Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

5. 1. (29) Rész

A nyár hamar eltelt és valamennyire sikerült is feldolgoznom Cedric halálát de éppen annyira, hogy ha látok róla egy képet akkor nem kezdek el sírni.

Ma már a könyveket meg a ruhákat pakoltam el a bőröndökbe mikor az arcomnak csapódott egy újság.
-Erről igazán le szokhatnál! - kiabáltam ki apámnak. Le vettem az arcomról és végig futottam... - Harry... Varázsolt mugli közelben... Dementor... Iskolából való kicsapás. - raktam le a lapot de akkor esett le, hogy mit is olvastam. - Mi van?! - mentem ki és Piton épp az asztalnál ült.
-Jól olvastad. - nézett rám komoly arccal. - Weasleyék várnak a Főnix rendjének házában. - intett a kandalló felé.
-Most? Otthoniba vagyok! - céloztam az igénytelen kontyomra és a hatalmas pólóra és a farmerra.
-A testvéredről van szó.
-Ahj... Igaz... - álltam bele a gandalloba és egy marok hopport vettem a kezembe és ott is voltam a ház előtt ahol éppen Remus ment be, utána mentem és a nyakába ugrottam... De ő csak fel küldött Ronhoz és Hermionehez és mind a ketten a nyakamba ugrottak.
-Heves nap kezdet... - mosolyogtam. - Öt perce még a szobámba pakoltam... Ti mióta vagytok itt? - néztem a két barátomra.
-Kábé fél óra. - rántotta meg a vállát... És akkor az ajtó ki nyitodott és be jött rajta Harry mire én azonnal rá ugrottam és szorosan át öleltük egymást.
-Jól vagy? Hallottunk a dementorrol. Mindent el kell mesélj!
-Hadd jusson levegőhőz! - jött mellénk Ron.
-És az a meghallgatás is! Szörnyű!
-De csak nem rúgnak ki... - néztem a barátnőmre.
-Utána néztem, nem. Hisz az igazságtalanság!
-Abból bőven van mostanság! - ült le Harry. - Mi ez a hely?
-Egy főhadiszállása...
-Ami a Főnix Rendjéé. - fejeztem be Hermione mondatát. - Ami elég titkos.
-Dumbledore alapította, tudjukki miatt.
-Írhattatok volna róla. Semmit nem kaptam egész nyáron! - nézett ránk csalódottan.
-Hidd el én akartam... - hajtottam le a fejem.
-Dumbledore nem engedte! Nem tudhattál semmiről.
-Miért? Segíthetnétek. Én láttam vissza térni Voldemortot és harcoltam vele mikor megölte Cedricet. - a névnél hirtelen hatalmasat dobbant a szívem majd el kezdett szorulni... Nem. Úgy látszik mégsem dolgoztam fel teljesen.
-Harry! Hallottuk a susogásod.
-Ne szégyelld tombolj csak! - jelentek meg az ikrek.
-De ha be fejezted... Hallgassunk valami érdekesebbet.
-Fred, George! - ugrottam a nyakukba és szorosan át öleltem őket majd mi mentünk és el kezdtünk hallgatózni az ikrek egyik kütyüjükkel.
-De nem is felnőtt!
-Ne tévedsz össze Jamessal és Lilyvel!
-Nem a te gyerekeid!
-De úgy szeretem őket!
-Senkije nem maradt csak Ryell és én!
-Meghatóak az atyai érzéseid! Legyenek börtöntöltelékek mint a keresztapjuk? - hallottam apám hangját mire én elmosolyodtam. Ő is itt van.
-Ebbe ne szólj bele Pipogyusz!
-Piton is a rend tagja? - nézett rám Harry.
-Nagyon rég óta. Igen. - bólintottam.
-Tudom amit tudok.
-Mondd el neki! Nekik! - de itt Csámpás le támadta a készüléket így semmit nem hallottunk és végül elszakadt...

A várakozás nem tartott sokáig hisz vacsorázni mentünk... És akkor megjelent Sirius.
-Sirius! - öleltük át Harryvel. - Hiányoztál!
-Ti is nekem! - engedett el és le ültünk az asztalhoz és külön felé témák jöttek fel... De egy meg csapta a fülem.
-... Be sároz mindenkit Caramel aki szerint a Nagyúr visszatért! - nézett ránk Sirius.
-De hisz miért? Hisz Harry látta is. Ez komoly veszély. - szóltam közbe.
-Tudjuk.... De azt hiszi, hogy Dumbledore furja őt.
-Egy épeszű ember nem hiheti...
-Caramel nem éppen az... - ingattam a fejem miközben Harry csak idegesen nézett rám.
-Agyára ment a félelem és aki fél szörnyű dolgokra képes. - nézett el Remus majd vissza ránk. - Mikor Voldemort ereje teljében volt, kis híján mindent el pusztított körülöttünk. Most vissza tért. A miniszter bármit meg tenne, hogy ne keljen szembesülnie ezzel a ténnyel.
-És gyanítjuk, hogy újra tervezi a seregét. Tizennégy éve rengetegen voltak boszorkányok, varázslók és sötét lények hada, most is híveket verbuvál magának és mi is ugyanezt akarjuk tenni de... Ryell te tudsz valamit? Hisz Pipogyusz az apád.
-Piton. De mindegy. - ingattam a fejem mosolyogva. - Én nem és ő se. Ő már nem halálfaló semmi köze nincsen már Voldemorthoz... Hisz mikor édesanyám meghalt... Ő akkor tört darabokra így ő ott elmenekült... Velem. - néztem Siriusra.
-Ez nem lényeg Sirius... - ingattam a fejét a lila hajú lány.
-Nem baj Tonks. Tehát... De a toborzáson kívül más is érdekli őt... Gyanítjuk, jog, meg akar szerezni valamit...
-Sirius! - szólt közbe Mordon.
-Valamit ami hajdan hiányzott neki.
-Elég ebből! Ők még gyerekek! - jött oda Molly. - Rögtön fel is vehetnéd őket a rendbe!
-Jó ötlet! - kiabált Harry. - Ha Voldemort sereget gyűjt...
-Akkor harcolunk! - néztem Harryre majd Siriusra aki elégedetten hátra dőlt és mosolyogva nézett Mollyra.

*****

Másnap arra keltem, hogy engem ébresztenek, hogy megyünk Harry elé de akkor Tonks egy porázzal jött be hozzám.
-Kell az alcához... Te nem teheted be oda a lábad... Hisz te is alátámasztottad, hogy Voldemort él. - egy nagyot sóhajtottam és át változtam rókává Tonks pedig rám adta a pórázt és Sirius is előttem ment el kutyaként.

Az a pár nap az iskolához hamar el telt és Harry és én... A vonatról szálltunk le és engem pedig majdnem le rohant egy Thesztrál.
-Ez mi? - nézett Harry az állatra.
-Mi, mi?
-Ami húzza a kocsit!
-Semmi se húzza a kocsit.
-Hülyeség. - ingattam a fejem. - Thesztrál. - néztem Harryre. - Csak az látja őket akik szembe néztek vagy láttak valakit meghalni. - mentem oda az állathoz és végig simítotram rajta. -Normális, hogy látod. - mosolyogtam Harryre. - Én is látom... De bár ne látnám. - hajtottam le a fejem.
-Anyánk, ugye? - ültünk fel a hintora.
-Igen ő.
-Én is látom őket... - szólalt meg a szőke lány.
-Ő itt... Lüke L... Luna Lovegood. - mondta Hermione.

A hintó el indult és lassan be értünk az iskolába ahol be osztották az elsősőket és el kezdtünk enni és beszélgetni, külön felé témák jöttek fel amin néha nevettünk és néha meg szomorúan biggyesztettünk ajkainkat... De akkor meg szólalt Dumbledore és az egész terembe csend lett.
-Elnézést diáksereg. - nézett végig rajtunk. - Két személyi változás történt a tanári karban. Üdvözöljük Suette-Pollts tanárnőt, a legendás lények tanítóját aki éppen Hagrid tanárúrt helyettesíti jelenleg, és örömmel mutatom be az új sötét varázslatok kivedese tanárt...
-Ez a szak tuti el van átkozva...
-Igen. Minden évben valaki más tanítja. - suttogták a Weasley ikrek.
-... Dolores Umbridge professzort! Bizonyára velem együtt ti is sok sikert kívánok neki. - undorodva néztem a nőre ugyanis apa nagyon sokat mesélt róla... És nem éppen szépeket... - Gondnokunk, Frics úr szokás szerint megkért, hogy figyelmeztesselek... - Umbridge fel kuncogott és lassan vigyorogva fel állt és oda ment Dumbledorehoz.
-Köszönöm igazgató ezeket a kedves szavakat. - mondta nyájas hangon mire nekem kedvem lett ki tekerni a nyakát és ahogy rá néztem apámra ő se állt messze attól, hogy le üsse. - Csodálatos látni ezt a sok kedves, mosolygós vidám arcot. Biztosra veszem, hogy nagyon jó barátok leszünk.
-Hamarabb eszek meg egy sárkányt mint, hogy veled jóba legyek. - dörmögtem az orrom alatt.
-Naná... - mondták egyszerre az ikrek mire rám néztek.
-Gyűlöm őt... - ingattam a fejem.
-Mint tudjuk, a minisztérium már a múltban is fontosnak tartotta az ifjú boszorkányok és varázslók képzését. Bár minden igazgató bizonyos mértékig megújította ezt a nagy múltú iskolát... Ne feledjük, hogy az öncélú újításokat nem szabad támogatni...
-Azt nem kellet volna támogatni, hogy maga ide jöjjön...
-Te nagyon utálod ezt a nőt...
-Soha nem láttam, hogy ennyire utálna valakit... - néztek engem az ikrek.
-... Őrizzük meg azt ami megőrzésre méltó, tökéletesítjük ami tökéletesíthető, de a rossz szokásokat gyomláljuk ki. - vigyorgott majd vissza ment a helyére.
-Köszönjük professzor, szavai igen tanulságosak voltak...
-Shh! - fogta be a számat Fred mikor ismét mondani akartam valamit. - Felfogtuk. Utálod. Oké.
-Tanulságos? Csak süket szöveg volt. - mondta Ron mire én elmosolyodtam.
-Valamit csak jelent. - rántotta meg a vállát.
-Azt, hogy egy főnökösködő némber.
-Rey! - nézett rám Hermione.
-Miaz'? Ez az igazság!
-Elég.... Azt jelenti, hogy a minisztérium beleszól a suli ügyeibe.
-Szenvedni fogok... - ingattam a fejem és le fejeltem az asztalt.