-Nem rossz ember ám. - szólalt meg Hwasa hirtelen.
-Ki?
Alig pár perce ülhettünk síri csendben a gyümölcsöket fogyasztva. Eléggé elmélyedtem a gondolataimban, de igazából meg sem tudnám mondani hogy pontosan mi körül forogtak. Mióta Jungkook megölelt mintha itt sem lennék. Egyre több meglepetést okoz, és fogalmam sincs hogy mi jöhet még. Vagy hogy miért csinálja mindezt. De félek hogy Namjoonnak lesz igaza és nem csak jócselekedetből vagyok itt. Már a gondolattól is hányingerem lesz, arról nem is beszélve hogy inkább fulladnék bele a medencébe, minthogy még egyszer valaki ÚGY hozzám tudjon érni...
-Jungkook.
-Oh. - hajtottam le fejemet - Biztosan.
-Mond Jimin... Hogy bánik veled?
-Kedves. Mármint...furcsa - mondtam őszintén - Soha senki nem bánt velem ilyen jól. Még ha szinte semmit nem is beszélünk. Mégis olyan jó érzés hogy van hova tartozom. Bár nem tudom meddig - nevettem fel kínosan?
-Hogy érted?
-Eddig is vagyonokat költött rám és egyszerűen felfogni sem tudom hogy miért teszi. Egy sima ismeretlen köjök vagyok. Mégis megvett annyi pénzért hogy azt kimondani sem merem... Namjoon azt mondta ágytornára hozott ide. És félek hogy mi van ha igaza van? - dőlt belőlem a szó mintha Hwasa a legjobb barátom lenne.
-Szóval azt mondod ágytorna... Mióta vagy itt?
-Pár napja. Miért?
-És csinált veled valamit azóta?
-Elvitt vásárolni. Sorozatot nézett velem. Vagyis ő nézte mert én bealudtam - húztam számat - meg elvitt a nagy villába!
-Értem. - bólintott - Ismerem Jungkookot lassan 10 éve. Ha komolyan akarna veled valamit csinálni... Már megtette volna, hidd el.
-Biztos? - kérdeztem bizonytalanul.
-100%. Nem kell aggódnod emiatt.
-Kérdezhetek valamit? - tettem le az időközben kiürült tálat.
-Persze! Amit csak szeretnél - mosolygott bíztatóan - Mi érdekel?
-Honnan ismered Jungkookot?-böktem ki ami egy ideje foglalkoztatott.
-Oh csak ennyi - szontyolodott el - Semmi izgalmas. Én voltam a felettese a cégnél, sokat volt velem mert segítettem betanítani. Bár nagyon ügyes volt az elejétől fogva. Mintha a vérében lenne a szakma.
Aztán hogy is mondjam... - kecmergett - Elromlott a kapcsolatom a céggel és eljöttem.
-Nekem inkább úgy rémlik hogy ki lettél rúgva mert kémkedésen kaptunk rajta. - hallottunk a hangot.
Ijedten kaptam az ajtó felé a fejemet, ahol Jungkook éppen a karfát támasztotta unottan. Vajon...mióta van itt?
-Vért izzadtam hogy elengedjenek. - lökte el magát, felénk indulva.
-Nézőpont kérdése. - rántott vállat Hwasa - Mocskos egy szakma ez, valahogy meg kellett védenem a szüleimet.
-Akkor is egy spicli vagy.
-Tudod jól hogy nem köptem - komorodott el a nő - És azt is hogy mi lett a következménye.
Nem voltam benne biztos hogy mire gondol. De sejtettem. És már csak belegondolni is kész borzadalom volt. Tekintve hogy én is elvesztettem a szüleimet. Vagyis ez így nem pontos, mert engem eladtak. Tehát valahol még mindig élnek. Gondolom. Csak nem kíváncsiak rám, és én sem rájuk. Ennyi.
-Egyébként is... Téged nem tanítottak meg hogy kopogj? Meg hogy hallgatózni nem illik? - rázta le magáról az érzéseit Hwasa egy pillanat alatt - Mióta állsz te ott?
-Egy ideje. Előbb el kell indulnom elintézni pár dolgot.
-Mikor mész? - kérdeztem.
-Most. Szóval lefektetünk gyorsban pár szabályt - fonta keresztbe karjait - Amik rád is vonatkoznak - pillantott Hwasara.
-Igenis kapitány...
-Kuss és figyelj. Namjoon nemsokára megjön, és addig itt is marad amíg vissza nem térek. Ami max 1 hét. Amikor megérkezem a lakást úgy akarom látni ahogy most van. Jimin legyen egy darabban, és lehetőleg tanítva. Nem azért vettelek fel hogy pletyizzetek. - adta ki a figyelmeztetést szigorúan.
-Aha király. De tekintve hogy a hűtő csont üres előbb fogunk éhen halni. Azzal mit kezdjünk?
-Mittomén' menj el vásárolni. Itt van a bankkártya - nyújtott át neki egyet - Vehetsz belőle kaját, tankönyveket meg ilyeneket Jiminnek. Nincs shopping. Vetted?
-Add ide! - próbálta elvenni a lány a tárgyat, de Jungkook elhúzta onnan.
-Megértetted? - kérdezte mégegyszer.
-Ahh vettem! Oda adnád végre?
-Nesze... Rá van kapcsolva a telefonomra, látni fogom mit veszel. Ha valami faszságot, annak a kétszeresét fogom levonni a fizetésedből.
-Hú de kegyetlen vagy ma...
-A számom tudod, ha kell valami hívj. De csak ha nagyon muszáj. Rühellem ha melóban zavarnak - indult meg az ajtó irányába.
-Nem felejtettél el valamit? - fordult felé Hwasa kíváncsian.
-Nem. Majd jövök! - intett lazán, és már itt sem volt.
-Egy lépés előre, két lépés hátra mi? - motyogta Hwasa - Na mindegy. Ma. Elmegyünk bevásárolni - vigyorgott feltartva a kártyáját.
-De azt mondta nem mehetek ki innen...
-Ahj ugyan! Nem kell rá mindig hallgatni...
És nem is tettük... Alig fél órával azután hogy Jungkook elhagyta a házat már egy kocsiban ültünk úton egy hipermarketbe ahogy Hwasa mondta. Egy rettenetesen hosszú listát állított össze amin könyvektől kezdve írószereken meg kaján át minden IS volt.
Elképzelni nem tudtam hogy hogy akarja mindezt elcipelni majd a kocsihoz, de nem is akartam tudni egyelőre.
Furcsa volt szabadon sétálgatni, úgy hogy Jungkook nem leste minden lépésemet. Olyan volt mintha teljesen átlagos meg normális életem lenne. De nem. Ez csak látszat.
Először a tankönyveket vettük meg, amikből majd tanulni fogok. Aztán utána irdatlan sok füzettel, tollal meg minden miegymással később eljutottunk a nagybevásárláshoz.
Hwasa nem győzte kérdezgetni hogy mit szeretek meg mit nem. Könnyű dolga volt velem mert szinte mindenre a nem tudom volt a válasz. Éveken át kenyeret, párizsit meg nagyon maximum valami leves szerűséget kaptam. Esetleg krumplipürét. Szóval szinte semelyik kérdésére sem tudtam válaszolni rendesen, és emiatt ő eldöntötte hogy akkor kísérletezni fogunk.
Órákig bolyongtunk az áruház sorai között kismillió cuccot a két kocsiba pakolva, amit végül puposan vittünk a pénztárig.
Végtelenül örültem hogy a kocsikat ki lehetett vinni és nem kellett a minimum 20 szatyrot kézben elcipelni a kocsihoz.
-Hol a fenében jártatok?! - rontott ránk Namjoon ahogy kiszálltunk a kocsiból.
-Kérem vigyenek be mindent a kocsiból - fordult Hwasa először az alkalmazottak felé, akik meghajolva indultak teljesíteni a feladatot - Csak azt tettem amit Jungkook mondott. Elmentünk venni Jiminnek pár dolgot. Meg bevásároltunk mert nem ehetünk örökké rendelt kaját...
-Nem nem nem! - dobbantott Namjoon.
-Jézusom mikor lettél 5 éves? Nyugodj meg mert attól megnyugszol - paskolta meg a vállát Hwasa, majd kikerülve befelé indult.
-Na ide figyelj te primadonna! - követte Namjoon paprikázott hangulatban.
Értelemszerűen nem akartam kihagyni a dolgokat meg minden, úgyhogy sietősen haladtam utánuk.
-Jungkook megmondta hogy Jimin nem mehet ki!
-Ahogy azt is hogy egyelőre nincs mitől tartanunk. Nem mellesleg nem tudtam mit szeret és mit nem, muszáj volt legalább elsőre elvinnem magammal. - magyarázta Hwasa - Azokat a nappaliba - intett az éppen a könyveket cipelőnek.
-Agyvérzésem lesz tőled ha így folytatod...
-Megszoksz vagy megszöksz.
-Ezt majd a hapsidnak mondd... Bár mindig a másodikat választják - vigyorodott el a segéd.
-Haha. Faszkalap! - mutatta fel Hwasa középső ujját - Gyere Jimin... Vigyük fel a cuccokat az emeletre. Aztán majd elpakolunk a konyhában is.
Sértődötten elvonult 3 zacskóval. Mire észbe kaptam már a szobámba nyitott be olyan hévvel, hogy abban sem voltam biztos, az ajtó megmarad-e...
-Édes Istenem... Hogy mindig én járom meg - sétált el Namjoon is szitkozódva.
Azt hiszem csodálatos egy hétnek nézek elébe...
Napok teltek el, de Jungkookról nem hallottunk egy szót sem. Vagyis én és Hwasa nem. Namjoonnal beszélt azóta, tőle tudjuk hogy minden rendben megy, és nagyon jól halad a munkával is. Még az is megeshet hogy hamarabb megjön.
Örülnék neki. Hwasa és Namjoon folyamatosan csak marják egymást, aztán sértődötten vonulnak el. Sokkal jobb volt mikor Jungkook is itt volt, akkor legalább békesség meg nyugalom volt.
Bár a tanulás sem annyira jön be. Annyi értelmetlen hülyeséget kell megtanulnom hogy az valami hihetetlen! Minek nekem algebra? Meg egyébb ilyen izék...? Az egyetlen dolog amit nagyon élvezek, az a nyelvek tanulása. Egyelőre csak az angollal próbálkozunk, és nem mondom hogy könnyű.
A kiejtésem borzalmas, és a nyelvtanom sem a legjobb, de igyekszem. Hwasa szerint 3 nap alatt egész jól megy már és ha kitartóan gyakorlunk egyszer majd folyékonyan beszélhetem. Jó lenne, mert egy csomó sorozathoz meg ilyesmihez nincs koreai felirat, én pedig az angolt nem értem. Meg amúgy semilyen másik nyelvet sem.
Tegnap Namjoon elment ellenőrizni a villát, meg a felújítás haladását és állítólag nagyon gyorsan mennek a dolgok, max 2 hét múlva teljesen el is készülnek vele. Bár nem tudom hogy akkor utána be is költözünk-e... Bevallom nekem nagyon tetszik ez a hely, és már néha túl nagynak is érződik... De az a villa minimum 8x nagyobb mint ez a hely. Az udvarról nem is beszélve.
Apropó, udvar. Egy nappal azután hogy Jungkook elment, megüzente Namjoonnal hogy ha van kint velem valaki kimehetek az udvarra is. Szóval az elmúlt 2 napban szinte csak ott voltam. Egyrészt mert élvezem a friss levegőt meg a napfényt, másrészt mert a ház udvara valami elképesztő!
Inkább zöld növények vannak mint virágok, de van egy kis halastó koi halakkal amik mellett egy fa kiülős rész van asztallal meg tetővel. Általában ott szoktam tanulni meg olvasni is.
Egyébként Hwasával sokat főzőcskézünk is hogy megtanuljam az alapokat, és emiatt sokat próbálgatom is az ételeket hogy mik jönnek be meg mik nem. Eddig nem sok volt az utóbbiból, de gondolom majd lesz. Vagy csak nem vagyok válogatós.
4 nappal Jungkook távolléte után éppen a halaknak dobáltam egy kis ételt, mikor a nevemet hallottam.
-Jimin! - Namjoon közeledett felém egy telefonnal a kezében.
-Igen?
-Keresnek. - nyújtotta felém a készüléket.
-Engem??
-Ne legyél már ennyire megdöbbent. Na! - nyújtogatta - Vedd már el!
Az unszolásra végül elvettem a készüléket, és bizonytalanul a fülemhez emeltem.
-Haló...?
-Na figyelj mert csak egyszer kérdezem meg... Kérsz egy szuvenírt vagy mi a tökömet?
-Tessék? - zavarodtam össze.
Egyáltalán nem ismertem fel a hangot, szóval gyorsan agyalni kezdtem. Feleslegesen mert a válaszon kívül senki nem kereshetett telefonon.
-Oh! Nem is tudom... Nem szükséges.
-Nem azt kérdeztem szükséges-e. Hanem hogy kérsz - e. Hallod a különbséget, vagy meghülyültél Hwasa miatt?
-Nem! Minden rendben. És...nem is tudom. Bármi jó. - húztam apró mosolyra számat.
-Közelebb kerültem...akkor majd szerzek valamit ami nem csak porfogó szar.
-Köszönöm.
-Minden rendben van ott? Hwasa rendesen tanít? Eszel eleget?
-Uhum. Órákig nyektet minden nap. És tanít főzni!
-Hwasa tud főzni? - kérdezte meglepetten.
-Aha! Nem sokat, de tud.
-Hol vagy most? - váltott témát.
-A halastónál. Éppen etettem a halakat.
-Van kint veled valaki?
-Hwasa valami magazint olvas a pihenőben - pillantottam a nő felé.
-Jungkook az? - kérdezte, mire bólintottam - Add oda egy kicsit! - nyújtotta a kezét.
-Azt mondta adjalak oda neki. Várj! - álltam fel Jungkooknak magyarázva.
-Nem kell, húzok mert még dolgom van. Pár nap és megyek. Meg viszek valami izét is...
Halkan felnevettem a bizonytalanságán. Gondolom nem sűrűn vesz szuvenírt amikor épp ölndökölni megy... Igen, végül Hwasa mégis beavatott egy-két dologba.
-Fogadj szót Namjoonnak ő az egyetlen épeszű...leteszem.
-Rendben szi... - köszöntem volna, de akkor már megszólalt a sípszó.
-Most letette? - kérdezte Hwasa mikor átnyújtottam Namjoonnak a telefont.
-Azt mondta hogy dolga van.
-Csessze meg... Meg akartam kérdezni hogy van e körömlakklemosó...
-Nem hiszem hogy tart itthon - nézett furcsán Namjoon, logikusan.
-Akkor holnap elugrok venni egyet...vihetem Jimint?
-Csak ha megy veletek valaki. Akkor nem bánom. - ment bele Namjoon könyörgés nélkül.