🦋Valmar, Bruno X Spacc, Manuel ff.🦋

Milán - 8. Rész

-Este felment mert nagyon részeg volt... Te meg elaludtál rajtam...- motyogtam és legszívesebben ott maradtam volna egész nap a mellkasán.
-Akkor úgy látom az éjjel fordult a kocka...- kuncogott halkan.
-Úgy tűnik... Maradhatok még így egy kicsit...?- néztem fel rá cukin.
-Persze, ameddig csak szeretnél... Nem megyek sehova ma úgyse...- nevetett.
-Oké...- lehajtottam újra a dejemet a mellkasára, ami nem tudom hogyan, de az éjjel folyamán lekerült róla a póló. Csak most vettem észre, hogy milyen izmos is valójában...
Simogatni kezdte a hátamat, ez ment úgy tíz percig, aztán hangos lejövetelt hallottunk. Peti.
-Mmhhhh mi a szar van veleeemmm...- nyöszörgött.
-Ici picit berúgtál, drága barátom...- suttogott Milán, hogy ne zavarjon nagyon a pihenésben.
-Mit csinál rajtad a húgom?- motyogott Peti olyan lassan, mint aki be van állva.
-Csak pihen...- mosolygott Milán és áttért a fejem simogatására.
-Ne rajtad pihenjen már... Ott a saját szobája, a kanapé, pihenjen azon.- forgatta a szemét.
-De ez most kényelmesebb, nem fogsz innen felállítani.- bújtam hozzá mégjobban.
-Áhh... Leszarom... Felőlem le is szophatjátok egymást... Csak adjatok valamit a fejfájásomra...- ült le mellénk, mire sóhajtottam.
-Csak sikerül felállítanod...- morogtam, majd a táskámban kezdtem kutakodni Aspirin után.
-Nesze...- dobtam mellé a dobozt és visszaültem Milánra. Ez elég izén jött ki, mert telibe oda ültem ahová nem kellett volna... Mert éreztem, hogy áll...
-Ammm... Eskü meg magyarázom...- motyogott amikor érezte a súlyát a jelenlegi helyzetünknek.
-Ráér...- mutattam az ujjamat a szám előtt, hogy maradjon csöndbe, majd Petire mutattam úgy, hogy ne vegye észre. Milán bólintott, én pedig elfoglaltam a helyemet a mellkasán.
-Na ki mit csinál ma?- pattant fel Peti.
-Én itthon leszek, nincs ma dolgom...- motyogott Milán.