4. Rész

1.2K 37 2
                                    

Halkan, bicegve lépkedtem Piton után aki megállás nélkül ment előre.
Be mentünk végül a legközelebbi üres terembe hisz azért ő se akart nagyon sétáltatni.

-Lily! Meg is halhattál volna a troll által! -nézett rám dühösen.
-Tudom de jól vagyok!
-És a lábad?
-Madam Pomfrey jó munkát végzett! Csak pihennem kell!
-Tudod jól, hogy nem bírnám ki ha elveszítenélek!
-Tudom és nem is fogsz! -mentem oda hozzá és átöleltem... Tudtam, hogy félt hisz csak én maradtam neki így mindentől meg akart védeni bár ezt igen tette szóvá de láttam rajta, hogy bármit csinálok ő aggódva figyel engem.

-Rendben... Ha meg bocsátasz én most megyek mert Dumbledoreal van egy kis megbeszélni valóm! -és ezzel itt hagyott. Sokkal jobb kedvvel mentem ebédelni ahol már lassan mindenki ott volt, oda ballagtam a barátaimhoz és le ültem Hermione mellé.
-Nah volt valami? -nézett rám Harry miközben éppen sütőtök krémes kenyeret evett.
-Semmi érdekes. -a barátaim egy aprót bolintottak.
-Most fogunk seprün repülni. -jelentette ki Hermione. A halk suttogásokat huhogások zavarták meg.
-Áh itt a posta! -mosolygott Ron. Néhány embernek egy kis csomagot dobtak le, közöttünk Nevillenek is, néhányan kíváncsian nézték mit kapott.
-Ez egy nefeleddgömb! -mutatta fel az üveg golyót ami kicsit nagyobb volt mint egy tenyér. Fehér füsttel volt tele. -A nagyi tudja, hogy egy kicsit feledékeny vagyok. -itt egy kis szünetet tartott és meg dörzsölte a tarkóját. -Ez a gömb emlékeztet arra ha valamit elfelejtettem. Csak meg kell fogni és ha valamit elfelejtettem akkor piros lesz... Ohh... -a kezébe fogta és a fehér füst nyomban piros lett. Szegény Neville szorgosan törte a fejét, hogy megint ugyan mit felejtett el. Draco eközben ide került hozzánk is ki kapta a kezéből a nefeleddgömböt. Mellettem lévő Hermione meg feszült Ron pedig ökölbe szorult kezekkel nézett a fiúra. Hermione elő kapta a varázs pálcát és Dracora szegezte, ám pont ekkor lépett ide McGalagony professzor.
-Mi folyik itt? -nézett a mi kis társaságunkra.
-Malfoy el vette a nefeleddgömböt tanárnő!
-Csak megnéztem! -forgatta meg a szemét és vissza adta Nevillenek aki most már szorosan a markában fogta -így biztosan nem veszik el-
-Szemét dög! -nézett Ron Dracora mikor a tanárnő elment.
-Várj ez mi? -vett el egy újságot Ron. -Amit Ron kapott a baglyától.
-Valaki be tört a Gringottsba! A tettesek sötét varázslok vagy boszorkák lehettek, a Gringotts koboldjai már megerősítették, hogy a bankból semmi nem tűnt el! A feltört 713-es széfet éppen az nap a büntény napján ürítették ki! -körbe nézett rajtunk és le tette az újságot. -De furcsa... Annál a széfnél voltunk Hagriddal!
-Minden bizonyára furcsa... -néztem Harryre.

‧͙⁺˚*・༓☾»»--⍟--««☽༓・*˚⁺‧͙

Mindenki ballagott a helyre ahol Madam Hooch várt. A Mardekár már ott állt és csak ránk vártak.

-Mire vártok gyertek! -szólalt meg a tanár és sárga szemeivel végig nézett rajtunk. -Mindenki álljon egy seprühőz! -pár perc múlva már mindenki talált magának. -Nyújtsátok a kezeteket a seprü fölé és mondjátok, hogy „fel"! Ms. Potter ha nagyon fáj a lába szóljon! -nézett most rám, aprót bolintottam. Ki nyújtottuk a kezünket és a „fel" szavak hangzottak minden honnan. Nekem és Harrynek elsőre sikerült míg Hermionenak a másik oldalra fordult szegény Nevillenek meg meg se moccant. Azok után, hogy mindenki meg szenvedett, hogy legalább egy kicsit is meg moccanjon, Madam Hooch elmagyarázta a biztonságos repülést és meg mutatta a helyes kéz tartást.
-Rendben. Most mindenki üljön a seprüre és síp szóra rugaszkodjatok el! -a szájához sem emelte a sípot de Neville fel reppent, hisz annyira izgult, hogy véletlen el rugaszkodott, én reflex szerűen elrugaszkodtam és repültem is a fiú után -bár mikor el rugaszkodtam a lábam is megérezte-.
-Neville! -szóltam a fiúnak akinek a szemébe könnyek gyűltek és ijedten nézett rám. -Át tudsz ugrani? -hevesen rázta a fejét. Gondolkodni nem volt időm hisz neki ment egy fának így el kezdett le esni... Én zuhanó repüléssel mentem lefelé és elkaptam a csuklóját ami egy nagyot reccsent. Magamhoz öleltem a fiút -már amennyire tudtam hisz repültünk és dundibb is volt mint én- még időben úgy fordítottam a seprüt, hogy ne fejjel menjünk a földbe ám ígyis le estünk és Nevillet szorosabban öleltem magamhoz.
Amint földet értünk mindenki oda futott hozzánk.
-Jól vagytok? -jött előre Madam Hooch.
-Én igen... De Nevillenek eltört a csuklója... Azt hiszem... -néztem a fiúra akinek halál félelem el kezdett tűnni az arcáról.
-Rendben. Maga Potter? A lábának nem lett megint baja?
-Nem tanárnő csak kicsit jobban fáj. De nem kell elmenjek a gyengélkedőbe.
-Értem. Mindenki maradjon itt. Én elviszem Nevillet a gyengélkedőbe addig senki se szálljon seprüre! -ki hangsúllyozta a "senki"-t majd fel segítette a sebesült fiút és elment. Én csak ott ültem és bámultam ki a fejemből. ~Ezt is el rontottam! -Ron oda jött hozzám és fel húzott a földről.

-Miattam törte el a kezét... -néztem Ronra.
-Dehogy miattad! Ha nem kapod el akkor a nyakát töri ki! -magához ölelt ám én így észre vettem, hogy Draco és Harry veszekszik és Draco kezében ott van a nefeleddgömb, azonnal elengedtem a Weasley-t és kézen fogva húztam magam után.

-Add ide Malfoy! -tette ki a kezét ám Draconak esze ágában se volt oda adni.
-Ennyire kell? Akkor gyere vedd el! -ezzel fel ült a seprüre és már fenn is volt. -Nah mi van Potter? Csak nem félsz?
-Harry fel ne menj! -nézett rá mérgesen Hermione, Harry mit sem törődve Hermionevel fel reppent, ide-oda cikásztak amit mindenki követett a fejével.
-Malfoy állj le! -ordítottam de semmit nem ért.
-Tudod mit Potter! Ha annyira kell kapd el! -ezzel elejtve a gömböt. Harry zuhanó repüléssel ment utána. Miközben Malfoy le jött a talajra Harry ügyesen vezette a seprüt még én magam is csodálkoztam. A vérében van a vezetés. Mikor sikeres földet ért, hatalmas szemekkel nézett a hátunk mögé, lassan fordultam hátra...
-Potter! Azonnal velem jön! -nézett mérgesen, Harry át adta nekem a nefeleddgömböt és McGalagony után ment.
-Há! Ez kell Potternek! Ezek után biztos kirúgják! -fel nevetett, nekem a kezem ökölbe szorult és át adtam a gömböt Hermionenak és trappolva lépkedtem oda Malfoyhoz -nem érdekelve, hogy ez mennyire fájt a lábamnak- ki rúgtam a lábát így a feje koppant a kemény talajon én pedig felé tornyusoltam és a torkára raktam a kezem. Néhány ember ujjongot, valaki nagyon szemekkel nézett ám senki nem jött segíteni a Mardekáros fiúnak.
-Ide figyelj! Ha miattad rúgják ki a testvérem én esküszöm, hogy addig átkozlak és ültek amíg mozogsz! -kezemet neki nyomtam a torkának egy kicsit ám ekkor Ron el kapta a derekam és magához szorított, így nyugtatva és persze, hogy ne menjek vissza Dracohoz, a fiú fel állt és szemei csillogtak. ~Úgy kell neki!
-Hidd el nem éri meg, hogy kicsapjanak miatta! -Ron szorosabban ölelt míg Hermione a vállamra rakta a kezét. Ám én szemeimet végig Malfoyon tartottam és olyan szemmel néztem rá mintha azonnal megölném.... Pukkanás kíséretében át változtam rókává így ki bújtam Ron szorításábol. Mindenki nagy szemekkel nézett rám, hogy én erre, hogy vagyok képes. Hatalmas önuralom kellett, hogy most ne menjek oda Malfoyhoz és ne harapjam le egyik ujját. Bár nem akartam bántani, de azt nem fogom hagyni, hogy a barátaimat bántsa vagy éppen a barátaimat. Hermione le gugolt elém és morcosan nézett rám.
-Ne akarj több bajt! -ekkor fel ugrottam a vállára és sálként funkciónáltam, Hermione ki húzta alólam a haját és hagyta, hogy ott maradjak.
-Mindenki jöjjön be! -nézett ránk ám rajtam és barátnőmön meg akadt a szeme. -Granger! Tegye le a rókát!
-Kérem tanárnő ez nem róka. Vagyis az de ez Ryell. -hadarta Hermione.
-Tessék megmutatni! -nézett rá dühösen. Le ugrottam a lányról és pukkanás kíséretében vissza változtam emberré. -Oh... Mindegy is! Menjenek! -mindenki meg indult -innmáron én is emberként-

‧͙⁺˚*・༓☾»»--⍟--««☽༓・*˚⁺‧͙

Miközben körülöttem mindenki evett én csak piszkáltam az ételem és a mellettem ülő Ronnak a kezét szorongattam amit végül össze kulcsoltam az ujjainkkal hisz alig volt már benne vér de a fiú mit sem törődve evett tovább míg az én lábam az asztal alatt idegesen járt.

Mikor nyitodott az ajtó azonnal el engedtem Ron kezét aki ennek hatásra ő is az ajtó felé kapta tekintetét és a másik oldalamon lévő Hermione is. Harry ballagott be McGalagony kíséretében aki kisvártatva le ült, majd Harry is megfogadta a tanárnő példáját és le ült Hermione mellé.

-Nah mi volt? -kérdeztem egyből.
-Ugye nem csapnak ki?! -nézett rá Ron is.
-Nem tehetik! -rázta vadul a lány is.
-Nem csapnak ki. Sőt! Be vettek a kviddics csapatba! -a szemem el kerekedett. Imádtam a kviddicset mindig arról álmodtam, hogy egyszer én is be kerülök ám íme! A testvérem már benne is van. -Ám rólad nem említettek semmit...
-Nem baj! Nem baj! Ez is nagyon jó! -mosolyogtam rá és szorosan át öleltem.

*𝙳𝚛𝚊𝚌𝚘 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣ö𝚐𝚎*

Már az ágyamban forgolodtam ám csak az járt a fejemben amit hallottam mikor Ryellt és Pitont hallgattam ki. Piton rettentően félti a lányt. Nem tudtam mire vélni hisz nem ilyeneket hallottam Pitonról de inkább nem fárasztottam magam, szemeimet be hunytam és el is fogott a sötétség... Ám ez az álom... Ryell Lily Potter-ről szólt...

Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)Where stories live. Discover now