Krampusz izgatottan figyelte a házat, ahogy közelebb lépdeltek felé. A macskaajtón egy fekete kandúr surrant ki, amitől Krampusz összerezzent. A macska megtorpant, sötétben csillogó szemével hosszasan méregette őket, majd Krampuszhoz szaladt és dorombolva dörzsölődött a lábához. Krampusz hiába hátrált el, a macska egyre jobban bújt hozzá, egészen addig a pillanatig, amíg Krampusz hangosan el nem tüsszentette magát. Erre a hangra a kandúr megugrott és elszaladt a közeli bokrok rejtekébe.
Mikulás fürkésző tekintete bizsergette a bőrét. Krampusz felé fordult és a felvont szemöldökre válaszul megvonta a vállát.
– Mi van? Allergia – nyögte, és megdörgölte az orrát, mert zavarta a következő tüsszentés.
Mikulás felkuncogott.
– Tudod, ez egy kicsit vicces.
– Micsoda?
– Hogy szőrösként allergiás lehetsz a szőrre.
– A krampuszszőr és a macskaszőr két külön dolog – morogta Krampusz nedves szemmel.
Körbenézett, hogy megbizonyosodjon róla a macska tényleg elfutott. A távolban már világosodott az ég alja, közeledett a hajnal.
YOU ARE READING
Krampusz
RomanceKrampusz egész életében az ijesztgetésre készült, mégis legbelül puha, mint a plüss. Vajon hogy fog ő így gyerekeket zsákba dugni és virgáccsal elnáspángolni? Adventi naptár, amely december elseje és karácsony között íródik. Napi két kis nyúlfarknyi...
