Beléptem az ajtón, amikor észrevettem Bonnit, Blaket és Adamet ücsörögni a nappaliban...
Mikor megpillantottak, egy emberként ugrottak fel és jöttek oda hozzám. Viszont egyikük sem szólalt meg. Gondolom túl sok volt a kérdés, ezért megkönnyítettem a dolgukat.
- Igen Bonni, haragszok. Adam, nem egyedül voltam. Lementem a játszótérre, aztán a partra. Blake, egy fiúval voltam, de nem kell őt is megverned, valószínűleg soha többet nem fogunk találkozni.
Ezután felrohantam a szobámba. Nagyjából két perccel később, hallottam beszélgetésfoszlányokat. Gondolom elköszöntek. Egy ajtócsapódás után, léptek hangja törte meg a csendet.
Másodpercekkel később, Adam dugta be a fejét az ajtón.
Nem szólt semmit, csak bejött és leült mellém az ágyamra.
Végül én törtem meg a csendet.
-Annyira megváltozott minden. Mi lesz, ha anya és apa hazajön? Majd kettévágnak? Vagy esetleg egyikünk apához költözik? Minden annyira cseszett bonyolult. Egyszerűen nekem ez sok. Nem tudom kezelni. Anya meg elutazik egy hétre az ország másik végére? Lehet már úgy jön haza, hogy van valakije. Mi van, ha minket már le se fog szarni, mert új életet akar, új családdal? Ebbe belegondoltál? -a végén szinte már zokogtam. Adam meg megölelt. Nagyon ritka ez a jelenet, de most az életemben nagyjából második alkalommal kaptam tőle ölelést.
- Én inkább azon agyaltam, hogy hátha apa pénze miatt, valami jó nagy mellű, fiatal csaj lesz a barátnője. -a helyzet ellenére elnevettem magam.
-A legrosszabb ami történhet az az, hogy keresünk suli mellett munkát, aztán valami csöves albérletbe költözünk. -mondta Adam. Ezen nevetnem kellett volna, de ettől féltem a legjobban.
-Nah gyere, játsszunk egy kicsit. -ezzel felhúzott az ágyamról és elindultunk xboz-ozni.
Már negyedjére kapott ki FIFA-ban, amikor belépett a házba Luka.
Úgy látszik ő is otthonosan mozog a házunkban.
Luka, Adam csapattársa amerikai fociban. Ahogy Blake is. Olsen a quarterback (irányító) , Luka és Adam a guardok (blokkolják az ellenfél védőit).
- Csatlakozhatok? -kérdezte Luka.
-Persze, de velem kell lenned, mert Riley már szétvert. -válaszolta röhögve Adam.
-Legyőzött egy csaj?- nevetett fel Lu.
-Hagyjál már - mondta Ad kuncogva.
Nagyjából három óra játék után, otthagytam a fiúkat, mivel elálmosodtam. Néhányszor legyőztek, de általában én nyertem.
Az esti rutinom elvégezte után, ágyba bújtam és el is nyomott az álom.
____________
Reggel valami furcsa hangra keltem. Szétnéztem és az egyik sarokban észrevettem egy EGERET! Egy élő, cincogó egeret.
- ÁÁÁ EGÉR! -kiabáltam visítva, mire bejött Adam kezében a papucsával.
- ÖLD MEG! -ordítottam rá a sarokba mutogatva.
Adam odadobta a kezében tartott tárgyat és felugrott mellém az ágyra.
Perceken keresztül csak hallgatóztunk. Mikor úgy gondoltam elég idő telt el, leléptem az ágyról, ahová követett a bátyám is. Mikor megéreztem valamit a lábamnál Ad ölébe ugrottam és a fülébe visítottam, hogy vigyen ki.
Adam felkapta a táskámat, illetve az előre kikészített ruhákat és kicipelt a szobámból.
Miután felöltöztem a bátyám felajánlotta, hogy elvisz suliba a kocsijával. Azonnal elfogadtam.
- Neked is meg kéne csinálni a jogosítványt. -hozta fel hirtelen ezt a témát. Erre még nem is gondoltam. Ahova menni szeretnék, nincs túl messze gyalog. Viszont nem rossz ötlet.
- Lehet nem lenne rossz.- válaszoltam és ezután ismét beállt kettőnk között a csend.
A sulihoz érve megvető, undorodó pillantásokat kaptam. Többnyire lányoktól. Nem értettem ezt az egészet addig, amíg meg nem pillantottam valakit a szekrényemnél...