2. 6. (18) Rész

546 20 0
                                    

Másnap reggel le mentünk Hermionehez aki még mindig ugyanúgy megdermedve feküdt az ágyon.
-Bár velünk lehetnél... - szólalt meg Harry. - Szükség lenne rád... - sóhajtott egy nagyot de akkor észre vettem valamit a kezében..
-Hé... - vettem ki az összegyűrt papírt a markából.
-Az mi? - néztek rám, szét nyitottam a papírt és elkezdtem olvasni.
-"Nálunk a leghonosabb halálos kígyófaj a baziliszkusz. E több száz évig elő kígyó jellemzője, hogy aki a szemébe néz az azonnal meghal. A pókok menekülnek előle!" - olvastam fel.
-Akkor a kamrában egy kígyó van! Azért értem mit mondd! - pattant fel Harry mi pedig utána eredtünk.
-De ha puszta nézése halálos... Akkor miért nem halt meg senki? - nézett ránk Ron.
-Mert mindenki tükrön keresztül látta... Vagy éppen nem közvetlen a szemébe nézett... - gondolkodtam hangosan. - Minden egyezik! - néztem a cetlit. - Senki nem halt meg mivel nem a szemébe néztek hanem bármi máson, kamerán, tükrön, tócsán... - indultunk el valamerre ismét Harry után.
-És hol közlekedik? Észre vennénk ha előttünk menne el egy...
-Harry a falban hallja nem? - néztem a testvéremre aki bólintott. - Ron bátyáival eléggé ki ismertük már a Roxfortot így nagyjából meg van mi hol van és akkor ahol Harry először mondta nekünk mikor Lockharttól jöttél ki és mondtad, hogy hangokat hallasz a falból ott egy vízcső volt, és nem tévedek! - mutattam meg a papírt amire Hermione nagy betűkkel rá írta, hogy "csövek". - A Roxfort tele van csövekkel és titkos járatokkal olyan is amit egy tanár se ismer például.
-Emlékszel mit mondott Aragog arról a lányról ötven éve? Egy mosdóban halt meg és mi van ha azóta se ment el onnan?
-Hisztis Myrtle. - néztem a testvéremre.
-Minden tanuló menjen a hálókörzetbe! - hallottuk McGalgony hangját. - Midnen tanárt várunk a második emeleti folyosón! - egymásra néztünk és mi is elkezdtünk a folyosó felé futni és akkor vettük észre... Egy új üzenet és elvileg el is rabolt egy diákot és be fogják zárni az iskolát ha így megy tovább...
-Kit vitt el a szörny? - kérdezte Madam Pomfrey.
-Ginny Weasley. - mondta szomorúan McGalgony és éreztem ahogy Ron megrezzent és meg fogta a kezem... A tanárok elmentek mi pedig ott álltunk továbbra is.
-"A csontváza örök időig a Kamrában hever majd" - olvastam fel.
-Ne... Ginny... A hugunk... - suttogott Ron és rám nézett. Harry elhatározta, hogy segítünk Lockhartnak mivel egyedül nem menne neki... Mintha be akarna oda menni... Szerintem már itt sincs az iskolában... És nem is állt olyan messze az igazságtól éppen akkor nyitottunk be mikor ő a bőröndjeit pakolgatta.
-Megy valahova?
-Igen. Sürgős úgy. Halaszthatatlan.
-Fontosabb mint csomó gyerek és felnőttek élete? - ingattam a fejem.
-De a húgom! - csattant fel Ron.
-Igen... Őt sajnálom a legjobban!
-Ön a sötét varázslatok mestere! Nem mehet el.
-Csak egy csaló. - vágtam rá.
-Nem! Csak egy picit át írom a történeteket.
-Picit? Lehet valaki tényleg megtette de ön! Sikítva rohant el, most is! Életek forognak kockán maga meg elmegy? - kiabáltam.
-Ért egyáltalán valamihez? - nézett rá Ron.
-Igen. Jó, hogy említed a felejtésátkokhoz jól értek! Ha a varázslóim fecsegni kezdtek volna, nem fogynának a könyveim. Ezt magukkal is meg kell tennem. - vette elő a pálcát mire én fel tartottam a kezem mivel nem volt nálam pálca. - Így nem tudsz megállítani! - ingatta mosolyogva a fejét - Exm...
-Aqua eructo! - mondtam és egy hatalmas víz sugár lökte a falnak Lockhartot Harry pedig el vette a pálcáját. - Elmagyarázom majd. - néztem a barátaimra akik nagy szemekkel néztek rám. - Jöjjön velünk. - néztem a tanárra és el indulunk hisztis Myrtle mosdójába ahol szokása szerint megint sírt, el mondtuk neki, hogy hogyan is halt meg valójában... A baziliszkusz. Harry oda ment ahhoz a csaphoz és megvizsgálta.
-Ez a bejárat. - nézett ránk Harry.
-Akkor mondj valamit párszaszóul! - mondtuk Ronnal mire Harry mondott valamit és a előttünk álló mosdó kagylók szét nyíltak és egy le járat lett előttünk.
-Nem szeretem a sötét lyukakat... - ingattam a fejem mikor le néztem.
-Ti le akartok oda menni? Rám nincs szükség! - futott volna el de mi be löktük őt és vártuk, hogy kiabáljon, hogy túl élte-e. - Itt lent borzalmas! - hallottam Lockhart hangját.
-Hé Harry... - hallottam hisztis Myrtle hangját mire én inkább le ugortam és visítva zuhantak végig a csövön aztán jöttek Ronék is és Lockhartra néztünk és Harry és én mentünk előre, Lockhart majd Ron, ahogy mentünk előre hirtelen Lockhart el vette Ron pálcáját de épp szóltam volna neki, hogy azzal nem kéne de inkább be fogtam, amíg ő dumált én csak neki támaszkodtam a falnak és ingattam a fejem, mikor Harryre akarta küldeni akkor magára küldte az átkot és ő pedig hátra esett én pedig fej csoválva sétáltam Harryhez de akkor elkezdett be omolni a barlang és egy halom kő esett elénk és így el választott engem és Harryt Rontól.
-Ugye jól vagy? - kérdeztem egy kis lyukon.
-Nagyjából, és ti?
-Jól. - válaszolta Harry.
-De Lockhart nem annyira...
-Úgy kell neki.. - ingattam a fejem.
-Ryell! - nézett rám Harry. - Mi történt vele?
-A saját átka érte őt! Arra sem emlékszik, hogy ki ő!
-Oké... Akkor. - csaptam össze a tenyerem. - Maradj itt és pakold el a köveket és mi pedig ki hozzuk Ginnyt! - mondtam és el indultam Harryvel aki ismét kígyónyelven beszélt és előttünk az ajtó ki nyílt és be léptünk rajta.
-Akkor ismét együtt. - fogta meg a szabad kezével az enyémet mikor le másztunk a létrán és akkor egy folyosóra értünk aminek a végén Ginny feküdt és azonnal oda rohantunk hozzá és ébresztgettük de semmi..
-Nem fog felkelni. - jelent meg egy fiatal fiú.
-Tom Denem... M-miért nem? - nézett rá nagy szemekkel Harry.
-Ugye nem... - néztem a fogadott hugomra.
-Életben van... De majdnem halott. - sétált oda hozzá.
-Te most szellem vagy?
-Emlék. - vágta rá Tom. - Amit egy napló őrzött ötven évig.
-Olyan hideg... - fogtam meg kezét.
-Ginny kérlek ébredj! - rángatta meg Harry a lányt. - Segíts, Tom! A baziliszkusz...
-Addig nem jön amíg nem hívják. - vette fel Harry pálcáját és ilyenkor bántam, hogy nem volt nálam pálca... Mert még egy varázslat után nekem idő kell, hogy újra használjam mert még nem gyakoroltam olyan sokat...
-Kérem a pálcám! Meg kell menteni Ginnyt!
-Ez sajnos nem fog menni. - ingatta a fejét. - Miközben Ginny gyengül én erősödöm. Bizony... Ginerva Weasley nyitotta ki a titkok kamráját.
-Ő nem tenne ilyet. - álltam fel én is.
-Ő csinált mindent, az üzenetek, a támadások. - mosolygott.
-De miért? - kérdeztük egyszerre.
-Az én parancsomra, elég meggyőző tudok lenne de persze Ginny nem tudta, hogy mit csinál. Nem volt magánál, végül félni kezdett a naplótól és vécébe dobta és te találtad meg. - nézett Harryre. - Te. Rád és a testvéredre voltam a legkíváncsibb.
-Miért? - néztem rá fapofával.
-Beszélgetni akartam veletek, veled. - nézett Harryre. - Meg mutattam neked, hogy hogy kaptam el Hagridot.
-Ő a barátunk! Csapdába csaltad! - csattant fel Harry.
-Nekem hittek, csak Dumbledore kételkedett.
-Ő átlátott rajtad. - néztem rá undorral.
-Bosszantóan gyanakodott! Diákként nem nyithattam ki újra a kamrát így hátra hagytam egy naplót és benne a tizenhat éves önmagamat hogy egy nap valaki ki nyissa a kamrát.
-Most is kudarcot valottál! - mondta idegesen Harry. - Nem sokára elkészül a mandragórás főzet és mindenki újra jól lesz!
-Nem mondtam már? Már rég nem a sárvérűekre vadászok! Rátok. - nézett ránk undorral. - Hogyan lehet, hogy két csecsemő, egy átlagos erejű csecsemő legyőzte minden idők legnagyobb mágusát? Ti megúsztátok egy kis se hellyel, míg Voldemort erejét vesztette?
-Miért érdekel ez téged?
-Ő a jövőm, a jelnem és a múltam! - le írta a nevét amit össze vissza rakosgatott és végül ki jött... "A nevem Voldemort"
-Te vagy a Mardekár utódja... - szólalt meg Harry.
-Csak nem képzeled, hogy az átkozott mugli apám nevén akartam élni? Nem! Kitaláltam magamnak egy nevet, amitől rettegni fognak ha a világ legnagyobb mágusa leszek!
-Albus Dumbledore a világ legnagyobb mágusa! - szakítottam őt félbe.
-Őt a puszta emlékem is elkergette inenn!
-Ő nem megy el soha! - vágta rá Harry. - Itt marad amíg nem tagadjuk őt! - ekkor meg jelent Fawkes aki Harrynek adta a teszelek süveget.
-Szóval ezt küldi Dumbledore a védelmezőjének egy énekes madarat és egy ócska sapkát? - elkezdett valami fura nyelven beszélni mire én meg ragadtam Harry kezét és elkezdtem őt húzni ugyanis a baziliszkusz megjelent és elkezdett felénk kúszni, Harryt kétségbeesetten húztam magam után de akkor meg botlott Harry engem pedig magával rántott de akkor meg jelent Fawkes és ki szúrta a szemét így már nem volt baj ha a szemébe néztünk. Lassan fel álltunk de én elcsúsztam ami hangos lett és rám figyelt a kígyó.
-Fuss Harry! - kiabáltam mire ő elfutott. - Pironito! - kiabáltam mire a kígyó kapott egy jó kis égés nyomot de akkor az állat nekem jött én pedig neki estem az egyik szobornak és nagyot reccsent valamim, próbáltam fel állni de nem tudtam... Egyszerűen nem tudtam fel állni annyira fájtak a csontjaimmal főleg ott ahol neki estem az oszlopnak. Erőtlenül fel néztem és akkor láttam, hogy Harry ott harcol a baziliszkusszal és Harry győzött... Én csak lassan oda kusztam Ginnyhez ahogy Harry is oda mászott akkor vettem észre, hogy kapott a baziliszkusz méregből azaz bele állt a foga a kezébe... De akkor ő bele döfte egy párszor a fogat a naplóba Denem eltűnt és Ginny fel kelt.
-Hála az égnek. - feküdtem le a földre és akkor vettem észre, hogy valami meleg folyik le a hátamon és onnantól kezdve nem tudtam meg mozdulni mert amint le ért a földre a hátam meg egyett reccsent... Fawkes oda repült hozzánk és a könnyével meggyógyította Harryt, a madár oda jött hozzám és Ginny segített fel ülni ami eszméletlenül fájt de amint Fawkes rá hullajtotta a könnyeit a fájdalom nagyjából el tűnt és vége volt...

Ki mentünk ebből a szörnyű helyből és engem el vittek a gyengélkedőbe míg Harryék az igazgatóhoz.
-Rendben van Ms. Potter. - jött oda hozzám Madam Pomfrey.
-Jól vagyok? - mosolyogtam rá.
-Igen, de a kötést hagyd rajta! - bologattam és ki mentem a gyengélkedőből és egészen a nagyteremig mentem ahol a Harry és Ron már vártak és ekkor be toppant Hermione mire én azonnal fel pattantam és oda futott hozzám én pedig szorosan át öleltem őt majd Harryt is megölelte de Ront pedig szégyenlősen bár de megölelte... Úgy nagyjából.
-Büszke vagyok rátok! - mosolygott.
Mind le ültünk és ünnepeltük mert a vizsgák el maradtak és be toppant Hagrid. Én és Harry fel álltunk és át ötltük őt majd le ültünk és elkezdtünk tapsolni... Mindenki ....kivéve persze a Mardekárt de pont láttam, hogy Draco és el ejtett egy őszinte mosolyt.

Ez az év rettentően gyorsan telt el és arra eszméltem fel, hogy már a vonatról szállok le és könnyes búcsút veszek a barátaimtól és akkor észre vettem Dracot aki éppen egyedül várt és pont ide nézett mire én rá mosolyogtam és intettem neki majd hátat fordítottam neki és meg kerestem apát aki amikor meglátott szorosan át ölelt.
-Annyira büszke vagyok rád! - mosolygott rám majd el indultunk haza.

Le tettem a cuccaim és le vágtam magam az ágyra. Alig várom a következő évet....

Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)Where stories live. Discover now