Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

6. 3. (36) Rész

Az nap este mi vissza mentünk a Roxfortba és azt mondták, hogy Mollyék majd ki találnak valamit. Az ikrektől könnyes búcsút vettem és felszálltunk a vonatra és amint be értünk a Roxfortba én bele borultam az ágyamba és elaldutam.

A következő nap csak tanultam hisz semmi nem volt ami lekötött volna... Így minden házimat és az elkövetkezendő fejezeteket tanulmányoztam különböző tantárgyakból.

Hajnalok hajnalán mikor a szoba társaim már aludtak az ajtó kinyilt és be kukucskált két fej.
-Ryell, fenn vagy? - hallottam Harry hangját.
-Harry? - keltem fel és oda ki sétáltam majd halkan be csuktam az ajtót... De Ron csak bámulta a holdat és magyarázott valamit. - Hát vele mi történt?
-Szerelmi bájitalt kapott. Megyünk Lumpsluckhoz. Jössz?
-Hát ha már feljöttetek nagy nehezen! - indultam le velük és egészen a tanár szobájához mentünk ahova ő nem nagy kedvvel de be engedett minket, amint be tettük a lábunk és el modtuk mi a baj ő egyből elkezdett dolgozni egy italon ám mikor egy percre el fordultunk Rontól az hátra esett a kanapé mögé... Amin én nem tudtam vissza fogni a röhögésem.
Ám akkor ismét le ültettük és megitattuk vele az ellenszert.
-Mi történt? - nézett ránk megszeppenten.
-Szerelmi bájital. - mondtam egyszerre Harryvel.
-Egy bikaerős. - ingatta a fejét Lumpsluck.
-Cudarul érzem magam. - nézett rám Ron.
-Nem csoda. - húztam fel őt.
-És akkot jöhet egy szíverősítő. - öntött nekünk egy kis italt amit át adott nekünk és Ron egyből le húzta és össze esett habzó szájjal.
-Mi a.. Ron! - ültem le mellé és elkezdtem rángatni őt.
-Tanár úr csináljon valamit! - nézett rá Harry.
-Nem értem mi a baja! - de akkor Harry fel pattant.
-Siess Harry! - raktam Ron fejét az ölembe. - Hé, hé! Lélegezz! - néztem rá ijedten és a szája is csak egyre jobban habzott. - Harry! - kiáltottam a nevét... És akkor Ron megállt Harry pedig vissza jött és bele nyomott valamit a szájába. - Ron? - ő akkor hirtelen ki nyitotta a szemét segítettem neki fel ülni. - Ne hozd rám a frászt többet!
-A lányok fognak a sírba vinni... - dőlt vissza az ölembe.
-Téged nem lehet egyedül hagyni... - borzoltam össze a haját és a tenyerem az arcára helyeztem és egy puszit adtam a homlokára.
-Ha nem ismernélek jól... Akkor rég azt hittem, hogy belém vagy az ikrekbe zugtál bele. - mosolygott mire én meg forgattam a szemem fel álltam és fel húztam Ront és el kísértük őt a gyengélkedőbe ahol egész este ott voltunk vele... És reggel Hermione és Ginny is megérkezett de Hermione a kezét markolászta végig míg én Ginny mellett ültem és a fejemet a vállán pihentetem.
-Hol van az én Von-Vonom? - hallottam Lavendert. - Ugye nagyon várt engem? - jelent meg előttünk.
-Nah már csak ő kellett... - forgattam meg a szemem.
-Ti meg mit kerestek itt? - nézett rám és Hermionére.
-Már megbocsáts, hogy kértem az engedélyed hogy a mondhatnitestvéremmel' legyek. - forgattam a szemem.
-Ezt én is kérdezhetném tőled! - állt fel Hermione.
-Én a barátnője vagyok! - jött közelebb.
-Én pedig képzeld... A barátja!
-Na ne nevettess! Hetek óta szóba se állsz vele! Most, hogy érdekes ember lett, ki akarsz vele békülni!
-Szerinted volt időnk vele lenni? - emeltem fel a fejem és a lányra néztem. - A nyakán lógtál mindig és szó szerint.
-És meg mérgezték te agyalágyult és eddig is érdekes embernek tartottam!
-Ne félj Von-von itt vagyok neked! - jött közelebb.
-Hermione... - kezdte el mondogatni a nevét hirtelen mire Lavender sírva el rohant barátnőm pedig ismét a kezét fogta.
-Gyere... - fogtam meg Harryt. - Hagyjuk itt a gerlepárt.
-Oh te! - nézett rám Hermione. Lassan ki sétáltunk ám Harry elfutott mellőlem és akkor vettem észre, hogy Dracot követi de az eltűnt mikor utol értük volna.

A napokban Lavender gyilkos szemmel nézett engem és Hermionet... Éppen ettünk mikor Harry meglátta Katiet és felpattant... De akkor megjelent Draco és Harry utána futott.
-Fene vinné el a ti kettős harcotokat! - futottam utánuk és útközben rókává változtam.
Egészen a mosdóig mentünk ahol engedtem, hogy Harry menjen be elsőnek és amint be ment én be futottam a kis résen és elbújtam De akkor hallottam ahogy Draco sírt...
-Tudom mit tettél Malfoy! Megátkoztad, igaz? - de akkor ők elkezdtek harcolni mire én próbáltam nem elő jönni és le állítani őket.... Hallgattam ahogy egymásra szórják az átkokat... Ami ellen nem tehettem semmit... és emiatt gyűlöltem magam.
-Sectrumsempra! - kiáltotta Harry és ki futott az ajtón mikor rá jött mit is tett.
-Ne! - bújtam elő és vissza változtam emberré és ott volt Draco aki a vízben vérfoltot hagyott maga után... És az inge vérben úszott. - Hogy volt... Hogy? Vulnera sanentur! - mondtam a varázs igét amit apám tanított régen, elismételgettem egy párszor míg a vér teljesen el nem tűnt. - Draco? - mondtam könnyek között. - Kérlek... Válaszolj... - neki dőltem a falnak és Dracot pedig magamhoz húztam... És lassan végig simítottam az arcán és jelen pillanatban az sem érdekelt, hogy tiszta víz vagyok. - Nem hagyhatsz itt te is... Szükségem van rád... Sajnálom ahogy a múltkor reagáltam! Esküszöm nem fordul elő többet... Csak ne hagyj itt... Nem tudom, hogy jól mondtam-e a varázsigét... - folytak le a könnycseppek a szememből... - Sajnálom... - lassan közelebb hajoltam hozzá és egy lágy csókot leheltem az ajkaira. - Ha hamarabb léptem volna... Akkor most nem lenne ez... - döntöttem a homlokomat az övének ám akkor vettem észre, hogy lélegzik... - Hála az égnek... - adtam még egy utolsó csókot neki... És akkor valaki be nyitott mire én gyorsan le tettem Draco fejét a padlóra és átváltoztam rókává és elbújtam és akkor láttam, hogy az az apám... Gyorsan ki rohantam a mosdóból és felrohantam a szobámba.