please don't lie to me/-Isaac Lahey (Befejezett)

27.

A következő pillanatokban minden összemosódott. Kyle átalakult, fehér bundájára már nem is lehetett mondani, hogy fehér. Fürgefarkas megmaradt falkája kilépett az erdőből és körbe vettek minket, azonban az alfa a földön fetrengve próbálta leszedni magáról támadóját. Bár sötét volt, Zeus mellett valahogy megerősödtem, és tisztábban láttam, mint azelőtt. Láttam az ő szemeivel a történéseket.
Körbe vezettem a tekintetem mindenkin. Megláttam Zacket, aki Ty mellett teljesen átalakult és dühösen villogó szemekkel, vicsorogva bámult minket. Karmain megcsillant a hold fénye.
Éreztem, ahogy a többiek közelebb húzódtak hozzám. Mi öten voltunk, ők kettő vérfarkas híján most csak hatan. Fürgefarkas a körünkön kívül csapkodott a karjával.
- Van valami terved? - kérdezte a bal oldalamon Skyler. Melltartóban és nadrágban állt, testét lángok borították, szeme tűzpirosan égett.
- Mi farncot csinál Fürgefarkas? - kérdezte Isaac, odapillantva.
Ámon megérkezett, akkor Sullivannak is itt kell lennie. - mondta Zeus felmordulva.
-  Figyeljetek! - szóltam halkabban, hogy csak ők hallják. - Ha igaz, amit mondott Fürgefarkas, akkor több dajmon is van itt. Deaton nem értesített, így nem tudom, velük mi a helyzet. De nekünk most azzal kell foglalkoznunk, ami itt zajlik.
- Vagyis? - kérdezte Skyler türelmetlenül.
Vettem egy mély levegőt, és megszorítottam a femrúdat.
-Vagyis, ideje megmutatni, mire vagyunk képesek! - jelentettem ki, aztán egyenesen a velem szemben lévő lány felé haladtam.
Ő nem keslekedett, karmaival azonnal hadonászni kezdett. Az oldalamat súrolta, mire meglendítettem a rúdat és a lábára célozva lesúlytottam. Hallottam a reccsenést, a lány összeesett. Vicsorogva felnézett rám. Tekintetében nem láttam se félelmet, se kétségbeesést. Mintha azt mondta volna "rajta, ölj meg", de én ehelyett letérdeltem hozzá.
- Tényleg egy olyan vérfarkas mellett akarsz harcolni, aki oly sok szörnyűséget művelt? Mond, akartál te egyáltalán életeket elvenni? Az a rengeteg farkas! Te is meg akartad ölni őket, vagy csak parancsot teljesítettél? - néztem sárga szemeibe, amelyek hirtelen zöldre váltottak.
Elkerekdett szemekkel nézett rám. Nem tudta hova tenni a mondandómat. Én se. Egyszerűen csak kicsúsztak a számon.
- Én a helyedben elgondolkodnék, kinek az oldalán érdemes harcolni. Az mellett, aki igazságosan harcol, vagy az mellett, aki a saját katonáit is feláldozná a sikerért? Szép álmokat! - mondtam halkan, majd felemeltem a markom, kinyitottam és a lány szemébe fújtam a port. Miközben beszéltem ügyesen a hátsó zsebembe nyúltam, amibe vérfarkas mérget rejtettem. A biztonság kedvéért.
A lány lecsukta a szemeit. Elájult, állapítottam meg, miután ellenőriztem a púlzusát.
Felálltam. Mellettem Zeus és Kyle a földre terítettek két fiút, Skyler Ty-al harcolt, Isaac pedig Zackel.
Zeus addig rángatta a torkánál fogva a srácot, amíg az már nem mozdult többet. Szóltam a fekete farkasnak, aztán az ő oldalán mentünk Fürgefarkashoz.

A barna bagoly visító hanggal próbálta kikaparni a vérfarkas szemét. Bár az arca tele volt karmolásokkal és vérrel nem hagyta magát.
- Ámon! -szóltam a bagolynak, mire az hirtelen abba hagyta a támadást és a vállamra szállt.
Azt mondja Sullivan nemsokára ideér. - nézett fel rám Zeus, én meg bólintottam.
Szánalmommal néztem le a sérült alfára.
- Látod, milyen helyzetbe sodortad a falkádat? Ostoba háborúba, mert te nem férsz el mellettem! Van ennél szánalmasabb, dolog a világon? - kérdeztem költőien.
- Hülye kis ribanc! Fogalmad sincs mit utasítottál vissza! - utalt a pár héttel ezelőtti kis bulinkra.
Szóra nyitottam a számat, mikor mozgást érzékeltem a szemem sarkából. Fürgefarkas vigyorogva feltápaszkodott. Zeus és Ámon fujtattak idegességükben. Mikor abba az irányba pillantottam, megláttam egy kistermetű állatka ügetett felénk, mögötte egy férfi kocogott.
Hunyorogva próbáltam kivenni mégis milyen állat az és ki az az ember. Mire realizáltam az állat leterített a lábamról. Nagyot puffanva estem a hátamra. A kemény földtől beszprult a levegőm, s kissé hörögve néztem a fölém tornyosuló állatra.
Ocelot, másnéven párducmacska. A macska fújtatva felemelte mancsát, penge éles karmaival a nyakamat célozta, de Zeus megragadta a nyakánál fogva és elhajította jó messzire. A macska nyekkenve csapódott a bokorba.
Ámon szárnyait csattogtatva kezelésbe vette, amit magamban meg is köszöntem neki. Eddig úgy tűnt egy oldalon állunk.
Feltápászkodtam, aztán megláttam a férfit. Szolovjov professzor személyesen. Kissé banba mosollyal méregetette Zeust. Egyszer csak megindult felé, de én azonnal kettejük közé ugrottam. A rúdat magam elé helyezve védtem magunkat.
- Ne jöjjön közelebb! - morogtam az orrom alatt.
- Ó, Raven! Tudtam, hogy te leszel a legjobb társa ennek a dajmonnak! - vigyorodott el. - Mindig is neked szántam őt! Ki gondolta volna, hogy majd együtt vezettek egy kis falkát?
Megölöm! - vicsorgott a hátam mögött Zeus.
- Nyugi! - szóltam neki halkan.
- Fürgefarkas mindenről tájékoztatott. Sajnálattal hallottam, hogy nem csatlakoztál hozzánk. - húzta el a száját.
- Nem is aggódik a macskája életéért? - kérdeztem gúnyosan.
- Ó, mi már eljutottunk arra szintre, hogy külön intézzük el a dolgainkat. Tudnád miről beszélek, ha egy oldalon harcolnánk! - vigyorgott. -De ismerve a tinilányokat, hamarosan megváltozik a véleményed.
Vettem egy mély levegőt, aztán a lehető legkifejezéstelenebb arccal néztem a férfira.
- Árulja el az igazat! Miért én és Zeus? Miért pont akkor találtam rá? - kérdeztem.
- Legyen elég annyi, hogy egy régi közös ismerősünk akarta így. Ő nem lehetett olyan, mint te, ezért rád hagyta ezt a sorsot! -felelte.
- Ki az?
- Valaki, aki miatt még mindig hazugságban élsz! - vigyorgott tovább.
Majd megölt a kívancsiság. Eszembe jutottak a szüleim. Akkor azt gondoltam az a legnagyobb hazugság, amiben éltem. De most kiderült, hogy van még egy rejtély, melyre fényt kell derítenem.
Isaacre pillantottam. A barátom elszántan küzdött Zackel. Semmi másra nem vágytam abban a pillanatban, csak arra, hogy magához öleljen és megcsókoljon.
Skyler Kyle mellett volt, együtt küldték a földre Ty-t, de a fiú azonnal felállt és harcolt tovább. Most legalább kiderül kik Fürgefarkas legerősebb vérfarkasai.
- Hagyjuk a mellébeszélést! Árulja el kiről beszélt! Most! - parancsoltam rá a peofesszorra.
- Azt a gyermeki kívábcsisagodat, te kis szuka! Az apád az! Ő akart egy saját dajmont. De mivel meddő, ezért a kísérlet valamiért nem jött össze! - hadarta el mérgesen, majd mikor rájött, mit mondott elsápadt. - A francba!
Teljesen ledermedtem. Egy újabb titokra derült fény. És én még azt hittem annál már nem lehet rosszabb. De lehet.
- Szóval...Az apám nem is az igazi apám? -kérdeztem remegő hangon.
Zúgott a fejem a sok információtól. Egy hajszál választott el attól, hogy összeessek ott helyben.
- Egy langész vagy, kislány! - rázta meg a fejét Fürgefarkas.
Raven? - kérdezett Zeus, de nem néztem rá. Kábán térdre rogytam.
Raven, kérlek! Ne ess most szét! Tudom, milyen nehéz jelen pillanatban! De a falkának szüksége van rád. Nekem szükségem van rád!  - állt elém.
Szeme narancssárgán világított. Láttam a tükörképem a pupillájában. Egy összetört lányt véltem felfedezni. Úgy éreztem nem is ismerem a családomat.
Egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
- Nem bírom! - suttogtam alig hallhatóan.
Állj fel Raven Lewis! Most azonnal! Térj vissza a valóságba. Dühös vagy! Az jó! Legyél dühös erre a köcsög tudósra! Add ki minden dühöd. Én pedig itt leszek veled, és segítek! - magyarázta Zeus.
Felnéztem. Fürgefarkas Kyle, Isaac és Skyler felé vette az irányt, hogy segítsen a falkájának. Már akik megmaradtak. Szolovjov azonban Ámon es a dajma felé ment, akik élesebbnél élesebb hangokat kiadva harcoltak.
Ekkor Zeusra néztem. Elszántan nézett vissza a szemembe, mire felálltam. Megragadtam a rúdamat és kihúztam magam.
- Akkor hozzuk helyre a dolgokat! - szóltam magabiztosan.
Fürgefarkas után indultam, de valaki megragadta a vállam és visszahúzott. Idegesen néztem az illetőre, de azonnal ellágyultam, mikor megláttam Sullivant.
A férfi zihált és feszült volt.
- Raven...
- Ne mondjon semmit. Nem érdekel ki mellett áll. Csak véget akarok vetni ennek az éjszakának! - fojtottam belé a szót.
Meg sem várva a válaszát, leráztam magamról a kezét és Zeusszal az oldalamon elindultam.
Igaz volt minden, amit Mr. Sullivannak mondtam. Csak legyen vége ennek az átkozott estének!

A rúdat meglendítva tarkón ütöttem Fürgefarkast. A vérfarkas fejjel zuhant a fűbe, olyan erővel, hogy mikor felállt, kiköpött néhány fűszálat és villámokat szóró tekintettel fordult felém.
Nekem rontott. Karmait kivillantva megkarmolta a vállam, amitől a kabátom az eddigieknél is jobban elszakadt.
Frankó... Megint vehetek kabátot!
A rúdat megpörgetve a hátam mögött, elhúzódtam karmai elől és a kezére csaptam a fémmel. A reccsenés visszataszító hangja viszhangzott a fülemben, de sajnos harminc másodperc múlva összeforrt a csont.
Hülye gyógyulás!
Elgáncsolt, mire én kerültem földre. Rám akart lépni, de ekkor Zeus mozgásba lendült és a vádlijára harapott. Fürgefarkas rugdosta, karmolta Zeus fejét. A farkas pedig könnybe lábadt szemekkel ráncigálta véresre a lábát. Kirúgtam Fürgefarkas alól a lábát, és a föld is beleremegett, ahogy földbe csapódott.
Gyorsan felpattantam és a mellkasára léptem, hogy földön maradjon. Ebben a pillanatban Ty és Zack ájultan estek el alfájuk mellett. Testüket mindenhol sebek borították.
- Haszontalanok! - csattant fel Fürgefarkas, de a két fiú csak a szemét tudta kinyitni.
- Még mindig nem akarod feladni? Itt vagy egyedül, sérülten, és még a professzorod is a saját múltját rendezi le! - biccentettem Szolovjov felé, aki Sullivannal fetrengett a földön. Azt hiszem verekedtek, de nem voltam benne biztos. - Tényleg ennyire akarod Portlandet? Tudod, te mennyi város van ezen a világon? Tudod, te mennyi vérfarkas él ezen a világon? Hát most eljött az idő, hogy megtudd. Itt a vége, Fürgefarkas. Nem mondom, hogy örültem neked, de nem akarok hazudni.
Fürgefarkas némán figyelt engem. Tekintetéből semmit nem tudtam kiolvasni, totál kifejezéstelen volt.
- Egyetlen feltétellel megyek el! Egyetlen egyel! - emelte fel a mutató ujját.
- Halljam!
- Ezt a kettőt, befogadod a falkádba! Mindig a saját fejük után mentek, és sokszor megnehezítették a dolgomat! - mutatott Ty-ra és Zackre. - A többieket magammal viszem. Ennyit kérek.
- Ty és Zack csatlakozik hozzánk és ti eltűntök innen. Rendben! - bólintottam. De még ma éjjel! Ha holnap elmegyünk a raktárba és ott lesztek...Meghaltok. Világos? - sziszegtem a fogaim között.
- Igen! - biccentett, aztán felállt.
Fogta a maradék életben maradt, de félholtra vert emberét (fogalmam sincs hogyan tudta mindhármat elvonszolni onnan), aztán eltűnt az erdőben.
Reggel az lesz az első dolgom, hogy a raktárban ellenőrizzem igazat beszélt-e. Zeus ekkor felemelte a fejét és mély hangon vonyítani kezdett.
Nyertünk!
Együtt nyertük meg a csatát!
Kemény voltál! - mondta Zeus és megnyalta a kezem.
Letérdeltem elé és átöleltem. Magamba szívtam a vér és sár illatát.
Mikor felálltam, Isaac húzott magához, aztán éreztem, ahogy Skyler is csatlakozik hozzánk. Kyle és Zeus pedig a lábunkhoz ültek.
Ezt az estét soha nem fogom elfelejteni!
És a java még hátra volt...

~~~

Sziasztook! Most gyors voltam! Itt is van a kövi rész! :)

Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem tetszett! <3