The Big Red Number One -Haikyuu fanfiction -Kuroo Tetsuro x OC (SZÜNETEL)

4.rész

A meccset a Nekoma nyerte, bár a macskák végre újra ellenfelet találtak, a Karasuno varjaiban. Takarítás közben rengeteget beszélgettünk, a mérkőzés közbeni rivalizálás egy pillanat alatt elillant. Éppen Kenma-val társalogtam, mikor egy kéz megragadta a felkaromat, és az öltöző elé húzott.

-Mi a fa...Kuroo-kun?-húztam fel az egyik szemöldökömet.

-Meglepi!-vigyorgott.

-Nagyon vicces, a Nekoma kapitánya ellógja a takarítást? Szégyelld magad...-ironizáltam.

-Hihetetlen vagyok. Na de drágám, meg adod ennek a cuki fiúnak a számod?-kacsintott.

-Milyen cuki fiú? Nem látok egyet se.-kuncogtam.

-Mondjuk ez a cuki fiú, drágám?-mutatott magára.

-Még szép hogy nem kapod meg a számom...Drágám?-nevettem.

-De legalább a viccet az érted drága. Na de miért nem kaphatom meg a számod? Nem tetszek?-biggyesztette le a szája széleit.

-Sajnálom, de nem vagy az esetem.-kuncogtam.-Na meg engem nem szedsz fel 20 perc ismeretség után.-túrtam a hajamba.

-Oh, szóval neked a 8 órányi röplabda meccs nézése, az 20 perc. Hihetetlen, hogy azt sem tudod mennyi ideje ismerjük egymást.-emelte a kezét a homlokához, a dráma királynő.

-Milyen szörnyű vagyok, én kérek elnézést. Egyébként meg miért is becézgetsz, drágám?-érdeklődtem.

-Miért ne? Drágáááám...-húzta el ezt a csodálatos becenevet.

-Na jó, irány vissza takarítani, nekem nem hiányzik, hogy lecsesszenek.-indultam meg vissza a terembe, majd mögöttem pár méterrel a fekete hajú is megindult.

Pakolás, és takarítás közben még rengeteget röhögtem ezen a nyomorékon, és a becézgetős játékunk odáig fajult, hogy mostmár egy friss házaspár vagyunk.

Oké, bevallom hogy nagyon előre íteltem a srácot, de mostmár tök jól összehaverkodtam vele...mármint összeházasodtam...vagy mi?

A busz előtt még mindenki elbúcsúzott az új barátoktól, a két kapitány, sötét aurával maguk körül, fogott kezet.

Végül eljutottunk a fájdalmas búcsúhoz "drágámmal" is.

-Aztán jó legyél!-kacsintott egy féloldalas mosoly kíséretében.

-Megpróbálok.-kúszott vigyor az arcomra, mikor búcsúként kezet fogtam a fekete hajú nyomorékkal.

Kuroo már elindult a buszhoz, mikor még utána kiabáltam.

-Kuroo!-hallattam a hangom, mire a fiú hátra fordult.-Kapd el!-dobtam felé egy papírgalacsint, amit sikeresen a kezeiközt landolt.

-Tanaka-san!-kiabálta a nevem Hinata, jelezve, hogy mozogjak már.

-Megyek!-szóltam, majd egy utolsó mosoly kíséretében integettem Kuroo-nak, aki szintén mosolyogva intett egyet.

Felültem a buszra, még pont láttuk ahogy a Nekomata busza is elindul. Az egyik ablakban láttam ahogy Kuroo és az egyik haverja együtt nevet, és közben baszogatják egymást. A mi buszunk is indult, és vissza vitt minket az iskolához.

-Keiko!-szólt oda a drága bátyám.

-Mondjad Ryu.-fordítottam felé a tekintetem.

-Mit adtál annak a városinak?-kérdezte morcosan.

-Nyugi, csak haverok vagyunk, azon a papírfecnin meg nem volt semmi érdekfeszítő.-rántottam meg a vállaimat.

-Úgy is ki fogom szedni belőled, hogy mi volt az!-pattogott körülöttem.

-Majd meglátjuk!-öltöttem rá a nyelvem.

Megünnepeltük az aznapi meccset, amin hiába vesztettünk, rengeteg barátot szereztünk, és élményekben is gazdag volt.

...Mellesleg Ukai-senpai adott nekünk sertés fánkot, amit a fene se hagyna ki!

Beszélgetés közben én és Tsukishima megint "megtaláltuk egymást", és az oltogatás folytatódott, amit a többiek csak nevetve konstatáltak.

-Kussolj Colos!-kiabáltam a szöszkével.

-Kussolj te!

-Nyugi gyerekek!-törölgette könnyeit Noya.

-Hagyd csak, ezek ketten sose fognak megbékélni.-fogta a homlokát Sugawara.

-Ő kezdte!-mutattam Tsukishima-ra.

-Tök mindegy ki kezdte, haláli szappanoperát lehetne kreálni belőletek!-fetrengett Ryunosuke.

-Hihetetlenek vagytok.-ásított Daichi.

Még élveztük a csapattal a késő délutáni órákat, és kicsit az estébe is belenyúltunk, de végül mindnyájan haza indultunk. Ryu egész úton faggatott, hogy mondjam már el hogy mit adtam Kuroo-nak, de én makacs módon, még mindig nem voltam hajlandó elárulni neki.

Vissza térve arra, hogy tényleg mi is volt a papírdarabon? A telefon számom, annyira küzdött érte, hogy végül úgy voltam vele, "miért is ne?" max ha sokat zaklat, letiltom a számát. Igazából élveztem Kuroo társaságát, nagyon is, de a hangulatot a haverjai is fokozták, hisz mind nagyon jófejek, bár jó párnak megvan az a feelingje, mint Kuroo-nak, ez a tipikus "felszedlek, és az első éjszaka után repülsz is". Igazából kíváncsi lettem, hogy a fura sérós mit fog kitalálni, velem kapcsolatban.

Meg kéne bánjam, hogy odadtam a számom? Lehet...