🦋Valmar, Bruno X Spacc, Manuel ff.🦋

Milán - 7. Rész

-De van közöm hozzá, a bátyád vagyok és még kurvára kiskorú vagy!- kiabált már Peti.
-Jól van már, ne ordítsál hülye gyerek! Élvezkedj a párnádon és akkor bassz le ha csinálok valami baromságot, ne amikor semmit nem csináltam!- hadartam és tovább ettem.
-Jézusom... Ilyen két Mariccsal élni...? Asszem kezdek félni...- húzódott el tőlünk Milán.
-Jaj nah, nyugi tesó, max őt ütöm le...- forgatta a szemét a bátyám.
-Tudod kit üssél le idióta! Magadat amiért ilyen barom vagy!- csaptam fejbe.
-Állítsad le magadat, mert geci nagyot kapsz!- emelte fel a kezét, mire Milán cselekedett és közénk ült.
-Nyugodjatok meg nah, ne veszekedjetek már az első nap...- simított végig mindkettőnk hátán.
-Jól van... Bocs...- nézett rám Peti.
-Mindegy...- sóhajtottam.
-Nézzük végre a filmet és együnk...- dőlt hátra Milán és így is tettünk. Végig nevettük az estét, előkerült az alkohol is, Peti full részeg lett, Milán csak álmos lett, én meg csak keveset ittam.
-Nem megyünk el sétálni? Úgy bepörögtem tyuhuu!- pattant fel Peti.
-Te inkább ne menj már sehova, mert össze vissza mennél...- nevettem, mire megéreztem, hogy Milán a vállamra dőlt, mert elaludt...
-Ahj... Jó... Megyek aludni... Jóéééjt...- botladozott fel Peti az egyik szobába.
Fel akartam kelteni Milánt, hogy mi is menjünk végre, de nem kelt fel. Nyöszörögve bújt hozzám, a súlya miatt mindketten eldőltünk ahogy ölelt.
Hát... Így aludtam el az első napunkon Milán alatt nappali kanapéján.
Reggel én keltem később, Milán mellkasán feküdtem, ő meg a fejemet simogatva keltegetett.
-[Y/N]... Kelj fel, már 10 óra...- suttogott.
-Mmhh... Jó reggelt...- motyogtam.
-Neked is... Mi történt itt az este...? Hol van Peti...?- kérdezte halkan, mert látta hogy még kissé kómás vagyok.