Lisa Schumacher
-Összegezzük egy kicsit azt, amit eddig is tudunk.-szólalt fel Helena fél perc hallgatás után, ami neki órákra elegendő csenddel volt egyenlő-Ma reggel az átlagosnál gyengébbnek érezted magad, annak ellenére, hogy te kaja megszállott vagy mégsem maradt meg benned semmi...Hát én őszintén nem tudom mit mondjak. Ha a teszt negatív, akkor a gyomorrontástól kezdhetjük a találgatást, de konkrétat, csak az orvosok tudnak mondani.
-Ha pedig pozitív....-meredt maga elé Mick. Ilyenkor gondolkodott, nem a szokásos elkalandozás, nem, ez annál sokkal több. Amikor ennyire üvegesen nézett a semmibe épp magában mérlegelt. Ritkán láttam ilyennek. Utoljára talán akkor, amikor először engedtek be apához és tudatták, hogy nagy vonalakban mire lehet számítani a jövőben. Akkor nagy csatát vívott magában, összerakta a kis lego darabokat, amelyek minden darabján egy kis részlet volt abból, amit ezáltal elveszíthet. Ezúttal is ez járt a fejében, hogy ha terhes vagyok, akkor apa után engem is elveszíthet. Épp csak, hogy visszakapott és én is visszakaptam őt. De egy kisgyerek ezen nem változtat.
-Ha pozitív, akkor anya leszek.-gondolkodtam hangosan és tüdőmet teleszívtam levegővel . Kicsit rémisztő elgondolás, meg kell hagyni. Elég hamar elkezdtük megtervezni a közös jövőnket , talán mert egyikünknek sem volt kérdőjeles , hogy lesz ilyenünk. Kétségem sincs felőle , hogy Jules remek apa lesz és a csillagokat is lehozná, ha a kis szeme fénye azt kérné tőle. Visszaemlékeztem a pillanatra, amikor a gyerekkori otthonom hátsókertjében játszadozott Helena kis szörgombóc állatkájával és a lány szavai. Igaza volt, Jules szereti az életét és szeretné, ha a jövőben is minden jól alakulna. A szemei előtt ott az a kép, amit egyesek, többek között én is ideálisnak nevezünk. Egy álom, amit elért, szerelem, házasság, gyerek és halálig való boldog élet, amiben végignézed, ahogy a gyereked és az ők gyerekeik felnőnek . De elég felkészültek vagyunk arra, hogy ez az időszak most vegye kezdetét? A Marussia egy kezdet, ezt Jules mindenkinél jobban tudja. A csapattal letesz néhány fontos alapot, amire majd erősebb alakulatoknál építkezhet. Lenne ideje arra, hogy a gyerekére figyeljen? Ostobaság, ő biztosan kerítene, de azzal más szempontból veszítene. Képes leszek majd azt nézni, hogy a felkészülését hanyagolja? Apa se tudta a kettőt párhuzamosan csinálni. Az otthon töltött éveit szánta arra, hogy a szeme fényeit boldoggá tegye, úgy, hogy csakis ránk figyel. Kicsi koromtól fogva tudtam, hogy mit csinál, mit kockáztat és mi az, amiben verhetetlen. Elfogadtam korán, hogy sok korombelivel ellentétben nekem nem adatik meg, hogy naponta együtt vacsorázzon a család, de nem fogom elfelejteni, hogy az elemis éveimben minden hétfői beszámolóidőben büszke mosollyal meséltem apa vasárnapi teljesítményét. Ha épp nem volt versenyhétvége, akkor gyakran gokartozni mentünk vagy egyéb apa-lánya programokra, de megtanultam becsülni azt az időt . Majd jött Mick. Akkoriban jöttem rá, hogy nem az én világom a száguldozás, de időnkénti hobbiként megfelel. Most visszatekerném az időt azokra az elmulasztott napokra, amikor nem tartottam velük Mick edzéseire, mivel időt tölthettünk volna együtt. Kamaszkor és hülye voltam, mert nem fogtam fel azt a mondást, hogy minden nap az utolsó lehet. Vicces, azt mondják, hogy az ember a hibáiból tanul, de ezt a mondást még mindig szívesen hagyom a süllyesztőben . Meg kell élni minden nap minden óráját, percét és másodpercét. Ha nem teszed, akkor veszítesz és csak utólag tudod meg, hogy mit.
-Nincs még meg az eredmény?-érdeklődött halkan az öcsikém és a kagyló fele nézett, ahol a tárgyat hagytam
-Nézd meg, de ne mondd el, hozd ide.-utasította Helena, Mick pedig elindult, de a helyiség közepén megtorpant
-Azt nem lepisilted?-húzta fel orrát a szöszi, miközben tőlem várta a válaszokat, de Hel adta meg
-Most komolyan ezzel tudsz foglalkozni csodabogár? Hozd már, utána kezet mosol és kész is. Mi olyan nagy ügy?
-Lehetne valahogy úgy megoldani, hogy nem szúrjátok le egymást?-kérdeztem unottan, de szívverésem egyből felgyorsult, amikor Mick visszaindult felém a kis tárggyal, majd leült mellém
Vasárnap reggel hatalmas napsütés várt a pálya fölött, égetrengető lárma és borzasztó sok ember, akik a futam megtekintésére csődültek ide. A szorgosan tevékenykedő szerelők minden garázsból kiköszöntek, amikor elhaladtunk mellettük, még nem látszott a tapintható feszültség, de csak idő kérdése volt, hogy felszínre bukjon. Mick most velünk tartott a Marussiahoz és bár mondtam neki reggel, hogy mehet a pilótámmal együtt korábban, ő mégis velem akart maradni. Már dél után járunk, a lelátók kezdenek megtelni, de a paddock még mindig tele van emberekkel. Piros pólók, Mercedes logós sapkák, különböző országok zászlói és hasonló felhozatal díszítette már a fűvel borított domboldalakat is, Helena pedig számos alkalommal elmondta, hogy milyen szerencsénk van a hűvösen tartott garázzsal és kényelmes székekkel. A boxban már rendezkedtek, külön helyezték a két pilótának szánt lágy, médium és kemény keverékeket. Jó stratégiával kezdenek, csak ne zavarják a képet különféle kellemetlenségek, mert a B terv már közel sem ennyire hatásosnak ígérkező . Helena kényelembe helyezte magát a sarokban, Mick a 17es kocsit járta körbe és kérdezősködött , én meg Jules után nézelődtem. Az említett vidámat kanyarodott be a folyosóról, szétnézett, majd vigyorogva átölelt.
-Mi ez a fene nagy boldogság?-simogattam a hátát mire nevetve vált el tőlem
-Megbizonyosodtam róla, hogy Chliton nagyon hülye.-nevetett miután egy gyors csókot adott ajkaimra
-Erős fáziskésésed van életem, én ezt már egy évvel ezelőtt is tudtam, pedig te vagy a csapattársa. Most mivel bizonyította az agya magasfokú károsodását?
-Zseniális stratégiára állítottak mindkettőnket , de ő kikérte magának, hogy ne ugyanazzal induljunk, úgyhogy ő a B tervvel fog rajtolni.
-Tényleg balfék.-pislogott nagyokat Mick és ő is leült Helena mellé
-Jules, lenne egy-két dolog, amit meg kéne beszéljünk, ha lehet.-szólította meg Julest a fekete hajú lány, mire én megkocogtattam az öcsikém vállát és jeleztem, hogy ideje tennünk egy rövid kitérőt a Ferrarihoz. Kissé furán méregetve és hátrafele fordulva ugyan, de követett is és csak akkor szólt hozzám, amikor már köszöntünk a pilótáknak és sok sikert kívántunk.
-Szerinted mit akart Helena beszélni a te barátoddal?-vágta zsebre telefonját és leült mellém az asztalhoz, amit Stefano fogalt nekünk arra az esetre, ha véletlenül innen óhajtanánk nézni a 67 körös futamot.
-Bármennyire is tökéletesen ismerem a fürtöst, azt kell mondjam, hogy fogalmam sincs. Nem látok a fejébe és nem is vagyok ott, hogy halljam. Hozol nekem egy üveg vizet?
-Máris.-szökött fel a székről és a pulthoz lépdelt, hogy kérjen nekem a kért italból-Tudod mi járt a fejemben?-dobta kezeim közé az üveget és megtámasztotta magát az asztalon
-Foglalj helyet és ki vele.-irányítottam, ő pedig belekezdett a mesélésbe
-Tudom, hogy a legjobb barátnőd és nem feltételeznél róla ilyesmit, de abba már belegondoltál, hogy csak azért van Lorenzoval, hogy Jules közelében lehessen? Rólad már nem is beszélve, te vagy az első védvonal, mint a legjobb barátnő .
-Mick, ez beteges.-vontam fel szemöldököm unottan, mert belegondolva a dologba is oda jutottam, hogy már csak a feltételezés is nevetséges.-Helena boldog Lorenzo mellett, ha nem emlékeznél, jegyben járnak.
-Csak ürügy.
-Nem unod még? Ez baromság, a képzelőerőd pedig az egekben van, de ne itt használd fel és ne ilyesmire. Tudod, hogy Hel miken ment keresztül a múltban, amikor az apja félrelépett és hogy ezt milyen nehezen tudta megbocsájtani neki. Ha valaki, akkor ő tudja milyen, ha megvezetik az embert. Helena őrült , de nem ilyen értelemben és igaz barát. Tudom, hogy tudod, hogy igazam van.
-Lehet, de akkor miről beszélnek édes kettesben?
-Ha az megnyugtat, akkor majd rákérdek, de ne kombinálj! Idegesítő és nem szeretem, ha ezt csinálod.
-Jó, de akkor tényleg kérdezd meg. Ha nem, akkor én teszem meg, de azt lehet megbánod.
A futam kezdete előtt mindenki elfoglalta szokásos helyét és tűkön ülve várta a rajtot. Mick néhány mérnök mellett állva tanulmányozta a képernyőket , vetett felém egy sejtelmes pillantást és Helena irányába biccentett. A lány kicsit távolabb tőlem ült, rajzolgatott és néha feljegyzett valamit agy bőrrel bevont kis füzetbe. Az asztalt előtte ceruzák borították, néhány tus, meg az egyéb kellékei, amikkel rendkívül aprólékos munkákat szokott összehozni. Mick tekintetéből azt olvastam ki, hogy most vagy soha, különben tudom mi fog következni, úgyhogy inkább közelebb húzódtam.
-Helena, lenne egy kérdésem.-babráltam egy ceruzával, mikor a lány felém nézett
-Csak nyugodtan, én itt közben ezt folytatom, mert ma be szeretném fejezni az összeset.
-Miről beszéltél te és Jules?-nyögtem ki, hogy mihamarabb túlessek rajta, mire a fekete hajú kiejtette kezéből a ceruzát és felkapta fejét. Először rám nézett, majd el a fejem mellett és valahol az öcsém környékén állapodhatott meg. A pultra könyökölt, összehúzta szemeit és elgondolkodva fordult ismét felém.
-Mick ötlete volt ez a kérdés?-ütött meg nyers szavaival. Nagyokat pislogtam, vetettem egy pillantást a szöszire, majd vissza, de egy szót sem szóltam-Gondoltam. Ez a félig féltékeny, félig meg undok hangsúly nem a te műfajod. Sokkal inkább az enyém.-szörnyedt el, de még ezt is próbálta elparodizálni
-Én tényleg nem is akartam megkérdezni, de tudod milyen, megtette volna ő helyettem.
-Igen, tudom, volt szerencsém kiismerni megfelelőképpen.-vette vissza a ledobott ceruzáját és folytatta amit elkezdett-Csak egy tanácsra volt szükségem. Tudod, hamarosan itt az esküvőm és a ruhám még nincs meg. Azt találtam ki, hogy magamnak tervezem meg és olyant fogok viselni. Jules tanácsa azért kellett, mert azt akarom, hogy Lorenzo szemeinek tetszen, de bármennyire is fájó beismerni, a pasid jobban ismeri a vőlegényem , mint én. Sikerült leszűkítenünk a kört három modellre, de a te segítségedre is szükségem lesz a végleges döntéshez. Miért, mit hittél, miről társalogtunk?
-Én nem hittem semmit, csak Mick próbálta teletömni a fejem. Megnézhetem, hogy hol haladsz?
-Nagyrészt már megvagyok, itt vannak.-lökte elém a lapokat, amiken már szinte kész tervek kaptak helyet. Három ruha, kicsit hasonlók, de mégis különbözőek .
-Oo Hel, ezek nagyon gyönyörűek.-biggyesztettem le ajkaimat meghatódva, mert már el is képzeltem bennük a soványka fiatal nőt élete egyik legnagyobb napján-Jules szerint melyik lenne a tökéletes választás?
-A második. Neki az tetszik leginkább.
-Igen, nekem is, az illik hozzád. Csodálatos leszel kisanyám. Te vagy Lorenzo szeme fénye, ne feledd és rám bármikor számíthatsz. Szeretlek ribikém.
-Én is téged mini Schumi.
A futam amilyen jól indult a Marussia csapatának, olyan rosszul is ért véget, mondta ezt párom, aki végül csak egy kört kapott a győztes Rosbergtől és végül 15. helyen végzett. A csapat emberei ezt egy szép helyezésnek minősítették, de Jules úgy vélte, hogy Gutiérrez előzése simán belefért volna még és csak kicsin múlt a manőver . Mick örült, amiért végre ezen a pályán is személyesen jelen lehetett és ennek az lett az ára, hogy különféle fotókat kért, így már meglehetősen sötét volt, mire a hotelhez értünk. Daniel és Sebastian társaságában vacsorázott a kis négyesünk, majd Helena búcsúzott azzal az indokkal, hogy reggel korán kel a Monacoba tartó járat miatt, utána meg Mick távozott, mivel elzavartam aludni. A beszélgetés a továbbiakban nem sikeredett túl hosszúra, mert mindhárom férfi egy 67 körös futam után állt. Jules egy gyors zuhanyzás után az ágyba vetette magát és mire én is visszaértem a hálóba, ő már félálomban volt. Lassan és óvatosan feküdtem be a takaró alá, hátamat a párnának döltve és a haját simogattam, amitől morgott valamit és átölelte a derekam.
-Álmos vagy, kicsim?-kérdeztem, mire közelebb húzódott és bólogatott-Hát igen, hosszú nap volt és hosszú hét. Sokak idegeit próbára tette különböző módon.
-Igen...-dörmögte az álomvilág határán
-Tudod, mostanában sokat gondolkodtam rólunk, meg azon, hogy mi és hogy alakulhat. Nagyon sok lehetőség van, de igazából arra jutottam, hogy ez részben a mi döntéseinken alapszik. Viszont vannak dolgok, amik akaratunk ellenére történnek.-ismét dörmögött valamit-Jules....terhes vagyok.-suttogtam és lenéztem a franciára, hogy lássam a reakcióját.
-Mhm, az jó.-motyogta fáradt hangon, én meg csak mosolyogtam és várakoztam. Mondhatom eredményes volt, mert néhány másodperccel később a szemei kipattantak és mintha csak az élete múlna rajta, úgy kerekedett ülő helyzetbe. Ledöbbenve nézett rám, szája sarkában egy alig észrevehető mosoly húzódott és mellkasa gyorsan mozgott a szapora levegővételektől-Mit mondtál?-kérdezett vissza, mosolya azonban már jóval szélesebb volt-Most komolyan csak attól félek, hogy elaludtam és ezt az egészet csak álmodom, reggel meg mikor rákérdek, akkor megmondod, hogy elment az eszem
-Ne aggódj, azért én másképp fogalmaznám meg, ha a helyzet azt követelné, de nem teszi. Jól hallottad szerelmem, babát várok, akarom mondani várunk.-szipogtam és mikor boldogan átölelt, akkor én is hasonlóan cselekedtem
-Köszönöm. Ti vagytok nekem a legnagyobb ajándékok.-örvendezett, amikor eltávolodtunk egymástól, majd megint közelebb hajolt, de ezúttal ajkaink találkoztak.
Meglepetés!!!
Ismét itt vagyok és ne haragudjatok rám a rohadt sok késés miatt, de az iskola még online formában is lefáraszt.
Most tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre, úgyhogy ha nem nagy kérés, írjátok le commentbe.
Szeretlek titeket!!!
♡