Krampusz

Amanda - MIKULÁS

Mikulás idegesen igazgatta az asztalára kikészített tálat, tele mézeskaláccsal. Amandát várta.

Miután hazaért, lefekvés helyett azonnal a manókhoz sietett. Fogalma sem volt, kit keressen, így hát Aladárhoz ment, aki éppen az egyik játékgép mellett ellenőrizte a gyártási folyamatot. Aladár azt mondta, mágiaügyekkel Amanda foglalkozik. Mikulás úgy döntött, az lesz a legegyszerűbb, ha áthívja a manót.

Amanda pontosan érkezett. Piros sapkája alól barnán göndörödtek elő hajfürtjei, pirospozsgásan mosolygott, amikor belépett az ajtón. A rövid, udvarias csevegés után Mikulás azonnal a tárgyra tért, miután a manólány leült az asztal mellé.

– Krampusz azt mondja, gyerekkorában megátkozták. Ezért nem bírja a mágiát. A saját szememmel is láttam, a közvetlenül rajta alkalmazott mágia elgyengítette és úgy tűnt, fizikai fájdalmat okoz neki. A közvetett mágiával nincsen problémája.

Amanda összeráncolta a homlokát.

– Milyen mágikus kiképzést kapott?

– Nem tudom, azt mondta, az apja oktatta, mert kivette az iskolából, így...

Bekopogtak. Mikulás szabadkozva lépett az ajtóhoz. Krampusz még be sem lépett, máris beszélni kezdett.

– Megnéztem Olivér üzenetét. A tiéd mit mondd? Az enyém szerint... – Krampusz megtorpant és elhallgatott.

– Ő itt Amanda. A mágiaügyekért felelős manó Télvárosban. Éppen rólad beszélgettünk – mondta Mikulás őszintén.

– Mágiaügyért felelős... – ismételte halkan Krampusz. – Utánam nyomozol?

– Csak gondoltam, nem árt, ha egy hozzáértő is megnézi, mi a helyzet az átkoddal.

Krampusz megrázta a fejét.

– Mondtam már, gyerekként történt balesetből származik és...

Amanda felállt a székről és Krampusz elé sétált. Vékony hangja határozottan csengett, amikor megszólalt.

– Nagyon különös, hogy a közvetlen mágiára reagál, de a közvetettre nem. Az átkok nem így viselkednek, hacsak nem direkt ezzel a céllal készítette őket valaki.

– Arra gondolsz, szándékosan csinálták? Hogy elmenjek az iskolából? – tátotta el a száját Krampusz.

Mikulás szomorúságot és megrökönyödést látott hullámzani a szemében.

– Igen, akár ez is lehetséges. Sajnos az átkot megtörni csak az tudja, aki alkalmazta.

Krampusz az állán kopogtatta a mutatóujját, úgy gondolkodott.

– Voltak páran, akik utáltak. Belzi például, vagy esetleg Vincent, aki azóta se adta vissza a Necronomiconomat – sóhajtott elgondolkozva Krampusz.

– Van egy varázslat, ami elárulja, ki a felelős.

– És hogyan működik? – kérdezte óvatosan Krampusz.

– Egyszerűen beazonosítóm az átkot, és hozzákapcsolom ahhoz, aki létrehozta. A következő pillanatban meg fog jelenni itt az átok gazdája. A mágia évszázados nyomokat hagy, a te átkod még friss, így nem is kell majd sokat várnunk. Mikulás azt mondta, rosszul viseled a mágiát, ha rád szórják ki, úgyhogy kicsit kellemetlen lehet, de csak pár pillanatra. Mit szólsz?

Mikulás Krampuszt figyelte, aki először a padlót nézte, nagyot sóhajtott, belekapaszkodott a mellkasán keresztben futó láncba, majd Mikulásra, végül Amandára nézett. Bólintott.

– Csináljuk. Ha Belzi lesz az, holtbiztos, hogy leültöm, pedig sosem szoktam verekedni.