~Jungkook szemszögéből~
A ruhákat szórtam a bőröndbe mikor értesítésem jött. Gondoltam Namjoon írt hogy mikor küldi az infókat a melóról, de kurva nagyot tévedtem.
A szemöldököm rendesen összeszaladt az egyik ellenes maffia fejének számát nézve. Na de az üzenet. Na az kibaszta a biztosítékot.
"Add át a szőke patkányt, vagy mi vesszük vissza de akkor ne számíts semmi jóra"
Feltételezem hogy a "szőke patkány" Jimin akart lenni. De hogy minek kell nekik, az egy rejtély. Amit meg kell oldanom még mielőtt holnap elrepülök a világ másik végébe. Orrnyergemet dörzsölve indultam Jimin szobálya felé.
Gyorsan meg is fordultam vele és a szobámban találtuk magunkat. Nagyon nézelődött, pedig semmi extra. Majdnem olyan mint az övé. A bazi nagy gardróbot kivéve.
-Szívesen hagynálak nézelődni de most ültesd le a segged a kanapéra mert van valami amit kérdezni akarok.
Megszeppenve tette amit mondok, látszott rajta hogy totál nem tudja, de még tippje sincs hogy mit akarok tőle.
Gyorsan előkerestem egy képet a hapsiról, és azonnal az orra alá toltam.
-Ismered? - vontam fel szemöldökömet.
Ahogy sejtettem, hirtelen elfehéredve kapott levegő után.
-Szóval igen. Fasza. Még egy szar a nyakamba - ültem le hajamba túrva - Rendben - sóhajtottam - Akkor most mondd szépen el honnan ismered.
-Izé...-ficergett - Muszáj?
-Nem. Csak kötelező. Most - váltottam szigorúbb hangnemre.
Meg is hozta a hatását, tekintve hogy rendesen fél tőlem. Hozzáteszem feleslegesen. Egyelőre. A lényeg hogy azonnal beszélni kezdett.
-Hát... Nála voltam ezelőtt. De megszöktem.
-Esetleg hallottál dolgokat is?
-Pár üzleti meg ilyen izéket néha...de esküszöm véletlenül! - kapta rám ijedten tekintetét.
-Nyugodj meg nem eszlek meg érte. Sőt! Jól fog ez jönni nekem. De így már tudom miért akar annyira vissza szerezni...
-Mi? - remegett meg hangja.
-Pár perce küldött egy üzenetet amiben téged követel. De már értem miért. Nyilván nem akarja hogy ez meg az hozzám jusson el - húztam halvány mosolyra ajkaimat.
-N-ne! Kérlek Jungkook! - térdelt le elém, nem kicsit meglepve - Bármit megteszek! Komolyan! Bármit, csak ne adj vissza neki! - könyörgött kétségbeesetten.
-Jézusom állj már fel vagy valami - néztem rá döbbenten - Dehogy adlak oda neki...
-Tényleg? - csillantak fel szemei.
-Szoktam viccelni? - válaszoltam kérdéssel.
-Köszönöm! - ugrott nyakamba hirtelen.
Köpni nyelni nem tudtam ahogy ott ültem, és rámakaszkodva ölelt meg. Egyrészt soha nem gondoltam volna hogy fog. Másrészt engem még kb soha nem ölelt meg senki. Márhogy magától meg ilyesmi. Szóval egy ideig tanácstalanul ücsörögtem aztán esetlenül de megtapogattam a hátát. Márhogy nyugtatásképp vagy pótölelés. Tudja tököm.
-Szivesen... De már engedj el lassan.
-Igen! - tette meg azonnal - Bocsánat... Csak tényleg nem akarok visszamenni oda... Szóval nagyon megörültem és azért...
-Nem kell magyarázkodnod - álltam fel én is - Nem csináltál semmi rosszat. - kezdtem az ajtó felé terelni - Csak legközelebb figyelmeztess mielőtt rámugrassz mert nem szoktam hozzá.
-Rendben. - bólintott komolyan.
-Na menj, még pakolok. - nyitottam ajtót, de nem igen mozdult - Akarsz mondani valamit?
-Öhm... Izé... Mikor jössz vissza? - bökte ki.
-Max egy hét. Miért? Nem szimpi Hwasa? Idehívjam Namjoont? - kaptam elő a telefonomat.
-Nem nem nem! - kapálózott.
-Akkor? - tettem zsebre a készüléket összevont szemöldökkel - Miért érdekel?
-Csak kérdeztem... Itt sem vagyok...
Egy pillanattal később már tényleg egyedül álltam ott.
Ez a srác teljesen érthetetlen.
De kíváncsi lettem mik történtek vele hogy térdre borulva könyörgött.
Gondolom nem volt saját szobája meg nem járkálhatott. Meg esetleg fájó seggel mehetett aludni.
Na ez viszont az eszembe juttatta hogy miért akartam megvenni először. Ágytornára.
Meglátom. Egyelőre nem lennék képes csinálni vele semmit. Ráadásul láthatólag irtózik bizonyos dolgoktól.
Feltűnt hogy mennyire utálja ha a derekát fogom. Gondolom ez is amiatt a csótány miatt van. De majd eltaposom, semmiség. Jiminnek nagyobb cucc. Azt meg majd kikúrálom vagy mi.
Egyelőre ki kell találnom max pár óra alatt hogy hogy védem meg Jimint és Hwasat amíg nem vagyok itt.
~Jimin szemszögéből~
Rettenetesen megijedtem hogy Jungkook átad nekik...a legrosszabb rémálmom az a hely és az emberek. De főleg Ő... Akinek fogalmam sincs a nevéről mert mindig csak a "főnök" meg az "uram" megszólítást hallottam. Nem mintha akarnám tudni a nevét. Már a puszta látványa is egy pillanat alatt görcsbe rántja a hasamat és légszomjam is lesz tőle...
Néha ha becsukom a szemem megint abban a dohos és piszkos szobában találom magam a falatnyi ruhámmal, vacogva arra várva hogy vajon mikor jutok legközelebb ételhez. És tartva attól hogy mikor rángatnak át a szobájába hogy szórakozhasson velem. Levezesse a gőzt... Ahogy ő mondta mindig.
Tartottam tőle hogy Jungkooknak is csak ezért kellek majd. Hogy ezért költött rám egy vagyont, de pozitívan csalódtam. Eddig legalábbis.
Jó érzés volt megölelni. Régóta nem öleltem meg senkit és régóta nem ölelt meg engem sem senki. Bár az elején kényelmetlen volt neki, ezért meglepett hogy viszonozta. Vagyis valami olyasmi. A hátpaskolás vajon ölelésnek számít?
Ezekkel a gondolatokkal haladtam a folyosón, ahol Hwasa jött szembe velem.
-Ah Jimin hát itt vagy! - tette csípőre kezeit - Már mindenhol kerestelek! Na gyere, mesélek kicsit egy nagy tál valami mellett mert éhen akarok halni! - ragadta meg karomat s a lépcsőn kezdett húzni.
-Kihagyhatnánk a részt ahol azt mondod el mit csinál Jungkook?
-Persze - rántott vállat - Nem is kell még megtudnod. Te figyelj csak... Mi van a hűtőben? - nyitott be a konyhába.
-Nem tudom. Nem nagyon nyitogatom. - ismertem be - Főleg rendelni szoktunk. Meg ilyesmi.
-Aha... - tárta ki a hűtőszekrényt - Ez csont üres. Mondom mi a terv - fordult felém - Rendelünk valamit, és csinálok gyorsan egy gyümisalit magunknak. Amíg várjuk a rendes kaját azt megehetjük mondjuk a szobában és beszélgetünk. Mit szólsz?
-Jó...rendelhetünk pizzát?
-Kérlek mondd hogy nem ananászosat akarsz - húzta el a száját.
-Miért tetetnék ananászt a pizzára? Az... Az nem fura? - értetlenkedtem.
-Tessék! Köszönöm! - hajolt meg előttem poénból.
-Ki köszön és mit? - jelent meg Jungkook belökve az ajtót.
-Hogy Jimin sem érti miért van ananász a pizzán.
-Mi bajod az ananásszal a pizzán? - fordult felém értetlenül.
Na én itt teljesen elvesztettem a fonalat. Most akkor a pizzára tényleg szoktak ananászt tenni, vagy csak szivatnak? Vagy esetleg ez valami egyedi cucc?
-Én... Én nem tudom. Azt sem tudtam hogy van ilyen - tártam szét a karomat értetlenül.
Jungkook nevetve borzolta össze a hajamat, s a hűtőhöz lépve kapott ki egy hideg ásványvizet.
Meglepetten néztem Hwasara, aki viszont döbbenten nézte az ivót.
-Te mióta nevetsz? - tette fel a kérdést - Évek óta ismerlek és még csak egyszer láttalak nevetni. Akkor is mert egy kém lebukott és megölték!
-Mi? - csavarta vissza a kupakot - Miről beszélsz?
-Nevettél!
-Dehogy!
-Mondom! Pár pillanattal ezelőtt ott áltál - mutatott elém Hwasa - és nevettél!
-Délibáb volt! - legyintett Jungkook.
-Te is hallottad ugye Jimin?!
-Talán... - bizonytalanodtam el egy pillanat alatt.
-Jajj ne csináld! Nevetett! - csapott a pultra a lány reményvesztetten - Mindegy...
-Ha befejezted, akkor elmondom miért jöttem le. - dőlt Jungkook a hűtőnek.
-Inni? - találgatott Hwasa.
-Gázban vagyunk - hagyta figyelmen kívül az immár komor nőt - Jimin kell valakinek, aki vissza is szerzi ha nagyon akarja.
Szavai hallatán ismét eluralkodott rajtam a pánik, és hirtelen mindennél jobban össze akartam gömbölyödni és úgy tenni mintha nem is léteznék.
-De nem fog lépni, mert tart tőlem. Szóval amig tudja hogy Jimin a közelemben van, addig minden remek.
-Elutazol holnap, nem? - vágott közbe Hwasa.
-De. És pont ezért viszem magammal Jimint is.
-Hogy engem??
-Ismersz más Jimint? - kérdezett vissza ismét. Megráztam a fejemet - Akkor igen, téged.
-Nem viheted el! - emelte fel a hangját Hwasa.
-Miért ne vihetném?
-Mert nagyobb veszélybe sodornád őt is, és magadat is. Munka közben nem fogod tudni magad mellett tartani. Testőrt nem vihetsz vagy feltűnést keltenél. Egyedül nem hagyhatod mert baj történik. Ha elviszed csak szarabbul járunk. Hagyd itt, majd mi vigyázunk rá!
-Gondoltam mindenre Hwasa de nem hagyhatom itt!
-De el sem viheted!
-Akkor mi a lófaszt csináljak?! - emelte fel a hangját Jungkook.
-Mindenek előtt nyugodj le mert olyan feszült vagy mint egy pattanás. Hagyd itt Jimint velem meg Namjoonnal. Minimum 6 másik ember dolgozik itt, ha nagyon kellene simán meg tudjuk védeni, vagy kivinni innen. De nem hiszem hogy eljönnének ide.
-Én is így gondolom. - bólintott Jungkook - Ha csak egy kicsit is gondolkodnak, azt hiszik hogy Jimin már mindent elmondott. Akkor pedig nem lenne értelme elvinni.
-Ez mit jelent? - szólaltam meg csendesen, mire mind a ketten rámnéztek.
Hwasa aggódó tekintettel nézte ahogy szabályosan remegek és lever a víz a félelemtől.
-Hogy nem kell beszarni, minden rendben lesz egyelőre - válaszolt Jungkook.
-Aha... Jó... - bólintottam nagyot nyelve, de nem nagyon hittem el.
Magam elé bámulva hallottam egy kis susmorgást, de túl elfoglalt voltam a halálfélelemmel hogy figyeljek arra is.
Nem sokkal később viszont azt hittem hogy a döbbenettől ájulok el.
Két erős kar fonódott körém, míg a fejem egy mellkasnak ütközött. Esetlen és furcsa ölelés volt, de mégis megnyugtatott.
-Nem visznek sehova. Nem kell félned. Megígérem. - szólalt meg hamar.
Bólintva jeleztem hogy felfogtam amit mondott, és lassan viszonoztam az ölelést.
Furcsa volt megölelni Jungkookot, és tudtam hogy nagyon kényelmetlenül érzi magát tőle, mert be volt feszülve. Éppen ezért nem csodálkoztam hogy hamar elengedett, és még annál hamarabb el is tűnt a konyhából.
-Tudod Jimin... - szólalt meg Hwasa míg Jungkook után bámultam - Soha nem ölel meg senkit.
-Mi?
-Jungkook soha nem ölel meg senkit. Még kényszerből sem. Soha...
-Akkor engem miért...?
-Nem kellett noszogatni - mosolyodott el - Na akkor! Pizza! - vette elő a telefonját - Milyet kérsz?
-Sonkás kukoricás... - válaszoltam elkalandozva.
Vajon miért ölelt meg, annak ellenére hogy nem szereti?