please don't lie to me/-Isaac Lahey (Befejezett)

21.

Isaac

Sosem hittem volna, hogy ilyen szar lesz Raven nélkül suliban lenni. Legszívesebben most mellette lennék, de beszélnem kell Mr. Castellerrel, és még Kyle-t is a nyakamba varrták.
- Utána néztem a sulinak! Tudtad, hogy egy temető fölé építették? Elképesztő! Nem jelentettek innen paranormális jelenségeket? Fasza lenne szellemre vadászni, te is kipróbálnád? Jó ég! Itt amerikai foci van? Ahonnan én jöttem ott baseball volt. Te bent vagy a csapatban, Isaac? Elég jó formában vagy, szóval biztos! - magyarázta a tanári előtt várakozva.
Be nem állt a szája. Elképzelni sem tudom, hogy tud ennyit beszélni levegővétel nélkül.
- Vannak itt szakkörök? Esetleg sakk, vagy ilyesmi? Nem csípem az erőszakos szakköröket...
Erre a mondatára felkaptam a fejem és értetlenül néztem a fehér hajú srácra.
- Három napja majdnem kitépted egy vérfarkas vállát.
- Az más volt - legyintett le, amolyan "te ezt nem értheted" stílusban, mire megforgattam szemem.
Ekkor kinyílt a tanári ajtaja és az igazgatóhelyettes unottan nézett ránk.
- Kyle Higgins! - szólította a fiút, aki mosolyogva követte.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Mielőtt becsukódhatott volna az ajtó, a biosztanár sietett ki. Rögtön kaptam az alkalmon és megszólítottam.
- Elnézést, Mr. Casteller! - a férfi megtorpant, s türelmetlen arckifejezéssel fordult közbe, majd mikor meglátott ellágyult az arca.
- Á, szervusz Isaac - biccentett halvány mosollyal. - Miben segíthetek?
- Tudnánk beszélni a péntekről valahol? - kérdeztem.
Egy pillanatig habozott, aztán bólintott.
- Persze! - a kistanári felé indult. - Erre gyere!
A kistanári tulajdonképpen akkora se volt, mint egy rendes osztályterem. Csak három asztal volt bent, számítógépekkel, meg egy kisebb méretű szekrénnyel. Mr. Casteller neki támaszkodott az egyik asztalnak, s úgy nézett rám. Én összefontam a mellkasom előtt a karjaimat.
- Mi maga? - kérdeztem lényegretörően.
A férfi mosolyra húzta a száját.
- Hallottál már a látnokokról? - kérdezett vissza. Nem feleltem semmit, ezért folytatta. - Látom a jövőt, de olykor nem tisztán. Amikor azt mondtam valaki meg fog halni, nem tudtam ki lesz az. Ha már itt tartunk...
- Raven és Zeus halt meg, szóval bejött, amit mondott! - vágtam a szavába.
Mr. Casteller hirtelen elfehéredett, úgy nézett ki, mint aki szellemet látott.
- Raven és a farkasa... meghaltak?
- Aztán újraélesztették őket. - egészítettem ki a történetet.
- Várj, ez nem stimmel. Nem nekik kellett volna meghalniuk! - szólt komoran, majd elgondolkozott.
- Nézze, Mr. Casteller. Mi lenne, ha délután eljönne Dr. Deaton rendelőjébe. Ott lesz mindenki. Szeretnénk fényt deríteni mindenre - javasoltam a tanárnak, mire ő bólogatott. Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan beleegyezik.
- Valami nem stimmel - ismételgette leszegett fejjel, majd kába tekintettel rám nézett. - Köszönöm, hogy szóltált Isaac. Raven otthon van?
- Igen, holnap már jön suliba.
- Rendben - biccentett.
Ebben a pillanatban megszólalt a csengő, így némán elhagytuk a tanárit. Az aulába lépve megpillantottam Kyle-t, aki az egyik padon ülve várt rám. Sóhajtva felé vettem az irányt.
Mikor odaértem felpattant, és izgatottan magyarázni kezdte, hogy a mi osztályunkba került. Rátért az órarendjére meg az iskola tanáraira, hogy ők milyen kedvesek. Az emeletre fölérve magunkon éreztem a többiek tekintetét. Eszembe jutott, mikor Raven sétált végig az aulán, miközben mindenki őt nézte. Magabiztos volt, és gyönyörű. Elmosolyodom, valahányszor rá gondolok.
- Isaac! - szólt Kyle, mire megráztam a fejem. A szekrényeknél álltunk, de fogalmam se volt, hogy kerültünk oda. Kyle két szekrénnyel odébb bajlódott a saját zárjával.
- Igen? - kérdeztem a fehér hajút, ahogy kinyitottam a szekrényem.
A fiú bizonytalanul közelebb hajolt.
- Te is érzed ezt? - kérdezte halkan.
- Mit? - húztam össze a szemöldököm.
- Csak, szagolj bele a levegőbe - mondta.
Tettem, amit mondott. Beleszagoltam. Az a jó a vérfarkas létben, hogy az érzékeink szokkal élesebbek, mint egy átlag embernek. Megérezzük, ha egy fajtánkbéli van a közelben. Pontosan ez történt. Összenéztünk Kyle-al.
Vérfarkasok.
Többen is vannak.
A nagy tömegben semmit gyanúsat nem láttunk, csak a szagukat éreztük.
- Hol vannak? - forgolódott a vérfarkasokat keresgélve.
- Nem tudom. De menjünk órára - becsaptam a szekrényem ajtaját, majd együtt elindultunk a folyosó végén lévő teremhez.