– Az pedig ott a nagy játékgyártó üzem. Manapság sajnos sokkal kevesebb játék készül itt, mert támogatásért cserébe rengeteg nagy céget bevontak elődeink az üzletbe. Szerintem jobb lenne visszaszerezni az irányítást, mit gondolsz?
– Igazad lehet – felelete kábán Krampusz. A feje tele volt Mikulás hangjával, aki az elmúlt egy órában a falu összes nevezetességét megmutatta neki. Orrába beült Mikulás szaga, és ha túl közel sétáltak egymáshoz, Mikulás palástjához is hozzáért a könyöke. Az a palást olyan puhának és melegnek tűnt, hogy Krampusz akaratanul is elképzelte, milyen lenne a lobogó kandallótűz előtt belecsavarva ülni, miközben... szerencsére riadalmában félrenyelt, így nem tudta befejezni a gondolatot.
– Minden rendben? – csapkodta Mikulás a hátát. Krampusz köhögve, könnyes szemmel bólogatott. – Azt hiszem, végeztünk. Mindent megmutattam, ami fontos.
– Köszönöm – krákogta Krampusz, amikor újra kapott levegőt.
Csendben sétáltak egymás mellett. Krampusz az elmúlt egy órában végre megismerte a falut, de hógolyót is gyúrt és megnyalt egy jégcsapot. Fejében zsongott a káosz, végül a legegyszerűbb, és legsürgősebben megoldásra váró problémát választotta.
– Mi lesz a munkám most, hogy kitaláltuk, nem fenyítünk gyerekeket?
YOU ARE READING
Krampusz
RomanceKrampusz egész életében az ijesztgetésre készült, mégis legbelül puha, mint a plüss. Vajon hogy fog ő így gyerekeket zsákba dugni és virgáccsal elnáspángolni? Adventi naptár, amely december elseje és karácsony között íródik. Napi két kis nyúlfarknyi...
