please don't lie to me/-Isaac Lahey (Befejezett)

24.

- Min gondolkozol? - kérdezte Isaac, ahogy egymással szemben feküdtünk az ágyamon.
- Mindenen - feleltem halkan, majd mélyet sóhajtottam. - Attól félek túl kevés vagyok ehhez a főnök feladathoz!
- Ne hülyéskedj! Fantasztikusan kezeled a helyzetet, sőt még Zeus is! - kedvesen elmosolyodott.
- Jó, csak Zack azt mondta nem vagyok méltó arra, hogy egy falka vezére legyek. És nélkülem Zeusszal semmire nem mennétek.
- Zack szopja le a szőrös farkát - vágta rá kapásból, mire hangosan felnevettem. - Imádom, mikor nevetsz! - szólt, s megsimogatta az arcomat. - Ne foglalkozz mások véleményével. Mi itt vagyunk és szükségünk van rátok!
Olyan őszintén beszélt, hogy teljesen megnyugodtam.
- Neked volt már ezelőtt falkád, ugye? - kérdeztem kis idő múlva.
- Igen, volt!
- Elmeséled milyen volt?
Egy pillanatig habozott, aztán felkönyökölt és a kezével megtámasztotta a fejét.
- Az első alfám Derek Hale volt. Tettem néhány rossz dolgot, és hidd el, nem vagyok rá büszke. Aztán csatlakoztam Scott McCall falkájához - mosolyodott el. - Apám, ha látnád Scottot azonnal megkedvelnéd. Ő az igazi alfa, azt a vérfarkast nevezik így, aki saját erejéből érte el ezt a címet. A legtöbb alfa megölt egy másikat, ezáltal elnyerte az erejét. Scott remek barát és alfa volt. Igazi megtiszteltetés volt, hogy a falkája tagja lehettem.
Néztem gyönyörű arcát és olyan boldogan emlékezett vissza mindenre. Gödröcskéitől pedig imádnivalóan mutattak az arcán.
- Aztán jött rossz rész - folytatta halványuló mosollyal az arcán, miközben a hátára fordult. - A lányt, akit kezdtem megkedvelni, Allisonnak hívták. Vele úgy éreztem magam, mintha újra élnék. Mióta vérfarkas vagyok, egyszerűen nem tudtam magamra találni. Allison segített ebben. De - nyelt egy nagyot. - Megölték. Én meg eljöttem Beacon Hillsből, mert semmim nem maradt ott.

Mesélés után mozdulatlan maradt. Én is emésztettem a hallottakat, elég durva. Pillanatokig nem tudtam mit kéne mondanom, aztán rájöttem, hogy ide tettek kellenek. Magamfelé fordítottam az arcát, pár másodpercig gyönyörködtem benne, aztán közelebb hajoltam és megcsókoltam. Mintha meglepődött volna, de gyorsan kapcsolt. Kezét végig vezette az oldalamon, majd a derekamnál fogva magához húzott. Percekig elmélyülten csókoltunk, majd levegő hiány miatt kénytelen voltam elhúzódni tőle.
Isaac arca kipirult volt, ajkai pedig kissé duzzadtak. Elmosolyodott, aztán a hátára fordult, engem pedig a mellkasára húzott.
Meglepetésemre Zeus ebben a pillanatban felugrott az ágyra.
Remélem tisztában van vele, ha összetöri a szíved, szafatokra tépem. - mordult fel. Lefeküdt a lábamra, mire megsimogattam a fejét.
- Ö...Mit mondott? - kérdeztem tőlem Isaac.
- Csak annyit, hogy ha összetöröd a szívem, megöl - ismételtem el neki, amit a farkas mondott.
- Megnyugodhatsz haver, az nem fog megtörténni! - felelte pár perc múlva.
- Szavadon foglak, Lahey! - bújtam hozzá szorosabban, mire halkan elnevette magát.

~~~

Másnap reggel mély vonyításra és morgásra ébredtem. Olyan hirtelen ültem fel az ágyban, hogy egy nagy puffanást hallottam magam mellől, amit aztán egy fájdalmas nyögés követett. Először Zeust pillantottam meg az ajtó előtt állva. Szinte toporzékolt türelmetlenségében, s folyamatosan morgott. Megnéztem a telefonom az időt, fél hat. Dühösen néztem a farkasra.
- Elhallgatnál?
Éhes vagyok, és holnap telihold! Nem bírok az idegeimmel.
- De hajnalok hajnala van! - a farkas újabb morgásba kezdett, mire megdobtam egy párnával.
- Ha lerendeztétek az alfa párbajt, segíthetnél Napsugaram! - szólt Isaac a padlóról.
Ebben a pillanatban feltápászkodott és visszadőlt mellém.
Nem is emlékeztem mikor aludtunk el, már azon is csodálkozom, hogy anyámék megengedték, hogy itt maradjon. Nem is érdekel, csak örülök, ha velem van.
Ránéztem a fiúra, göndör haja össze-vissza állt a fején, de mégis annyira aranyosan festett. Gondolkodás nélkül fürtjei közé vezettem, mire széles mosoly terült el az arcán.
- Nagyot estél? - kérdeztem.
- Aha - motyogta.
- Még szerencse, hogy gyorsan gyógyulsz - kuncogtam, majd lehajoltam, s egy csókot adtam neki.
Átmentem a fürdőbe. Zeus még mindig tiszta ideg volt, rázta a bundáját és morgott. Valamilyen szinten már én is kezdtem érezni a farkas feszültségét. Ahogy Fürgefarkas is elmondta. De ez nem olyan feszültség, mint amikor beszélgetünk egy idegennel...Ez izgalommal teli feszültség. Tisztában vagyok vele, hogyan hat a telihold a farkasokra, Zeus ezt az éjszakát az erdőben tölti, mert teljesen megvadul és nem szívesen vagyok vele ilyenkor egy házban.
A fürdőben megmostam fogam, aztán az arcomat. Mikor felnéztem a tükörbe ijedten hátráltam el.
- Te jó ég! - motyogtam a torkomban dobogó szívvel. - Isaac! - ordítottam el magam.
Magamat néztem és...Megrémültem.
Isaac nagy hévvel tört be az ajtón, s ijedten nézett rám.
- Mi a baj?! - kérdezte, majd hallottam, amint eláll a lélegzete.
- Kérlek, mondd, hogy te is látod!
Bólintott, de nem tudta elszakítani rólam a tekintetét. Elkerekedett szemmel meredtünk egymásra. A szemem ragyogott, mármint szó szerint. Méghozzá narancssárgán, majdnem úgy, mint Sklyernek, de...Nekem nem voltak kicsi lángok a szememben.
Ekkor belépett Zeus, mindketten odakaptuk a fejünket. Megkönnyebbülve láttam, hogy neki is narancs színű a szeme.
Ez is a dajmon szarsághoz tartozik gondolom. - szólalt meg a fejemben.
- Lenyűgöző - szólt Isaac halkan, nem kis meglepetést okozva ezzel.
Elém lépett, majd két kezébe fogta az arcom. 
- Szerintem inkább rémisztő! - hunytam le a szemem.
- Ne! Nyisd ki!
Élesen beszívtam a levegőt, aztán eleget tettem a kérésének. Isaac szeme sárgán izzott, majd mit sem törődve az egésszel hosszasan megcsókolt. Ez a csók teljesen más volt, mint az eddigiek, vagy a legelső. Sokkal több érzelem volt benne.
Na, jól van ám! Még szexeljetek is előttem! Nyálas banda! - mordult fel Zeus, aztán kitrappolt a fürdőből.
Kár, hogy Isaac nem hallja a gondatait, egészen jót nevetett volna rajta.
Mikor elhúzódott, a homlokát az enyémnek döntötte.
- Emlékszel, tegnap este azt mondtam, jelenleg te vagy az egyetlen ember, akit szeretek- suttogta rekedtes hangon, amitől libabőrös lettem. 
A szeme még mindig sárga volt, ahogy a tükörből látva, az enyém is.
- Hát, az jó - feleltem némi tétovázás után, s átkaroltam a nyakát. - Mert én is szeretlek!

Isaac elvigyorodott és szorosan megölelt.

~~~

A gondok csak ezután jöttek. Hiába próbáltam lehiggadni, a szemem ugyanúgy világított. Zeus nyugtalan lelkiállapota meg csak rátett egy lapáttal, mivel össze voltunk kapcsolódva. Isaac ellátott mindenféle tanáccsal, hogyan nyugodjunk meg, de semmi sem használt.
Más ötlet híján iskola előtt ugrottunk be Deatonhöz és a többieket is riasztottuk. Aggódva beterelt minket az irodájába. Két perc múlva Skyler és Kyle is megérkezett.
- Mindjárt elalszom! - huppant le Kyle Deaton székére, és rádőlt az asztalra.
Levettem Zeusról a pórázt, mire megrázta a bundáját.
- Nem kellett volna éjjel fél kettőig játszani - torkolta le Skyler, majd felém fordult. - Mi van a szemeddel?
- Ezt akarjuk mi is kideríteni - szóltam.
- Sehogy nem tudnak lenyugodni! - mondta Isaac Deatonnek.
A doki közelebb jött hozzánk, végig vezette rajtunk a tekintetét, majd csóválni kezdte a fejét.
- A telihold nyílván rátok is hatással van. Hogy érzitek magatokat?
Legszívesebben egész nap az erdőben rohangálnék és felzabálnám az összes nyulat.
- Felpörögtünk. Az érzéseink felerősödtek, pattanásig feszültek az idegeink. És nem értem miért van ez a dolog a szemünkkel - magyaráztan figyelmen kívül hagyva Zeus szavait.

- Tegnap este kutattam. Reméltem, hogy rálelek annak tudósnak a nevére, aki Zeuson kísérletezett...
- És? Megtalálta? - kérdezett közbe Skyler.
-

Igen - felelte. - Viszont a tartózkodási helyét nem tudom. A portlandi egyetemen tanult, talán ott többet megtudhatunk. - tette hozzá.
- Rendben, akkor menjünk! - bólintott Skyler sürgetően.
- Ez szép és jó, de velük mi lesz? - nézett körbe Isaac.
Mind rám és Zeusra néztek. Hirtelen nem értettem az okát, aztán leesett. Tőlünk várják a tervet.
Te mit javasolsz? - kérdeztem gondolatban Zeust.
Váljunk szét. Valaki elmegy az egyetemre, míg ti a suliban vagytok.
De a szemem?
Ó, baszki! Oké, Raven. Nyugodjunk le...
És mégis hogyan, zsenikém?
Az előbb mondtam. Lenyugszunk. Mély levegő...
Tettem, amit mondott. Mély levegő.
Kívülről röhejesen festhettünk, mindketten csukott szemmel próbáltuk lenyugtatni magunkat. Nehéz volt. El sem tudom képzelni, hogy a vérfarkasok, hogy képesek erre. Ilyen nagy önkontrollt gyakorolni, mikor szét vet az ideg.
A valóságba Isaac hozott vissza, ahogy megérintette karomat. Kipattant a szemem.
- Szét válunk - szóltam magabiztosan. - Isaac, Kyle és én elmegyünk suliba. Skyler, tiéd az egyetem, tudj meg minél többet a tudósról - fordultam a lány felé, aki biccentett, aztán a dokira néztem. - Deaton, maga maradjon a rendelőben, hátha Fürgefarkas végre életjelet ad magáról! - elhallgattam, és megint közbe néztem az irodában. Olyan elszántan figyeltek engem. Soha nem dobogott ilyen gyorsan a szívem izgalmamban, mint az elmúlt pár percben. - Mindenkinek érthető a terv, ugye?
- Igen! - mondták egyszerre.
Deatont és Skylert hátrahagyva, előbb hazavittük Zeust, és utána nekivágtunk a napnak.

~~~

Sziasztook! Nos, meghoztam a következő részt!
Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem tetszett! <3