The Big Red Number One -Haikyuu fanfiction -Kuroo Tetsuro x OC (SZÜNETEL)

33.rész

A napfény enyhén furakodott be a függöny mögül, kellemes szombati reggel van. Egy pillanatra ugyan nem tudtam hol vagyok, de hamar realizáltam, hogy Kuroo nappalijában vagyunk és a fekete hajú még békésen szuszog mellettem a kihúzott kanapén, tenyerét az enyémben pihentetve. Kócos fekete tincsei a lehunyt szemei elé omlanak, ajkai résnyire nyitva. Megnyugtató volt az egyébként pörgős kapitányt így látni...bár örültem volna, hogyha az éjszaka folyamán nem nyúlja le a párnámat...de legalább arra már megvan a magyarázat, hogyan lövi be a haját...

Lassacskán Kuroo is ébredezni kezdett, fejét a párnák közé fúrta, így védve szemeit a napsugaraktól.

-Ébredj te lusta macska...-kezdtem simogatni a haját, mire csak egy morgást kaptam válaszul.-Ha nem mozdulsz meg, elmrgyek a következő vonattal...-fenyegettem, mire rám emelte a tekintetét, és egy morcos arckifejezés kíséretében fordult a hátára.

-Neked is jóreggelt...-mérgelődött, egy ásítással, amelytől még a könnye is kicsordult.-Mit akarsz ma csinálni?-dörzsölte meg a szemeit, hogy jobban lásson.

-Nem tudom, te mit szeretnél csinálni?-támaszkodtam meg az alkaromon és így néztem a még félálomban szenvedő fiúra.

Válaszként csak egy mosolyt kaptam, már ha ezt nevezhetjük válasznak.
Kuroo felült, így ő nézett lefelé rám, én pedig csak elnyúltam a kanapé maradék részén.

-Mit kérsz reggelire?-sóhajtotta a nagy macska és kimászott a takaró alól, a konyha irányába fordulva.

-Te a BBQ-n kívül tudsz csinálni mást is?-szemtelenkedtem.

-Akkor tojást kapsz.-vigyorgott és becsoszogott a konyhába.

Hát, remélem nem gyújtja ránk a házat...mondjuk mit aggódok, ő lakik itt, nem én...

Lassan én is kikászálódtam az ágyból, és a fiú után mentem, aki éppe a tűzhely mellett álldogált, és néha néha megpiszkálta a serpenyőben sülő tojásokat. Mögé lépdeltem, és átöleltem hátulról, mire kicsit összerezzent, de egy pillanat alatt megfordult a karjaim közt, és puszit nyomott a homlokomra. Feléfordítottam a tekintetem, ő pedig félre igazított egy kósza tincset az arcomból.

-Mikor lesz kész?-szippantottam óriásit a tojás illatból, ami belengte az egész konyhát.

-Csak nem megéheztél?-simogatta a felkaromat.

-De, és ha nem lesz kész minél hamarabb, akkor feljelentelek amiért éheztetsz.-nyomtam puszit a fiú arcára.

Kuroo visszafordult a serpenyőhöz, és fojtatta a sütögetést, pár perc múlva pedig együtt indultunk vissza a nappaliba, hogy elfogyasszuk a reggelinket.

Köszönöm hogy elolvastátok, további szép napot! 🌹