please don't lie to me/-Isaac Lahey (Befejezett)

4.

Tanítás után azonnal a könyvtárba mentünk. Út közben elmagyaráztam Isaac-nek, hogy nem csak a neten, de talán újságokban is találhatunk némi információt. A könyvtárosunk, Mr. Bane (nem, sajnos nem Magnus Bane A Végzet Ereklyéiből) egy begyöpösödött, öreg fószer, aki nagyon utálja a gyerekeket. Ennek ellenére mégis egy iskolai könyvtárban dolgozik. Nem értem a logikáját, de mindegy is.
A lényeg, hogy Mr. Bane előszeretettel gyűjti az újságokat már az őskor óta. Szóval, igen. Ez a terv. Elméletben könnyűnek tűnt, de gyakorlatban már akadtak problémák.
- Mi az, hogy nem adja oda az újságokat? - kérdeztem hitetlenkedve.
Mr. Bane bosszúsan megrázta a fejét.
- A nem, az nem. Ti kis taknyosok tönkretennétek a kincseimet!
- Tönkretenni? Örüljön inkább, hogy hagyományos úton is szeretnénk informálódni - röhögött fel Isaac. Mellkason vágtam, mire elhallgatott.
- Nézze! Sürgősen kellene nekünk néhány két évvel ezelőtti újság. Van rá mód, hogy adjon párat? - néztem az úrra némileg higgadtabban.
- Hm, van. Adok újságot, - Mr. Bane elmosolyodott, amitől hátrahőköltem. - de csak, ha egy tanár engedélyezi.
Na, ezt nem értettem. Miért kell egy tanár engedélye ahhoz, amit ő tett el? Isaac értetlenül lepillantott rám, de csak megráztam a fejem. Fogalmam sincs mi baja az öregnek, de meg kée nézetni egy orvossal.
- Ööö, könyvtáros bácsi! - szólt Isaac pár perc múlva.
Mr. Bane megigazította a szemüvegét és felnézett rá.
- Tessék, fiam?
- Volt mostanság orvosnál? - Isaac keresztbe font karokkal nézett az öregre.
Lesütöttem a szemem. Ha igy folytatjuk, infó nélkül kell távoznunk a suliból. Ezt pedig nem hagyhatom, mert már túl kíváncsi vagyok az egész végére.
- Hogy mondod? - Mr. Bane elképedve meredt a göndör fiúra.
- Úgy érti, mindjárt visszajövünk egy tanár engedélyével - válaszoltam Isaac helyett, majd meglöktem, hogy mozduljon az ajtó felé.
A könyvtárból kilépve idegesen a hajamba túrtam. Aztán arra lettem figyelmes, hogy Isaac nevet. Rámeredtem.
- Idióta vagy! - közöltem vele nemes egyszerűséggel, majd hozzátettem. - Na, jó! Te menj vissza, keress rá neten. Én pedig szerzek egy engedélyt! - utasítottam ellentmondást nem tűrő hangon, azzal megfordultam és a tanári felé futottam.
Isaac még utánam kiabált valami olyasmit, hogy honnan fogok én szerezni engedélyt. Majd meglátja.
A többi tanárral ellentétben, egyetlen egy van, aki kedvel engem. Mr. Casteller a biosztanárunk. Egy magas, vékony férfi, fekete hajjal, melyben már igencsak látszanak az ősz hajszálak Mikor megtudta (ő is pletykákból természetesen), hogy van egy farkasom egyik óra után bent tartott a teremben és róla kérdezgetett. Rövidesen rájöttem, hogy Mr. Casteller igazi farkas rajongó. Farkasos pulcsi, póló, tolltartó, mappa, kitűző. Rajongót mondtam? A megszállottra gondoltam. Igen, nos minden órán érdeklődik Zeus iránt, amit az osztály többnyire fújolva fogadja.

- Jó napot, Mr. Casteller! - köszöntem a férfinak, aki éppen a tanáriba indult.
- Á, Raven. Hogy van Zeus? - kérdezte rögtön. Na, ugye...Ki nem hagyta volna.
- Ó, remekül - bólogattam. - Igazából most más miatt keresem. Szeretnék belenézni néhány két évvel ezelőtti újságba, de a könyvtáros azt mondta kell egy tanár engedélye. Szóval...
- Szeretnéd, ha írnék egy engedélyt - fejezte be helyettem a mondatot.
Csak bólintottam. A szívem majd kiugrott a helyéről, annyira izgultam. Most mi van? Sosem csináltam még ilyet, nem hazudtam egy tanár szemébe. Kivéve mikor azt kérdezték jól vagyok-e. De az más téma.
- És ha szabad kérdeznem, mit keresel? - vonta fel egyik bozontos szemöldökét.
- Öhm... - Gyerünk Raven, találki valamit gyorsan. - Szeretnék utána nézni pár olyan esetnek, amikben farkasok is szerepeltek. Érdekel mennyire figyeltek az emberek a vadállatokra - rögtönöztem és csak remélni tudtam, hogy nem lát át rajtam.
Az a baj, hogy nem tudok jól hazudni. Nagy meglepetésemre azonban Mr. Casteller elhitte. Mitöbb, írt is egy engedélyt, amivel boldogan szaladtam is vissza a könyvtárba.
Odaadtam a döbbent Bane-nek, aki továbbra is hitetlenkedve átadta a kért papírokat. Megkerestem Isaac-et, aki leesett állal figyelte, ahogy tele kézzel sétálok felé a könyvtár legvégébe. Isaac szokásosan a legutolsó gépnék foglalt helyet, elbújva egy magas könyvkupac mögött.
- Ezt meg hogy...
- Vannak jó húzásaim - vigyorogtam, miután ledobtam az asztalra a papírokat. - Találtál valamit?
- Ööö, igen - bólintott.
Intett, hogy üljek le mellé. Fogtam egy szomszédos széket, mellé húzva leültem rá. A monitor fénye megvilágította az arcát, a Portland News című hírlap volt megnyitva, azon belül pedig egy gondosan összerakott cikk állt "EGY IDŐS ASSZONY KÉSELTE HALÁLRA UNOKÁJÁT" címmel. Már ettől az egy mondattól is kirázott a hideg.