-Nem, dehogy, minden rendben van a papírokkal. Csak... Azt hiszem... Kicsit sajnálom Lacit...- vontam meg a vállamat, felálltam, és mentem Brúnó után. Elmentünk a boltba, vettünk kaját mindhármunknak, nekem kínai rákos sült tésztát, Brúnónak édes bundás rántott húst rizzsel, Lacinak sushit. Hamar vissza is értünk, a kórházba beérve megcsapott az a nyomott fertőtlenítős szag, és a fehér bútorok nyomorult világa. Undorodtam már ettől a helytől, hiába voltam itt keveset. Felmentünk lifttel Laci szobájához, bementünk, de aludt. Brúnó leült és telefonozott, én is leültem, de csak néztem Lacit.
-El kell mennem egy órára hugi...- motyogott.
-Hogyhogy...? Nincs baj, ugye?- néztem rá aggódva.
-Nem, csak a producer ki van akadva, hogy nem mentünk be reggel...- sóhajtott és felállt.
-Értem... Menj csak...- hajtottam le kicsit a fejemet.
-Maradsz...?- nézett rám olyan 'a tegnapiak után ha nem akarsz ne maradj' tekintettel.
-Igen, maradok. Nem lesz semmi baj, menj csak.- erőltettem mosolyt az arcomra, ami hatásosnak bizonyult.
-Rendben... Akkor... Szia húgi.- ölelt magához óvatosan, mintha éreztetni akarta volna, hogy most biztos össze vagyok törve és véletlenül sem akar tovább törni.
-Szia... Majd gyere akkor...- öleltem vissza gyengén, majd elment. Ott maradtam egy szobában azzal, aki 10 órával ezelőtt ájulásig dugott. Aki egy egész jó napot adott nekem tegnap, mégis valami szar elrontotta amit az italába tettek. Aki... Teherbe ejtett. De ezt még rajtam és azon az egy nyomorult orvoson kívül senki nem tudta. És ezt szerettem volna így is hagyni...
-Hahó... [Y/N]... Jól vagy...?- húzott ki az agyalásból Laci hangja, mire felnéztem rá.
-I... Igen... Minden oké.- motyogtam.
-Biztos...?
-Igen. Teljesen jól vagyok.- hazudtam.
🦋Valmar, Bruno X Spacc, Manu...
De kwlovely
Minden sztori valamelyik sráccal lesz írva, de csak akkor függ össze a sztori ha a srác megegyezik. Szóval... Mais