The Big Red Number One -Haikyuu fanfiction -Kuroo Tetsuro x OC (SZÜNETEL)

24.rész

2 nappal az incidens után...

Lassan próbáltam kinyitni a szemeimet, de a pilláim ólom súlyúnak tűntek. Valahogyan mégis sikerült résnyire nyitnom a szemeim, a fény pedig szinte megvakított. Amint megszoktam a fényességet, egy fehér szobában találtam magamat.

Kórházban vagyok? Hogy kerültem ide? Miért fáj ennyire a fejem? És egy még jobb kérdés, miért alszik mellettem Kuroo?

Egy szék volt az ágyhoz húzva, ezen ült a fekete hajú, felsőteste, és feje pedig az ágy szélére dőlve pihent. Jó érzés volt tudni, hogy nem vagyok egyedül, de tudni akartam hogyan jutottam ide.

Nehezen, de megemeltem a kezemet, és végig simítottam Kuroo karján, aki kissé ijedten kapta fel a fejét, de amint realizálta, hogy ébren vagyok, egy mosoly szökött az arcára.

-Jobban vagy?-kérdezte halkan, és törődően.

-Fáj a fejem, és arra sem emlékszem, hogy hogyan kerültem ide, de egyébként megvagyok...-mondtam kissé rekedtes hangon.

-Azt majd később megbeszéljük, miért vagy itt. De azt hiszem felhívom a tesóidat, csak délután jöttek volna, de azt hiszem ha megtudják, hogy felébredtél, Saeko-t megbűntetik gyorshajtás ért.-húzta elő a telefonját és kezdte keresni a telefonszámot.-Ahogy tudtak, jöttek, az elmúlt 2 nap nekik is abból állt, hogy iskola után, minél hamarabb jöttek, Tsukishima-val együtt. Tegnap itt volt Bokuto, Akaashi, és Kenma is. És azt hiszem tegnap délelőtt a csapatod is eljött meglátogatni, edzőstül, tanárostul.-mesélte mosolyogva.

-Jól megijesztettem ezek szerint mindenkit...-gondolkodtam el.

-Mind frászt kaptunk. Na de megyek, fehívom a nővéred.-nyomott puszit a homlokomra, mire én csak vöröses arcal néztem magam elé.

Nem hittem volna, hogy ennyire komoly dolog történt. Az utolsó dolog amire emlékszem, hogy a barátnőmtől sétálok haza felé a sötétben.

Pár perc után a fekete hajú vissza jött.

-Saeko már indul is a tesódért és hívtam egy nővért is.-ült vissza eredeti helyére.

-Neked egyébként nem kéne iskolában lenned?-érdeklődtem.

-Ha arról van szó, hogy te egyedül fekszel a kórházban, akkor pont nem érdekel az iskola. Ismersz, intézek magamnak igazolást.-kacsintott, mire megforgattam a szemem.

Nem sokáig maradhattam kettesben Kuroo-val, megérkezett a nővér, akivel orvos is jött. Elvégeztek néhány vizsgálatot, az orvos szerint a szédülés hamarosan elmúlik magától és ha elmúlt, akkor megpróbálhatok felkelni, sétálni. Addig viszont maximum felülhetek. Az orvos és az ápolónő éppenhogy kiment, az ajtón azonnal berontott a másik két Tanaka, mögöttük Tsukki-val, és végül Kuroo-val.

Saeko és Ryu ölelgetni kezdtek, én pedig csak próbálkoztam levegőhöz jutni.

-Gyerekek, így is szédülök, de lassan megfulladok...-próbáltam lazítani a szorításukon.

-Bocsi!-távoloftak el egyszerre.

-Huh, nektek is sziasztok.-sóhajtottam.

-Remélem tudod, hogy soha többet nem mész egyedül sehova!-szidott Ryunosuke.

-Akkor ezentúl eljössz velem pisilni is?-gondolkodtam el, mire a kopasz megpöckölte a homlokom.

-Baka!-mondta mérgesen.

Tsukishima csak csendesen nézett minket, az az a mellettem ülő Kuroo-t ajándékozta meg szúrós tekintetekkel.

-Saltyshima...-vontam magamra a szőke figyelmét.-Milyen érzés egyedül kibírni Hinata-t, és Kags-t?-kérdeztem ferde mosollyal.

-Yamaguchi kezdi feladni, maradjunk ennyiben.-kunkorodtak felfelé szája szélei, persze csak halványan.-Örülök hogy jobban vagy.-gugolt az ágy mellé.

Beszélgettünk a srácokkal, Ryu mindent elmesélt, hogy mi történt az elmúlt két napban, amíg nem voltam a csapattal. Saeko segített helyettem, már amennyire ment neki.

-Akkor nem vagytok nélkülem élet képtelenek.-sóhajtottam megkönnyebbülve.

-Azért az segítség volt, hogy Kiyoko-san is ott van, ha egyedül lennél menedzserként, akkor nem is próbálkoztam volna.-nyöszörgött nővérem.

-Remélem minél hamarabb szabadulok innen.-dőltem hátra.

Még egy ideig beszélgettünk, aztán egy ápoló zavarta ki a kiscsapatot. Kuroo még egy homlok puszival búcsúzott, mielőtt kipaterolták.

Ezt már esküdni merek, hogy megszokásból csinálja...