🦋Valmar, Bruno X Spacc, Manuel ff.🦋

Laci - 5. Rész

-Hogy miért vagyok piros? Azért mert mindjárt beverek egyet neked!- morogtam.
-Héé, nyugi kislány, tudod, hogy sokkal erősebb vagyok nálad.- vigyorgott.
-Kapd be...- forgattam a szememet.
-Majd te Laciét...- nevetett.
-Ez egy igazán jó ötlet...- nézett rám perverzen Laci.
-Hamarabb leszopom Brúnót mint téged...- álltam fel és elindultam a kijárat fele.
-Várj már... Ne durcizz...- húzott vissza Laci.
-De igen, na hagyj engem!- rántottam ki a kezemet az övéből, de Brúnó mellkasával találkozott a fejem.
-Nem mész sehova, ülj szépen vissza, igyál, vagy csinálj amit akarsz!- lökött vissza a székemre.
-Hagyd Brúnó, elmegyünk, megsétáltatom, jó?- állt fel Laci.
-Nem vagyok kutya hogy sétáltass!- mpndtam kiakadva, de mintha meg se hallotta volna tovább beszélt a bátyámmal.
-Jó, vidd, de nagyon vigyázz rá, oké? Elvileg vele kéne lennem végig...- sóhajtott Brúnó.
-Ne aggódj, vigyázok rá, csak sétálunk, aztán... Nem tudom... 2-3 óra múlva ide visszajövünk...- agyalt Laci.
-Jó... Hívj, ha baj van... Tudod a számomat...- egyezett bele Brúnó.
-Oké... Na gyere kicsi lány...- nyújtotta a kezét, amit megfogtam és kimentünk. Minek is ellenkezzek?
-Hogy hogy így hagytad, hogy elhozzalak?- sétáltunk el a Margit szigetre. Igen. Kézen fogva.
-Mire megyek vele ha ellenkezek? Úgy is az lesz amit te akarsz, mert Brúnó addig basztat...- motyogtam.
-Vissza mehetünk még ha gondolod...- sóhajtott.
-Nem, ha már eljöttünk idáig... Vehetsz nekem fagyit... Vagy vattacukrot...- vigyorogtam rá.
-Amit szeretnél, még nyitva van minden, nincs olyan késő...- mosolyodott el.
-Oké... Te mit akarsz?- nézelődtem.
-Nem tudom... Talán vattacukrot...- agyalt.
-jó, akkor én is, csak más ízt, aztán... Nem tudom, tépkedjük... Oké?- indultam el a vattacukros standhoz.
-Nekem oké...- jött oda hozzám.