The Big Red Number One -Haikyuu fanfiction -Kuroo Tetsuro x OC (SZÜNETEL)

11.rész

-Nem megyünk el sétálni egyet?-nyújtózott.

Nekem jó, ti nem jöttök fiúk?- fordultam a két bagoly felé.

Bokuto egy sejtelmes mosollyal nézett először Kuroo-ra, majd Akaashi-ra.

-Ezt mi most kihagyjuk, de legközelebb mi is megyünk.-mondta Akaashi.

-Hát jó. Jóéjszakát!-álltam fel, és megölelgettem Bokuto-t, és Akaashi is kapott egy kissebb ölelést.

A kakasfejűvel egymás mellett sétálva indultunk el a városba. A sötétségbe csak az utca lámpák hoztak homályos fényt, miközben én a fiúval beszéltem, és nevetgéltünk.

Végül az egyik parkban telepedtünk le. Én egy fának döntöttem a hátamat, és úgy ültem a földön, Kuroo pedig fél méterre tőlem feküdt el a fűben. Egy ideig a hülyéskedést folytattuk, majd lassan komolyabban kezdtünk beszélgetni.

-Na és, hány barátod volt Tanaka-san?-kérdezte kaján mosollyal.

-Mit tippelsz?-birizgáltam a fű szálakat.

-Négy-öt, talán hat.-gondolkodott, állára helyezett ujjakkal.

-Nem talált. Igazából még egy sem vo...-szakított félbe.

-Te hazudsz!-ült fel hirtelen.-Biztosan volt már barátod, csak rád kell nézni basszus!-mutatott rám egyik kezével.

-Ezt hogy érted?-rejtettem az arcomat felhúzott térdeim mögé.

Nem tagadhatom, zavarba jöttem Kuroo megnyilvánulása miatt. A szívem nagyot dobbant, a szemeim felcsillantak.

Kuroo szemei a lelkemig hatoltak, egy halvány pír az ő arcán is felfedezhető volt.

-Baszki...-suttogta maga elé, majd tekintetét újra az enyémbe fúrta.

Nem tudtam mit kéne mondanom, csak ültem és a fiút néztem. Végül ő szakította meg a szemkontaktust.

Közelebb kúszott, és egy kis puszit nyomott a homlokomra. Továbbra is csak néztem magam elé, mire egy kósza tincset eltűrve az arcomból elmosolyodott.

-Induljunk el vissza, a lányok letépik a fejem, ha nem viszlek vissza nekik takarodó előtt.-húzódott szélesebb mosolyra a szája széle.

-Ezt mire véljem Fura hajú?-álltam fel a földről, majd mellé lépve elindultunk.

-Szerintem veheted annak, hogy tetszel nekem...nagyon tetszel nekem.-sóhajtotta, de a mosoly nem tűnt el az arcáról.

-Hülye vagy, remélem tisztában vagy vele.-böktem az oldalába a könyökömmel.-Te is rohadt szimpatikus vagy nekem...Drágám.-kezdtem nevetni, amihez ő is csatlakozott.

-Jól van kihívás elfogadva...Chibi-chan.-vigyorgott perverzen.

-Milyen "Chibi-chan"? Annyira azért nem vagyok alacsony!-löktem el a fiút, aki ezen csak nevetni tudott.

-Persze hogy nem, Chibi-chan~.-nyújtotta el a szót.

Végül persze megbékéltem az új becenévvel. A lány szoba előtt egy öleléssel kívántunk egymásnak jóéjszakát.

Lezuhanyoztam, majd bementem a szobába, a lányok egy része már aludt, csak Kiyoko-san és Yukie vártak ébren.

-Na, mik történtek?-kérdezte Yukie, szemöldökét húzogatva.

-Kuroo-val csak barátok vagyunk, nem történt semmi említésre méltó...-simítottam a tarkómra.

-Persze, persze.-vigyorgott továbbra is is a Fukurodanis lány.

-Yukie-san, hagyd Tanaka-sant, ha el akarja mondani, akkor majd elmondja magától...-mosolygott rám a szemüveges szépség.

Nem mondom, rendesen elfáradtam...

Lehunytam a szemeimet, és próbáltam elaludni a futonon, ami le volt terítve. Már mindenki aludt, csak nekem nem sikerült álomba merülni. Végül úgy döntöttem, hogy ráírok valakire, aki rajtam kívül éjjeli baglyot játszik...először nem gondoltam komolyan a baglyot, de végül Bokuto-kunra esett a választásom.

-Te hogy hogy ébren? :D

-Hey Hey! Ezt én is kérdezhetném Tanaka-san :))

-Ott a pont xd Nem tudok aludni...

-Ahogy én se...nem megyünk le a társalgóba? :))

-Mért ne. :))

Azzal magamra kaptam a pulcsim, és kisurrantam a lányok mellett. Lelépcsőztem, a lépcső alján pedig egy Bokuto, egy Akaashi, és egy Kenma várakozott. Kenma kezében szokás szerint játék volt, Bokuto pedig lelapult hajjal állt, az álmos Akaashi mellett.

-Látom nem csak én nem tudok aludni.-léptem melléjük, majd bementünk a társalgóba, ahol letelepedtünk a kanapékon.

-Én tudnék...-ásított Akaashi.

-Nem engedte hogy egyedül jöjjek le.-nyúlt el teljesen Bokuto.

-Na és Kenma?-néztem a fotelban kucorgó fiúra.

-Ő szerintem egyáltalán nem is alszik...-gondolkodott el az ezüst hajú.

-Lehetséges.-kuncogtam.-Akaashi mindjárt elalszik.-vezettem az említettre a tekintetem, aki immár sokadszorra ásított.

-Akaashi!-ült fel a bagoly csapattársához, aki így fejét Bokuto vállára dönthette.

Majdnem hajnali négyig beszéltünk a srácokkal...mármint, Akaashi aludt, Kenma pedig csak néha szólalt meg, így szinte csak Bokuto-val társalogtam, de vele rengeteget.

Vissza érve a szobába, lefeküdve a futonra könnyedén elaludtam, a Bokuto-val történő beszélgetés telejesen letudja fárasztani az embert, nem értem Akaashi hogy bírja...