🦋Valmar, Bruno X Spacc, Manuel ff.🦋

Milán - 5. Rész

-Ésss... Te... Szoktad így... Próbálgatni is... Amiket látsz a neten?- jött utánam.
-Hát... Konkrétan nem nagyon, csak úgy... Normálisan... Nah... Hát... Szerintem 16 évesen azért már nem annyira gáz...- motyogtam.
-Miért lenne? Természetes dolog, nem gáz ez, az már hamarabb, a mai világban, ha nem tudsz semmit ezekről, amíg el nem veszted...- nézelődött és a mellettünk álló alkalmazotton látszott, hogy meglepődött a mi... Fantasztikus témánkon...
-Lehet, nem tudom... Minden esetre, velem ilyen gond nincs... De amúgy mik ezek a kérdések?- nevettem.
-Hát... Csak kíváncsi vagyok, hogy kivel fogok együtt élni... Petit már ismerem, téged még nem annyira...- vonta meg a vállát.
-Ohh... Értem... Hát, nem vagyok egy nagy rejtély, elég hamar ki lehet ismerni, csak sokan félreértenek.- vettem vopna le egy párnát a polcról, de nem értem fel.
-Mutasd, leszedem... Hát, én általában nem ismerek félre senkit, meg nem tűnsz rossz embernek... Nagyon nem...- adta a kezembe a párnát.
-Köszi... Hát... Ez a párna borzalmas számomra, de Petinek tökéletes esti elfoglaltság lesz...- nevettem.
-Hát igen, a jó csajokat szereti... Mármint, nekem nem kellenének ilyenek, nehogy azt hidd...- mentegetőzött.
-Oké, nem feltételeztem, de örülök, hogy nem vagy olyan mint a bátyám... Két Peti... Na az igazán hasonlítana egy világháborúra...- nevettem és bedobtam a még kintről szerzett kosarunkba azt a fantasztikus párnát.
-Figyu, kifizetem én, menj ki addig nyugodtan, 5 perc és jövök...- mosolygott rám a pénztárnál.
-Hát jó, de vigyázz Peti nőire...- adtam oda neki nevetve és ki mentem a boltból.
Milán alig 4 perc múlva kijött, odaadta a párnát egy kék zacskóban, illetve volt nála egy rózsaszín zacskó amit eléggé dugdosott.
-Mit vettél még?- nézegettem a keze felé.
-Majd otthon megtudod...- vigyorgott.
-Hát jó... Menjünk...- azzal haza indultunk.