Krampusz

A lista - MIKULÁS

– Na? Mit látsz?

– Semmit – rázta a fejét Krampusz.
Mikulás felszusszant. Órák óta próbálták előcsalni Krampusz erejét. Az Akadémián azt tanították, minden krampusz egyedi, ezért az erejük is máshogy mutatkozik meg. A több száz év alatt rengeteg feljegyzés készült erre vonatkozólag. Volt olyan krampusz, aki szintén varázsgömböt használt, némelyiknek tűz kellett, volt, aki madárbélből olvasta ki a választ, és Mikulás emlékezett egy régi történetre, ahol a krampusz állatvérben fürödve találta meg a rossz gyerekek nevét.

– Nem hittem, hogy ennyire nehéz lesz – vakarta a fejét Mikulás.

Krampusz megvonta a vállát. Olyan elveszetten meredt maga elé, hogy Mikulás legszívesebben megölelte volna, hogy megvigasztalja, de visszafogta magát. Elvégre ki tudja, Krampusz hogyan reagálna.

– Na, ki fogjuk találni, oké? – veregette meg helyette Krampusz vállát. Ez eléggé baráti és bátorító mozdulat volt.

– Megmutatod a listát? – nézett fel rá Krampusz.

Mikulás előkereste a palástja alatt lévő egyik zsebből, és letekerve Krampusz elé borította az asztalra.

– Nem lehet ennyi gyerek jó – rázta a fejét Krampusz. – Nézd, ezek itt testvéreknek tűnnek! Öten vannak, nem hiszem, hogy mind az öten jól viselkednek. Mindig van egy fekete bárány.

Krampusz rábökött az egyik névre, majd hátraugrott.

– Au! Megégetett! – morgott Krampusz a szőrös mutatóujját dajkálva.
Mikulásban végre felbizsergett az öröm.

– Érintsd meg a neveket!

– De hát megégetett!

– Csak próbáld ki újra. Kérlek – mosolygott Mikulás bátorítóan.
Aztán Krampusz mellé hajolt, hogy jól megfigyelhesse a folyamatot. Megpróbált nem tudomást venni a tényről, hogy Krampusz mennyire közel van hozzá. Vajon a krampuszok testhője melegebb, mint az embereké? Biztosan, gondolta Mikulás, mert hirtelen mintha forróság csapott volna felé egy begyújtott kályhából.

Krampusz lassan egy másik név mellé csúsztatta az ujját. Amikor a betűkhöz ért, azok felizzottak.

– Au! Megint.

Mikulás Krampusz összevont szemöldökét figyelte. Habár a társa testét szőr borította, az arca több helyen is, például a szája, az orra és a szeme körül szőrtelen volt. Fekete bőre csillogott a csillár fényében. Mikulás megköszörülte a torkát és elfordult.

– Most már csak azt kell megtudni, mit jelent. Vajon azt, hogy valaki jó, vagy azt, hogy rossz? – folytatta Krampusz továbbra is a listát bámulva.

– Azt hogy jó. Mindegyikük jó. – egyenesedett fel a Mikulás.

Krampusz feltűrte a zekéje ujját.

– Meglátjuk. Végignézem az összes nevet. Biztos, hogy tévedtél!