem a lépcsőfokokat.
-Megállnál egy pillanatra?!
-Oh hogy az a... - motyogtam felé fordulva - Mi van már?
-Tudod hogy kedvelem Jungkook. De ez nem mehet így tovább. Árt az üzletnek hogy folyamatosan rá kell koncentrálnod! Lehet jobb lenne ha...
-Na most fejezd be! - egy pillanat alatt borult el az elmém.
Ki kellett volna hagynia ezt a gondolatot. Kurvára ki kellett volna hagynia. Soha nem akartam Namjoont bántani, de most legszívesebben megetetném vele a saját ujját, addig sem pofázik felesleges baromságokat. Kihúzva magam léptem feljebb, és alig egy lépcsőfokkal előtte álltam csak meg.
-Jimin hozzám tartozik vetted? HOZZÁM! Velem marad! - emeltem fel hangomat.
-Ne haragudj...é-én nem azt akartam hogy... - vonult vissza azonnal.
-Rögtön gondoltam. Még egyszer csak utalsz rá hogy szabaduljak meg tőle...bírlak Namjoon. De kicsinállak. Értetted? - bólogatott - Az üzlet miatt meg ne hisztizz folyamatosan csak azért mert mostanában nem nyírok ki hetente 2 gyökeret! Semmi közöd nem lenne hozzá, de elmondom, hogy az üzlet rég ment ilyen jól!
-Mi? - látszott rajta hogy megdöbbent.
Nyilván. Mostanában valóban nem avattam be ebbe-abba, legalábbis nem részletesen. És most sincs rá időm, várhat rá.
-Később elmagyarázom. Léptem!
-Kibírhatatlan vagy!
-Lám, mégsem változtam annyit! - intettem kilépve az ajtón.
Nem lepett meg hogy Jiminnek hült helye, lassan befut.
Éppen elindultam hogy kijárok addig a kocsival, mikor kivágódott az ajtó.
-Még itt vagy! - lihegett.
-Még van 3 perced - felé fordulva kopogtattam órámat jelezve hogy potyára futott.
-Francba! - nyelt nagyot még mindig a levegőt kapkodva.
-Ha ennyitől kifáradsz bajok vannak. Kell neked valami mozgás. - fontam karba kezeimet.
-Lovaglok!
-Az nem javítja a tüdőd. Sem a tűrőképességed. Majd kitalunk valamit. Hozom a kocsit! - indultam el.
Néhány perccel később már a biztonsági övét csatolta be, és rekord idő alatt indulhattunk el.
-Hova megyünk? - csodálom hogy kibírta a belvárosig a kérdést. Határozottan fejlődik.
-A bíróságra. Míg fírkáltál elintéztem a papírokat.
-És nem tudtam volna valahogy segíteni?
-Majd a tárgyaláson segíthetsz.
Hümmögött, gondoltam itt kimerül a kommunikáció. De rövid időn belül ismét felém fordult.
-Jungkook!
-Mondjad - álltam meg pont a piros lámpánál, és így felé is tudtam fordulni.
-Mondtam...mondtam már hogy köszönöm?
-Asszem. - ráncoltam szemöldököm.
-Akkor most mondom megint! - mosolyodott el - Köszönöm hogy elhoztál, és hogy emberként kezelsz.
-Mondtam hogy ez az alap. Nem kell megköszönni.
-Biztos?
-Teljesen - dőltem hátra a lámpára nézve.
-Pedig adni akartam valamit...
Fél szemmel néztem rá ahogy kecmeregni kezdett. Aztán láttam hogy a szeme sarkáből felén pillant. De ahogy találkozott tekintetünk ismét előre nézett.
-Mit?
-Hm? - nézett rám.
-Mit akartál adni? - fordítottam felé fejemet.
Egy pillanat volt. Gyorsabb volt mint én mikor elintézek valakit. Csak idehajolt, éppen a számhoz nyomta a sajátját, és már vissza is ült. Mintha semmi nem történt volna. Mégis nagy durranás volt.
Habár nem akartam, elmosolyodtam. Aranyos volt.
Fejem rázva próbáltam eltűntetni a félmosolyt a képemről miközben ismét zöldre váltott a lámpa.
Innen már nem volt messze a bíróság, néhany perc múlva a papírokkal a kezemben pattantam ki.
-Várj meg itt. Bedobom ezeket aztán elmegyünk kajálni. Addig agyalj hogy mivel akarod tömni a fejed.
-Igenis kapitány! - szalutált vigyorogva.
Ismét csak a fejem bírtam ingatni a túlzott gyerekességére miközben becsuktam az ajtót.
Az épületet bámulva mindig rájövök hogy mennyire utálok ide jönni. Teljesen mindegy milyen célból kell betennem a lábam. Még az én hátamon is feláll a szőr! Oh hogy nekem hány emberem kellett kihúznom innen. Meg hányat csukattam le.
Mondanám hogy régi szép idők de jelenleg is ez a helyzet.
Megemberelve magam indultam el fel a lépcsőn, majd az épületben egyenesen az illetékes osztályra.
Csak beadtam a papírokat és már jöttem is. Egy perccel sem akarok többet eltölteni itt mint amennyit muszáj.
-A jó büdös kurva életbe!
Soha életemben nem voltam még olyan felbaszott idegi állapptban mint mikor a lépcső tetejéről megláttam a feltört kocsit. Jimin nyitott ajtaját. És Jimin üres helyét.
Hármasával szedtem a lépcsőfokokat mire végre az autóhozz értem. - A méregdrága autóhoz aminek most fizethetem majd a javítását.
-JIMIN! - kiáltottam körbenézve, de se válasz nem jött, senem láttam a szőkeséget.
Ismét a kocsiba néztem, és a helyemen vettem észre egy cetlit.
Bevágtam Jimin ajtaját, és átsétálva rántottam fel az enyémet.
Ha lehetne a szememmel égetni, az a cetli már lángokban állna.
Nagyon is ismerem a kézírást. El sem kell olvasnom mit írtak a szemetek.
Elvitték. Jimint elrabolták. Túl sokat tudott szerencsétlen. És naívan azt hitték annyiban fogom hagyni. Csak mert ods írták hogy kifizetik. De Jimint nem fizethetik ki.
Nincs annyi pénzük.
Kurvára rossz emberrel húztak ujjat!
Bepattantam és még az övet is kihagyva indítottam el a motort, azonnal a gázra lépve.
Leszartam mindent és mindnekit. Vissza kell hoznom. Jimint HAZA kell hoznom.
-Nincs itt Hyunjin.
-Kit érdekel az a tetü?! - emeltem fel a hangom.
-Neked mi bajod van? Jimin nem akar elmenni délutáni csicsire?
Rosszkor ironizálsz.
-Elvitték!
-Mi? - változott meg hangszíne egy pillanat alatt.
-Tisztítsd ki a füled a kurva életbe! Jól hallottad, elvitték Jimint!
-Nem úgy volt hogy amíg...
-Hogy amíg ott vagyok nem?! De de így volt, amíg barom módon egyedül nem hagytam a buzi kocsiban! De a faszom sem gondolta hogy a bíróság előtt szedik ki a kocsimból!
-Jó. Oké. Előszöris. Nyugodj meg mert ide hallom mennyire hajtod a motort. A végén póznába futsz és kinyírod magad! - ebben van valami. De ha nem itt töltöm ki a dühöm... Valakin fogom - Másodszor... Mi a terv?
-Hívd a cégbe a kémeimet! AZONNAL! Tudni akarok minden helyet ahova vihették! 20 perc múlva az irodámba kérem őket és te is indulj el!
-Intézkedem! Állj félre, és nyugodj le!
Nem akarom hogy tudja. De kivételesen hallgattam rá. Ahogy kinyomott félre is álltam. Remek ötlet volt.
-A ROHADT BÜDÖS KURVA ÉLETBE! - ütöttem a kormányt - Mi a faszomat gondoltál Jeon?! Hah?! - téptem hajamba olyan erősen hogy a fejbőröm is immár engem átkozott.
-Ki kell hoznom. Meg fog őrülni. - magyaráztam a semmibe - Ha bántják...soha nem bocsátom meg magamnak. - ráztam fejem.
Mintha csípte volna valami a szemem.
Pánikoltam.
Ha nem mentem meg, ráadásul sürgősen... Ki tudja mit fognak vele művelni?! Cserben hagytam. Megígértem neki hogy vigyázok rá. Hogy védeni fogom.
És aztán hagytam hogy kirángassák a saját autómból.
Passzolom mennyi ideig káromkodtam ott és hány szitkot elmondtam mire leesett...Jimin idejét baszom el minden pillanatban míg nem vagyok képes önmagam lenni és megoldani a szitiációt.
Egy mély levegőt véve indítottam el ismét a motort.
-Tarts ki Chim...jövök érted!
Dudolászva vártam, miközben a parancs szerint agyaltam mit együnk.
Pizza jó lenne, de szerintem már a könyökén jön ki. A sushi nem jött be. Szóval valami más kell. Gondoltam szívesen kipróbálnék valami külföldi ételt.
Tehát hosszas agyalás - meg google kutatás - után, úgy döntöttem hogy töltött káposztát akarok enni.
Elégedetten dugtam zsebre a telefonomat. Éppen akkor mikor valami neki vágódott az ajtómnak.
Kisebb szívrohamot kapva kaotam oda a fejem.
De bár ne tettem volna. Bár el tudnék süllyedni. Légneművé változni. Bármi.
Mert mihelyst megláttam a más ismerős gorillát...kiment belőlem az élet.
Csak folytak a könnyeim ahogy minden könyörgésem ellenére kirángatott az autóból. A vállára emmelt, és hidegen hagyta hogy a hátát ütlegelem.
A szemüveges okostojás mindeközben egy cetlit szorongatva tűnt el mögöttem. Kicsivel később már nem volt nála...
Betuszkoltak a fekete autóba, amiben immár másodjára ülök. Ami megint elvisz. Szenvedni.
Hiába próbáltam kitörni a kezeik közül, lehetetlennek bizonyult.
Alig kanyarodtunk ki a parkolóból, a bíroság ajtaja nyílt, és azonnal felismertem az alakot.
-JUNGKOOK! - préselődtem üvöltve az ablaknak, majd ütlegelni kezdtem azt. Egészen addig míg el nem rántottak tőle.
Egy szót sem szóltak egész úton. Mindenki csendben volt, és egyetlen egy kérdésemre sem adtak választ.
Pedig annyi volt mint a szemét.
De a legjobban mégis az érdekelt...vajon Jungkook keresni fog-e? Vagy egyszerűen konstatálja hogy elvittek. És kiakad az autó kárai miatt.
Ekkor már megállíthatatlanul folytak a könnyeim.
Még mindig volt belőlül, mikor a sajnos ismerős ház bejárójára érkeztünk.
Hirtelen rohamoztak meg a rosszabbnál rosszabb emlékek.
Nem akarok bemenni.
Kiemeltek a kocsiból. Kirángattak.
Nem akarok itt lenni
A bejárat felé húztak.
El akarok tűnni.
Belöktek az ajtón...ismét itt vagyok.
Inkább meghalok.
És aztán megláttam azt a visszataszító, rémálmaim miatt még mindig túlzottan ismerős arcot...ahogy rám vigyorog.
Jungkookot akarom!
Nem csak a suliba döglök bele... De az Olimpiába is.
Ami Yuzuruvel történt egyszerűen felháborító.
És az a szomorú...hogy idén elég sok ilyen felháborító eset van.
Ezerrel szurkolok neki hogy legalább dobogós legyen, de kb semmi esély hogy 3.alkalommal is bajnok lehessen:(