A következő hét nyugisan telt. Vagyis nekem. Nagyjából. Hwasa nagyon beletaposott a tananyag leadásába, meg a gitár tanulás is kezdetét vette. Vagy gitározni tanulás? Mindegy, nem is lényeg.
Jungkookot viszont szinte alig láttuk. A vásárlás után átadta a csomagomat, amiben volt egy póló, pár dísz és egy csomó amerikai édesség, aminek nagyon örültem! Próbálom is tartogatni, ki tudja mikor eszek ilyet legközelebb!?
Na. Szóval Jungkooknak sok dolga volt az elmúlt napokban. Ide-oda rohangált a cég, a villa és a ház között.
De legalább a temetésre nem kellett elmennem vele végül. Nem tudom hogy Hwasa beszélt e vele, vagy magától gondolta meg magát... Bárhogy is van, áldom az eget!
Isten tudja mi lett volna ha belecsöppenek egy ilyen "eseménybe".
-Jimin! - tapsolt egyet Hwasa - Töri! - mutatott az előttem heverő tankönyvre.
-De olyan unalmas! - fintorogtam.
-Tudom. De muszáj. Érettségizned kell.
-Minek? Gondolom majd be kell szállnom a bizniszbe... Ahhoz kell? - tűnődtem el.
-Nem szállsz be sehova. - hallottam a sokkal mélyebb hangot.
-Az ég áldjon meg Jungkook! Nem tudsz kopogni?!
-Az én házam. Majd ha akarok kopogok. Az ajtó meg tárva nyitva van.
Tushe...ez igaz.
-Nem állítalak be a cégbe - intézte hozzám szavait - Ha eddig ebben a hitben éltél, akkor el is felejtheted. Az érettségi meg alap ne hisztizz és told be azt a sok szart hogy utána elfelejthessd.
-De...akkor mit kezdjek magammal?
-Majd eltartalak - legyintett lepattanva a kanapéra.
-Az olyan izé...
-Na most min nyávogsz? - pillantott rám unottan.
-Hát - fordultam felé - Nem várhatom el hogy eltarts. Valamit nekem is kell csinálnom.
-Aztán elkapnak hogy engem zsaroljanak. Felejtős. Házimunkát csinálhatsz, legalább kevesebb ember lesz a házban.
-Az is valami... Asszem.
-Mit is keresel itt? - vágott közbe az igen irritált tanár.
-Kész a villa. Kezdhettek csomagolni.
-Hogy a jó Istenben lett ilyen hamar kész?
-Megsürgettem - rántott vállat.
-Szóval. Vagy megfenyegettél mindnekit IS. Vagy mélyebben a zsebedbe nyúltál.
-Gondolod van aki ellent mer mondani? - húzta fel szemöldökét kíváncsian.
-Jójó értjük. Veszélyes vagy. Ennyi? Mert akkor tanulnunk kéne.
-Ennyi - állt fel - Az angollal hogy állsz?
-Nem túl fényesen - húztam el számat.
-Akkor inkább arra gyúrjon rá - adta ki a parancsot - fontosabb mint az irodalom meg ilyen szarok.
-Igenis...ajtót majd csukd be, kösz!
Jungkookon látszott hogy szívesen mondana még valamit, de mivel Hwasa már magyarázta is a törit, inkább fújtatva kisétált. Szabályosan bevágva maga után a szerencsétlen falapot.
Hwasa ezek után nem kínzott már sokáig, tekintve hogy mint kiderült...pakolnunk kell.
Éa az elmúlt időben túlon túl sok cuccom lett. Amit most át kell cipelni.
Aha. De miben. Mert nincsenek dobozaim meg bőröndjeim se.
Gondoltam megkeresem Jungkookot hogy tájékoztassam a problémámról, a szobájában viszont nem találtam.
Abban a pillanatban hogy a belső erkélyre léptem, telefonálva sétált ki a bejárati ajtón.
Remek.
Sóhajtva sétáltam utána, s úgy tűnt neki is feltűnt a probléma.
Az ajtót kinyitva egy rakat dobozzal és bőrönddel találtam szembe magam.
-Hát te? - fordult felém letakatva a mikrofont a telefonján.
-Csak kérdezni akartam mibe pakoljak.
-Vigyél párat mindenből. Te meg segíts neki felcipelni - biccentett egy öltönyösre, ki meghajolva kapott fel három bőröndöt.
-Köszönöm - mosolyodtam el, s én karton dobozokat vettem a kezembe.
Izgalmas ez a költözés dolog! Mindig akartam zenére becsomagolni az életemet. Csak most igazából 3 hetemet pakoltam. Nem többet, de igazából így még könnyebb is volt. A sok könyvön meg ruhán kívül alig volt valami amit be kellett tennem ebbe meg abba.
Viszonylag hamar el is készültem, de aztán azt nem tudtam eldönteni, kell e vinnem a törölközőt is.
A tisztálkodási szereket eltettem. Nyilván. De vajon kell e törölköző?
Nem akartam ilyen felesleges dolgokkal Jungkookot zavarni, szóval Hwasát kérdeztem meg. Szerinte viszont nem kell. Mert ott is biztos van egy csomó.
-Egyébként ezzel a házzal mi lesz? - fordultam meg az ajtóban.
-Passz. Gondolom üresen fog állni. Nem hinném hogy eladja.
-Miért nem?
-Ezt a házat a saját pénzéből vette. Nem kapta, nem örökölte. Nem vallaná be. De biztos sokat jelent neki.
-Hmmm... És akkor most együtt fogunk élni azzal a nővel? - céloztam a nevelőjére.
-Úgy néz ki - válaszolta elhúzva száját - Nem repdesek az örömtől, elhiheted. - folytatta hajtogatva - De ha mázlink van akkor kussban lesz. Szerintem meg is húzza magát, lassan egy vasa sem lesz. Ezzel csak egy baj van...
-Hogy nem fog kiköltözni önszántából - fejeztem be a gondolatmenetet.
-Pontosan. Ki kell kergetni.
-Na nem! Engem hagyj ki ebből!
-Ugyan Jimin! Mi rossz sülhet ki belőle?
-Mi van ha Jungkook kinyír érte?
-Hidd el... Boldoggá avatnálak - sétált el mögöttem az említett.
-Szabad utat kapok? - kiáltott utána Hwasa.
-Csak ne bazd szét a villát! - érkezett a válasz.
-Ahh! IGEN! Jimin, remélem végeztél a pakolással...mert most terveznünk kell. - vigyorgott behúzva.
~Jungkook szemszögéből~
Az igazat megvallva rendesen fejfájást okozott Bora személye a villában. Utcára nem akartam dobni, a végén Dongmin visszajönne kísérteni. Nekem meg csak az hiányozna.
De egyébb tervem nem volt a sárkány leölését tekintve.
Hwasa még láb alól is szívesen eltenné. Na meg miatta Jiminre se kell annyira koncentrálni. Megvannak ezek ketten.
Az meg rohadtul meglepett amit Jimin mondott. Honnan jöhetett neki hogy beállítom a cégbe. Még viccnek is pocsék.
Nem menne neki. Max prostinak lehetne eladni de ennyire szívtelen még én sem vagyok.
Még.
-Mondjad. Pakolnék - fogadtam a hívást.
-Meló van.
-Nem fog menni. Megmondtam hogy hagyjatok szabadon egy kicsit! - csuktam le az órás dobozt.
-De azt előbb megmondtad hogy a vip dolgok hozzád kerüljenek...
Sóhajtva dörzsöltem orrnyergemet megadva magam.
-Át tudsz ugrani vagy menjek be?
-Jobb ha bejössz... Itt az ügyfél.
-Az isten bassza meg! - csattantam fel - Igyekszem, de nem ígérek semmit.
Útközben beszóltam Jiminékhez hogy húztam, és rendeljenek kaját estére, de már ott sem voltam kb.
Igyekeztem mint a franc, egy VIP nem játék... Ezek sokat fizetnek. És általában nem a szomszédot akarják kinyíratni, hanem a konkurenciát. Ami bárki lehet. Politikus, cég tulaj, vagy esetleg maffiás. Bármi megeshet és ezért is izgalmas.
Rekord idő alatt már a cég liftjében tartottam az extrásított tárgyalóba, ahol Namjoon és az új ügyfél már várt.
-Nocsak! Do Chulso... Nem hittem hogy még találkozunk. - bámultam egy régi "ismerősre".
-Nos. Ezzel már ketten vagyunk. De úgy tűnik rád szorulok.
-Hallgatlak - ültem le vele szemben - Kit akarsz eltűntetni?
-A feleségem szeretőjét. - húzott elő egy mappát táskájából.
-Nem foglalkozok ilyen ügyekkel. Egy darabig legalábbis. - álltam fel, ám szinte azonnal folytatta.
-Ugyan ez az ember...benne lehet apád halálában.
Meghallva a kijelentést, rögtön érdekesebb lett az ügy. Nem is csoda hogy azonnal helyet foglaltam. Ismét.
-Folytasd...
-Chew Wonyong. Feltételezem ismerős a név.
-Az ember is - bólintottam.
Ez az a patkány aki Dongmin halála előtt nem sokkal össze akart dolgozni. Nem kapta meg a terveket, meg igazából smemit. Baszta a csőrét. Indíték tehát van. Bár nem hiszem hogy ennyi miatt magára haragítana minket. Ha ő is tette, valami van a háttérben. Valami, amit nekem ki kell derítenem. Miután kiderítettem mi bűzlik itt.
-Nem érdekel mennyire kínzod meg. Mit teszel vele. Hidegen hagy. A lényeg hogy tűntesd el a szemem elől 2 héten belül.
-Remélem tisztában vagy azzal, hogy kit akarsz kinyíratni. Az ország 3.legnagyobb maffia vezéréről beszélsz.
-És előttem ül az első számú. - felelte nyugodtan - Úgy gondolom hogy a legjobb emberhez jöttem. Nem így van?
-Kétségtelenül. Tudod hogy én mindig a maximumot hozom.
-Ha már ennyi pénzt elkérsz érte...
-Ha már a pokolra jutok...ne két fillérrel tegyem. Nem adom ingyen a lelkem Chulso. Tudod... - hajoltam előre - Meglep hogy itt látlak. Nem gondoltam volna hogy ide mered tolni a képed. Ahogy azt sem hiszem, hogy ezért jöttél.
-Tessék?
-Néhány éve - kezdtem felállva - Mikor eladtad az információinkat, ki akartalak nyírni. - magyaráztam sétálgatva - Azonnal. De apám nem engedte. Azt mondta hűséges embere voltál több mint 30 évig, engedjelek élni. Ebbe bele is egyeztem. De tippelj, milyen feltétellel?
-Fogalmam sincs - válaszolta érzelem mentes arccal.
-Hogy szemmel tartalak. Éppen ezért tudom, hogy hol és mit dolgozol. Ezért tudom, hogy nincs pénzed arra, hogy kifizess. Azt is tudom, hogy szerencsejáték miatt hatalmas adósságod van. És végül...tudom hogy a feleségeddel 4 éve elváltatok. - fejeztem be felé fordulva.
Pont ahogy sejtettem, fegyverét Namjoonra fogva remegett. Namjoon pedig ahogy általában, nyugodtnak mutatkozott.
-Semmi köze az ügyhöz. Nem gondolod hogy gyerekes túszt ejtened? Anélkül nem megy?
-Kuss.
-Ki bízott meg? Csak nem Wonyong? Mert akkor hülyébb mint hittem. Egy alkategóriást elküldeni levadászni engem. Vicces.
-Fogd be! - emelte fel a hangját.
-Szépen szedd el a fejétől a fegyvert - kezdtem - És akkor talán. Nem kínozlak meg - Nyúltam fegyveremért.
Ám ekkor olyan történt, amire kivételesen nem számítottam. Az a szarházi szó szerint kilőtte a fegyvert a kezemből. A golyó erősen súrolta bal kezemet, amit így fájdalmasan kaptam vissza.
De tétlen sem voltam, kezeim gyors cseréjével fogtam meg a pisztolyt, és 3 lövéssel a földre terítettem.
Remegve omlott a padlóra. Fegyvere kiesett a kezéből. Ingje egyre pirosabb és pirosabb lett.
-Ne kezdj ki velem ha nem vagy elég nagy a feladathoz - álltam fölé a sebre lépve.
Ordítva tudatta hogy fáj neki, de ezt leszarva tapostam jobban bele.
-Ki bízott meg? - ismételtem a kérdést.
-Ugyan az...ugyan az aki megölte Dongmint. Azt - azt mondta hogy kifizeti a tartozásaimat ha megöllek...
-Ki az? - vesztettem el türelmemet fokozatosan.
-Nem...mondhatok többet. - nyöszörögte, majd hirtelen harapott valamit.
Csak a roppanást hallottam, és ahogy a feje a földre koppan.
Namjoon azonnal leguggolt a pulzusát keresve, de fejét csóválva nézett fel rám.
-Ennek annyi.
-Látom - sóhajtottam - Legalább valamivel többet tudunk.
-Miről beszélsz? Csak azt tudjuk hogy ki akarnak végezni rögtön az apád után!
-Ez több infó is mint amire számítottam. Innen könnyebb lesz a dolog. Főleg hogy ott a telefonja - biccentettem a fotelre amiben a kezdetekben ült.
-Viszem a teknikusokhoz! - kapta fel Joon, és egy szó nélkül távozott.
Sejtettem hogy engem is el akarnak majd kapni, csak az lepett meg, hogy ilyen hamar mertek lépni. Patkányok. Még a gyászidőszak sem ment le teljesen. De egye fene. Ha harc hát legyen harc. De biztos hogy a végén nem én leszek alul...