please don't lie to me/-Isaac Lahey (Befejezett)

23.

Berontottam a lány öltözőbe. Kyle futás közben világosan kijelentette, hogy utál megfutamodni és inkább szembeszállna Zackel. De vannak esteket, mikor a megfutamodás a legjobb módszer. Féluton szétváltunk és ő ment a fiúk öltözőjébe. Mivel Zack nem tud kettészakadni, csak az egyikünket követheti.
Az öltözőben három sorban álltak a szekrények, közöttük egy hosszú padot helyeztek el. Egy pillanatig nem tudtam hova bújjak, végül az egyik szekrény mögé esett a választásom. A szívem a torkomban dobogott, mellkasom szabálytalanul emelkedett s süllyedt. Próbáltam lenyugtatni magam, de ekkor hallottam kitárulni az ajtót.
Hát persze, hogy utánam jött!
Befogtam a szám, hogy ne vegyem olyan hangosan a levegőt, de felesleges volt. Tudta, hogy itt vagyok.
A helységben néma csend uralkodott, így tisztán hallottam a lépteit. Lassan közeledett felém.
Én voltam a préda, ő pedig a vadállat.
Éles csikorgás hallatszódott.
- Milyen alfa az, amelyik elfut a harc elől? - kérdezte mély hangon.
Nem feleltem, csak visszatartottam a levegőm.
- Tudod, első pillantásra klassz csajnak tűntél. Kemény, határozott. Majdnem elvágtad Fürgefarkas nyakát. Ez maradjon köztünk, de lenyűgöztél! - folytatta.
Jobb kezemet lecsúsztattam a hátsó zsebemhez. Emlékeim szerint van ott egy kisebb tőr. Csalódottan vettem tudomásul, hogy nincs nálam semmilyen fegyver.
Gyorsan körbe pillantottam. Ha valahogy meg tudnám szerezni a sarokban, egyedül árválkodó baseball ütőt...
- A barátaitok, Mike, Peter és Clark érdekes dolgot meséltek rólatok. A különc és a senkiházi...Igazán romantikus! És a kiméra meg a pokolkutya! Egészen elborzaszt- szólt Zack újabb csikorgást követően.
Kell nekem az az ütő!
Végül minden mindegy alapon erőt vettem magamon. Előjöttem rejtekhelyemről, egyenesen az ütőhöz rohantam.
Sikeresen megkaparintottam, mikor oldalról hatalmas ütés ért. Zack rám vetette magát, amitől mindketten a földön kötöttünk ki.
A hátamon feküdtem, próbáltam összeszedni magam, Zack pedig felettem térdelt. Felemelte jobb karját, éles karmai megcsillantak a lámpafényben. Lesúlytott rám, meg akart karmolni, de még időben megállítottam.
A percek óráknak tűntek, mikor végre sikerült lelöknöm magamról. Felpattantam és az ütőt is megragadtam.
- Ha csatlakoztatok volna hozzánk mindent megtanultatok volna a képességeitekről! - nevetett Zack.
Felállt. Még mindig mosolygott.
- Kösz, de megoldjuk nélkületek is! - szóltam gúnyosan.
Zack szeme kéken világított. Összehúzott szemekkel néztem, ahogy az arca eltorzul, majd vicsorogva, görnyedt háttal állt.
- Te nem béta vagy? - bukott ki belőlem a kérdés. Zack azonban válasz helyett nekem rontott.
Reflexből meglendítettem a baseball ütőt. Zacket erősen arcon találtam, s a szekrénynek vágódott. Csak az járt a fejemben, hogy miért kék a szeme.
A bétáknak sárga nem?
Zack kihasználta a habozásom és a vállamnál fogva átdobott az öltöző másik felébe. Hatalmas koppanással értem földet az ajtó mellett, mikor az nagy hévvel kitárult. Fehér folt suhant el mellettem, aztan egy fájdalmas ordítást hallottam.
Kyle farkas alakban éppen Zacket tépte meg.
Rögtön felpattantam és hozzájuk léptem.
Zack minden erejét összeszedve, szó szerint ordítva dobta le magáról Kyle-t, mintha csak egy plüssállat lenne.
Kyle nyüszítve falnak csapódott, a hangra összeszorult a gyomrom. Éreztem, ahogy a düh ellepi az agyamat. Mikor Zack fel akart állni, lesúlytottam az ütővel egyszer, aztán még egyszer. Eltörtem a lábát, de tudtam, hogy pillanatokon belül meggyógyul.
A vérfarkas végül visszaváltozott, és most a fájdalomtól torzult el az arca. Leguggoltam elé, majd a nyakánál fogva a szekrénynek nyomtam.
- Rajta! Ölj meg! - zihálta véres arccal. Meze szakadt volt és véres. Bal karján hiányzott a ruha, de a válltömése valamennyire megvédte.
Oldalra fordítottam a fejem, Kyle ekkor állt négy lábra.
- Kyle, jól vagy? - kérdeztem tőle aggódva. A farkas megrázta magát, aztán támadó pózban vicsorogni kezdett. Aprót biccentettem, aztán ismét Zackre vezettem a tekintetem.
- Na, mi lesz? Mutasd meg milyen alfa vagy! - fintorgott a fiú, de mikor erősítettem a szorításomon a kezemhez kapott.
- Ó, hiszed vagy sem, hamarosan megtudod! De addig is...szakadj le rólunk! Ha még egyszer ilyen akcióhoz folyamodtok a haveroddal ezüst tálcán kínalom fel a falkavezéreteknek a fejeteket. - szóltam vérfagyasztó nyugalommal. - Jegyezd meg, ti jöttetek a mi területünkre, itt mi diktálunk! Felőlem azt csináltok Mike-al meg a bandájával, amit akartok, de engem és a barátaimat hagyjátok békén!
- Fürgefarkas azt mondta te meg Zeus együtt veszélyesebbek lehettek! Bárkit a mi oldalunkra tudnátok állítani...
- Szóval erről van szó? - vágtam a szavába. - Vérfarkasokat akar toborozni?
- Nem csak azokat...olyanokat akar, mint ti! -  motyogta levegőért kapkodva.
Elképedve értelmeztem a hallottakat. Fürgefarkas dajmonokat akar, de mégis hogyan?
Kyle morgása rázott vissza a valóságba. A fejével intett az ajtó felé. Kár, hogy nem tudok olvasni a gondolataiban, de így is értettem mit akar mondani.
Vettem egy mély levegőt és elengedtem Zack nyakát. Mielőtt fellélegzett volna, ököllel betörtem az orrát, majd felálltam.
- Remélem megjegyezted, amiket mondtam, mert szeretném, ha elmondanád Fürgefarkasnak is! - közöltem vele, aztán a fehér farkassal az oldalamon kiballagtam a lány öltözőből.
Amíg a fiúk öltözője előtt vártam Kyle-ra, elgondolkodtam. Isaacet biztosan lefoglalták, mert különben már itt lenne. Nem éreztem bűntudatot, amiért így bántam Zackel. Megérdemelte. És legszívesebben Fürgefarkassal is ezt tenném. De arra nyílván még várnunk kell.
Vettem egy mély levegőt, aztán lassan kifújtam. Elegem van, hogy az összes vérfarkas lenéz, amiért "falka vezér" lettem, úgy, hogy nem is vagyok vérfarkas. Talán ettől leszek jobb. Vagy mégsem? Annyira új nekem ez a dolog, azt sem tudom mit csinálok.
Egy valamiben azonban biztos vagyok! Nem fogom hagyni, hogy bátsák a barátaimat!